A Bibliában vannak tévedések?

"Nem Jézus isteni voltát kell "tagadni", hanem azt hogy Ő az Atyával egy lényegű, és hatalmú mindenható Isten."

->Jézus isteni mivoltát tagadni annyit jelent, hogy nem ismeritek el valóságos Istennek, hanem egy teremtménynek, vagyis Mihály arkangyalnak tartjátok.

A vezetőid is nagyon jól tudják, hogy Krisztus valóságos Isten, hiszen a saját "fordításotokban", - ami inkább ferdítés - a Krisztus istenségét igazoló igehelyek mind el vannak ferdítve, és betoldva olyan szavakkal, amik nem szerepelnek az eredeti szövegben, de megfelelnek a ti tanításaitoknak.

Különös, hogy ti dobálóztok a "hitehagyó" jelzővel, amikor teológiai és egyháztörténelmi szempontból a te vallásod a hitehagyott, hiszen bizonyítható, hogy a kereszténység a kezdetektől fogva Istennek tekintette Krisztust, ám olyan eretnekséget, hogy ő "Mihály arkangyal" lenne nem találunk a korai Atyák írásaiban, pedig Szent Polikárpot személyesen János apostol tanította. Arról nem is beszélve, hogy egy idegen istent (jehova) imádtok, akit nem ismertek sem az apostolok, sem pedig a tanítványaik.

Dante

"Nem Jézus isteni voltát kell "tagadni", hanem azt hogy Ő az Atyával egy lényegű, és hatalmú mindenható Isten."

Ezt maga Jézus is cáfolta: "Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön." (Máté 28:18)

Az hogy az Atyától kapta, teljese lényegtelen, mert ha minden hatalmát megkapta, az pontosan azt jelenti, hogy nincs olyan amit az Atya megtehetne, de Jézus nem, sem pedig fordítva.

"Mint minden élőnek elrendezés szerint vannak "felettesei", Jézusnak is."

Ez már az alapoknál elbukik, csak egy értelmetlen végtelen regresszihóz vezetne, hiszen ez alapján Istennek is kéne hogy legyen felettese...

"ellenben Jézusnak miért kellett volna imádkoznia?

ez alázatra tanít mindenkit, és arra, hogy Jézus soha nem tette sem egyenlővé sem egyéni hatalmat gyakorlóvá magát"

Pontosan ahogy írod, mert - többek között - alázatra tanított. De attól még hogy Ő maga nem jelentette ki a saját Istenségét, egyenlőségét az Atyával, apostolai számtalanszor megtették ezt. Csak olvasd el az első kommentben említett Filippi 2:6-ot!

Jehovát önmaga felett állónak ismerve el, olyannak, akit ő maga is szolgál, Jézus alázatosan elismeri: „Nekik adtam a te beszédedet, amelyet nekem adtál és ők elfogadták azt és valóban megtudták, hogy úgy jöttem el mint a te képviselőd, és elhitték, hogy te küldtél engem.”

Jézus és az ő Atyja nem betű szerinti értelemben volt egyetlen személy, hanem ők mindenben egyetértenek. Jézus azért imádkozik, hogy a követői ugyanilyen egységnek örvendhessenek és „a világ megtudja, hogy te küldtél engem és úgy szeretted őket, ahogy engem szerettél”.

A világ meg fogja Tudni, hogy Jézust ki küldte el, vagy is, hogy ki az egyedüli igaz Isten.

Nem, Istennek nincs felettese:

(1Korintusz 11:3) 3 De akarom, hogy tudjátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje pedig a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten.

Istennek nincs felettese, nem volt és nem is lesz.

ez az elrendezés van teokratikus módon.

Jézusnak van felettese, nem Istennek.

"Jézus és az ő Atyja nem betű szerinti értelemben volt egyetlen személy, hanem ők mindenben egyetértenek."

