Milyen jelentősége van a tűznek a Bibliában?

Nehéz erre röviden válaszolni, hiszen többször, többféle kontextusban fordul elő a tűz a Bibliában.

A tűznek talán a legfontosabb szimbolikája az, amikor közvetlenül a Szentlelket jelenti: Keresztelő János csak vízzel keresztel, de jön utána Krisztus, aki tűzzel keresztel. És valóban, tüzes lángnyelvek formájában küldi le Jézus a Szentlelket az apostolokra.

Érdemes minden igehelyet külön megvizsgálni, de nagy általánosságban a tűz az mindig az isteni beavatkozás valamilyen formájának a szimbóluma, ami egyrészt életet, világosságot, meleget ad (szó szerint és átvitt értelemben is) másfelől pedig elégeti, felemészti a bűnt, a rosszat.

Van egy rövid fohász, amit közvetlenül az áldozás előtt szoktak imádkozni a bizánci rítusú egyházban:

"Íme, odajárulok az isteni áldozáshoz. Alkotóm, ne engedj megégnem e részesülés által! Mert tűz vagy Te, ki megégeted a méltatlanokat, de tisztíts meg engem minden salaktól!"

Általánosságban ugyanebben az értelemben jelenik meg a tűz a Bibliában is, de tényleg érdemes minden igehelyet külön megvizsgálni.

Hirtelen ennyit tudtam írni ezzel kapcsolatban, üdv!

(andrás)

Katolikus szemszögből megközelítve a kérdést, nem tudom, hogy az Egyháznak van-e erre hivatalos magyarázata, azt gondolom, hogy nincs. Mikor a Jelenések könyve katolikus értelmezése felől érdeklődtem, részben azt a választ kaptam, az Egyháznak nincs egzakt magyarázata, inkább olyan magyarázatok vannak, amikről biztosan tudják, hogy nem helyesek, de többféle magyarázat is elfogadható.

Azt gondolom, a tűz szimbolikájával is ez a helyzet.

Én azt gondolom, hogy a tűz a szenvedések, a próbák jelképe:

"Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon az égő fájdalmakon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek"(1Pt 4,12)

"Ezt a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem, amint az ezüstöt is kiégetik; megtisztítom őket, amint az aranyat is megtisztítják. S majd segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom, és azt mondom: „Ez az én népem!” Ő meg azt mondja: „Az Úr az én Istenem" (Zak 13,9)

Másrészt azt gondolom, hogy a Szentlélek jelképe is:

"A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak. A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme." (Jel 4,5)

A hetes a teljesség száma, talán a Szentlélek mindenütt jelenvalóságát akarja jelezni. Véleményem szerint tehát itt a Szentháromság harmadik tagjáról van szó.

Üdvözlettel,

Dante

# Dante

Akár a konkrét szimbólumokat vesszük, akár az Írás magyarázatát, az Egyháznak mindig VAN konkrét értelmezése, és konkrét magyarázata, sőt, egyszerre több érvényes értelmezése is lehet, akár egy igehelynek, akár egy szimbólumnak.

Példának okáért a Szentírást eleve párhuzamosan négy síkon KELL értelmezni, és mind a négy síkon lehet összetett az értelmezése. Vagy a szimbolika területéről is egy példa: a templom oltára (legalább) kilenc dolgot szimbolizál egyszerre.

Viszont olyan nincs, hogy valaminek ne lenne egyházi értelmezése. Gondolj bele, mennyire abszurd lenne, ha használnak egy liturgikus tárgyat, amiről nem tudják, hogy miért használják, vagy kanonizálnak egy könyvet, amiről nem tudják, hogy mit jelent, ami le van benne írva. Egyszerűen abszurdum.

Ami viszont nem lehetséges, az az egyéni értelmezés, sem a Szentírás, sem a szimbólumok területén (lásd 2Pét 1,20). A számos érvényes egyházi értelmezés közül vagy magunkévá teszünk egyet-kettőt vagy akár az összeset, vagy esetleg ezekről egész életünkben nem szerzünk tudomást (nem kritériuma az üdvösségnek hogy ismerjük ezeket), de új, egyéni értelmezést nem adhatunk sem a szimbólumoknak, sem a szentírási igéknek.

Tény sajnos, hogy a mai katolikus egyház ezekben a kérdésben már kevésbé következetes. Egyfelől egyre inkább kikopnak a köztudatból az eredeti értelmezések, másfelől pedig egyre inkább burjánzanak az egyéni átértelmezések, még felszentelt papok és képzett világi teológusok körében is.

De ez bármennyire is általánosuló jelenség, attól még cseppet sem helyénvaló.

(andrás)