Te próbálkoztál már más vallásokkal is?

nem probalkozok veluk de az osszes erdekel

eddig ugy voltam vele hogy a buddhizmus t es az iszlamot nem ismerem meg jobban, de lehet megis, persze sokkal kesobb mert a hinduizmus erdekel leginkabb

Egy időben sokat olvastam mindegyikről. Akkor a buddhizmus nagyon szimpatikus volt és közelebb is éreztem magamhoz, mint a saját vallásomat (római katolikus). De persze nem tértem át. De aztán elmúlt ez az érzés is.

Most úgy gondolom, hogy felesleges "áttérni" bármire is. Hiszen szinte mind ugyanaz, csak nyilván az adott kultúra befolyásolta, hogy az adott földrajzi területen milyen vallás alakult ki. Most meg olyan speciális helyzetben vagyunk, hogy földrajzi határok nélkül bármilyen vallást megismerhetünk.

Reformátusnak kereszteltek, de mint sokakat, csak csecsemőként kereszteltek, nem gyakoroltam.

Húszon éves koromban kezdtem igazából foglalkozni vele, mert érdekelt, s szerettem volna Istennek tetsző életet élni, soha nem vetettem el Isten létezését.

Katolikus vallást tartottam igaznak, de a vallások kialakulásáról, annak hátteréről is igyekeztem többet megtudni.

Akkoriban is úgy gondoltam, hogy valamikor az Izraeliták voltak Isten népe, és ez volt az alap.

A kutatásaim során, és a Biblia olvasása, és az azon való elmélkedés határozottan megerősített abban, hogy mi az Istennek tetsző élet és imádat napjainkban, s bár egy ideig nem értettem vele egyet, de rájöttem a tévedésekre, és így Jehova imádatában élek immáron 26, 27. éve.

Egyik vallással sem próbálkoztam olyan szinten, hogy hivatalosan is csatlakozzak hozzájuk, mert ezt üres formalitásnak gondolom, és nem ez a hit lényege számomra.

A buddhizmus meditatív technikáival régóta szimpatizálok, és mostanság kezdett el érdekelni a kereszténység misztikus aspektusa (Hamvas Béla pl.), úgyhogy jelen pillanatban ebben az irányban kutakodom

Próbálkozni nem próbálkoztam.

Magától ment a dolog.

Sosem szimpatizáltam a keresztény istennel aki a szülők bűneit a fiúkban hetedíziglen bosszulja meg.

Erkölcstelen dolognak tartottam ezt mindig.

Úgy véltem, hogy tanítani személyes példamutatás által lehet, nem úgy ahogy ő teszi.

Aztán a rendszerváltás után már szabadon lehetett olvasgatni, érdeklődni. Kiderült, a buddhizmus éppen olyan, amilyen én vagyok.

(A katonaságnál külön rappportra rendelt a politikai tiszt amikor a világnézete mezőbe nem azt írtam, hogy marxista, hanem azt, hogy a természet pártján állok)

Szóval kiderült, hogy az alaptermészetem ugyanolyan, mint a buddhistáknak a természete. Azóta is barátkozunk egymással, én és a buddhizmus. Szeretem a Tibeti Halottaskönyvet olvasgatni, a buddhista tanmesék felemelnek. Poppert is szeretem olvasni e témáról.

Ja, és a buddhistáknál az istenek magukat adják és nem képmutatóak. Ott nincs az, hogy amit szabad Jupiternek nem szabad a kisökörnek.

És a Buddhista egyháznak ajánlom az 1%-omat