Nem hát, ez a lényeg. Két külön személy, akik a Szentlélekkel (szellemmel, ha így jobban tetszik) együtt jelentik magát a Teremtő Istent, JHVH-t!

"Nem, Istennek nincs felettese:

(1Korintusz 11:3) 3 De akarom, hogy tudjátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje pedig a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten.

Istennek nincs felettese, nem volt és nem is lesz.

ez az elrendezés van teokratikus módon.

Jézusnak van felettese, nem Istennek."

Na ne keverd itt a fogalmakat! Krisztus így önmagában az emberi testbe született Megváltó. Krisztus nem egy név, hanem egy cím, egy titulus.

1609-es katolikus Douay fordítás (DY) ezt mondja Jézusról: „Aki isteni létformájában nem gondolta rablásnak, hogy Istennel egyenlő.”

1965: „Ő — aki igazán isteni természetű volt! — magabiztosan soha nem tette magát Istennel egyenlővé.” Das Neue Testament, átdolgozott kiadás. Fordította: Friedrich Pfafflin.

1968: „aki bár isteni formában volt, az Istennel való egyenlőséget nem tekintette olyan dolognak, amit mohón ki kellene sajátítania magának”. La Bibbia Concordata.

1976: „Ő mindig az isteni természet birtokosa volt, de nem gondolta, hogy erőszakkal kellene kísérletet tennie az Istennel való egyenlővé válásra.” Today’s English Version.

1984: „aki, bár Isten formájában létezett, nem gondolt arra, hogy erőszakkal megragadja azt, tudniillik, hogy Istennel legyen egyenlő”. Szent Iratok Új Világ fordítása.

1985: „Aki, amikor isteni formában volt, nem tekintette az Istennel való egyenlőséget olyasminek, amit meg kellene ragadnia.” The New Jerusalem Bible.

Sátán volt aki ezt meg tette, Jézus soha nem is gondolt ilyesmire.

A környező versek (3–5, 7, 8, DY) szövegösszefüggéséből egyértelműen kitűnik, hogyan kell a 6. verset értelmezni. A filippieket Pál erre kéri: „Mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak.” Pál Krisztust kiváló példának tekintette ebben a vonatkozásban. „Az a gondolkodásmód legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is.” Mi jellemezte az ő gondolkodásmódját? Talán az, hogy ’ne gondolja rablásnak, hogy egyenlő legyen Istennel’? Nem, ez pontosan az ellenkezője lenne annak, amiről itt szó van! Voltaképpen Jézus, aki ’az Istent önmagánál többre tartotta’, sohasem akarta volna ’megkaparintani az Istennel való egyenlőséget’, hanem inkább „megalázta magát, engedelmes lévén mindhalálig”.

Ez a vers tehát nem beszélhet a Mindenható Isten valamely részéről. Inkább magáról Jézusról szól, aki tökéletesen megvilágította, mire gondolt itt Pál — vagyis az alázat és engedelmesség fontosságára az iránt, aki Feljebbvaló és aki Teremtő, vagyis Jehova Isten iránt.

Szia

A Bibliában nem lehet(nek) tévedés(ek), hiszen a TELJES Bibliáról azt olvassuk a 2Tim.3:16-an, hogy a " teljes Írás Istentől ihletett,...". Isten nem tévedhet..

Viszont vannak dolgok, amit mi emberek esetleg nem értünk.

Ha megvizsgálod az általad idézett vers szövegkörnyezetét, és történelmi hátterét, akkor talán másként látod majd a dolgot. Mert miről is szól az a rész? A babiloni fogságba élő zsidókról.

A fogságban élő zsidók között levő helyes szívállapotú személyek feleszmélnek az Istentől jövő dorgálásra, és elhatározzák, hogy hallgatnak Jehova tanítására. Az ilyeneknek igen megnyugtató a következő kijelentés: „Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében. Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg nevem?! És dicsőségemet másnak nem adom” (Ézsaiás 48:10, 11). Az a megpróbáltatás — „a nyomor kemenczéje” —, amelyen Jehova engedélyével kellett átmennie népének, próbára tette és megtisztította a népet, mert feltárta, hogy mi van a szívében. Valami ehhez hasonló következett be évszázadokkal korábban, amikor Mózes ezt mondta az ősatyáiknak: „hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben” (5Mózes 8:2). Lázadó magatartásuk ellenére Jehova nem pusztította el akkor a nemzetet, és most sem fogja teljesen elpusztítani. Így megvédi majd nevét, és továbbra is tisztelet övezi őt. Ha népe elpusztulna a babiloniak keze által, Jehova hűtlen lenne a szövetségéhez, és nevét gyalázat érné. Ez azt mutatná, hogy Izrael Istene képtelen megmenteni a népét (Cselekedni kezdtem a nevemért, nehogy megszentségtelenítsék azt a körülöttük levő nemzetek szeme láttára, mert megismertettem velük magamat a szemük láttára, kivezetve őket Egyiptom földjéről. Ezékiel 20:9 ).

A János 17:5 teljesen másról ír. Ott Jézus kéri az Atyját, hogy kapja vissza azt a dicsőséget, amellyel rendelkezett mielőtt lejött a földre, amellyel akkor rendelkezett, amikor Istennel közösen megalkották a "világot".

Miután Isten feltámasztotta a Fiát, hatalmat adott neki égen és földön. Tehát feltámadása után sokkal nagyobb dicsőséggel rendelkezik, mint földrejövetele előtt.

Krisztus azt jelenti:

Felkent, vagy is különleges célra kiválasztott,

Isten Őt választotta, nem mást, mint ahogy a királyok felkenetése is azt jelentette, hogy Istent képviselik, nem saját magukat.

Jézus az Atyját, Istenét képviselte, és azt a feladatot amelyet rá bízott, elvégezte,

S Ő nem Istennek egy része, hanem egy külön álló élőlény,

Isten szelleme, pedig nem személy, pl:

Mózesnek ezt mondta:

(4Mózes 11:17) 17 És én ott alászállok, s beszélek veled; elveszek valamennyit abból a szellemből, mely rajtad van, rájuk helyezem, és ők majd segítenek neked hordozni a nép terhét, hogy ne te hordozd egymagad.

Isten elvett a szelleméből, hogy ne legyen Mózes egyedül terhelt egy feladattal,

Isten nem a harmadik személyéből vett el valamennyit, hanem abból a képességből, erőből, ami képessé tette Mózest és másokat is egy feladat elvégzésére.

ahogy a 120, tanítványra is kitöltött valamennyit, hogy tudják végezni azt a feladatot amit Rájuk bíztak, mert nem lett volna idő nyelvtanulásra, hogy terjedjen a jó hír, szerte a földön.

"Isten szelleme, pedig nem személy"

Pedig ez egyértelmű, hiszen Pál apostol néven nevezi:

"Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen." (2Kor 13:13)

Máté is néven nevezi:

"A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől." (Máté 1:18)

Maga Jézus is néven nevezi:

"Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében" (Máté 28:19)

"De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó" (Márk 3:29)

És úgy általánosságban, rendszeresen személyként beszélnek róla, sőt, ő maga is személyként viselkedik, tanít, vezet, érez, stb. Hozzak ezekre is példát?

"A környező versek (3–5, 7, 8, DY) szövegösszefüggéséből egyértelműen kitűnik, hogyan kell a 6. verset értelmezni. A filippieket Pál erre kéri: „Mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak."

Ez meg amúgy ha belegondolsz, megintcsak a Fiú és az Atya egyenlőségét támasztaná alá. Hiszen arról van szó, hogy minden ember egyenlő. vagy tán ezt is tagadod?

De ugye alázatra tanított Jézus, ennek ellenére hogy emberek egyenlőek vagyunk, ahogyan Ő is alázatos volt, holott egyenlő az Atyával.