A Bibliában vannak tévedések?

Jézus is Isteni személy, ugyanúgy jár neki a dicsőség mint az Atyának. Csupán amikor Fiúvá vált, amikor emberként született közénk hogy a bűneinket megválthassa, maga mögött hagyta erre az időre Isteni mivoltát, ennélfogva dicsőségét.

Fil 2:6-7 "A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,

Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén"

Szervusz

Nem, a Biblia nem téved, az emberek nem találnak összefüggést, mert egy "isteni személynek" tekintik Istent a Fiával.

Pedig a Biblia nem erről szól.

Hanem arról, hogy a Teremtő hogyan oldotta meg, hogy az emberek vissza kapják az örök élet lehetőségét a földön.

Nem angyalokért halt meg, vagy nem angyalok hibái miatt kellett a megváltás, erről szó sincs.

Sőt az angyalok nem hagyhatják el rendeltetésüket, hogy emberekként éljenek, így az a Tanítás, hogy egy angyal leszületik emberként, téves tanítás.

Jézus azt kéri az Atyjától, hogy újra szeretne élni abban a pozícióban, amiben volt az előtt az Atyja mellett. Ezért bízik, reménykedik, hogy az Atyja vissza hozza az életbe, már nem Fizikai emberként, hanem szellemi lényként, hogy haza térhessen. Neki ott a lakhelye.

Egyedül neki lett megengedve, a megváltás miatt, hogy tökéletes emberként szülessen meg, senki másnak.

Az Ézsaiás pedig nem Jézusról szól, hanem az Atyjáról, akit Jehovának Hívnak, még ha ezt most sokan nem tudják, vagy nem akarják elfogadni.

Jézus soha nem is gondolta, hogy az atyjával hozzák egy dicsőségbe, és soha nem is tanított ilyet, s minden tettét, az Atyjának tulajdonította, mert semmit nem tett saját elgondolásból vagy hatalomból.

Mindenre megbízatást kapott.

Hogy Jehova még is jutalomból megajándékozza Királyi rangban hogy az ezer éves uralma alatt újra rend legyen a Földön, még nem teszi egyenlővé a Atyjával, s akkor még a "harmadik személyről" nem is beszéltünk.

opendoor mutasd már meg nekem ki az a jehova!

Hol van ez a jehova!?

Van szó róla a Bibliában?

Az evangélisták beszélnek róla?

És hol vannak ennek a jehovának a hívei az ókorban,a közép korban és az új korban@

Én megértem,hogy ti most itt vsgytok és ki sem fogytok a jehovázásból,de hol vannak az elődeitek,hol vannak azok az íratok,kézíratok amelyekben legalább egyszer is azt olvasnám,hogy "JEHOVA ISTEN"!?

Mutass nekem egyetlen olyan embert mondjuk az V.századból aki azt hírdette,hogy jehova isten a teremtő!-egyetlen egy emberi nevet hozz ide,írj ide,hogy megismerjem én is,egyetlen egyet!

"Nem, a Biblia nem téved, az emberek nem találnak összefüggést, mert egy "isteni személynek" tekintik Istent a Fiával. "

Kedves Opendoor, olvasd újra a két idézetet! Az összefüggést éppen az jelenti, hogy Jézus teljes egységében Isteni személy az Atyával együtt.

Ha tagadnánk Jézus Istenségét, akkor azonnal ellentmondásba kerülnénk a két ige között.

Nem véletlen hogy János külön ki is emeli, hogy egyformán kell tisztelnünk őket, hiszen teljesen egyenlőek!

"Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt." (János 5:23)

Természetesen vannak benne tévedések, de ezek inkább történelmi, szövegkritikai tévedések, mint teológiai. A bibliatudósok közül senki sem állítja be tévedhetetlennek a Bibliát, mert csak Isten tévedhetetlen, egy könyv nem lehet az. Csak a fundamentalista szekták hisznek a Biblia tévedhetetlenségében, ezzel szintre már isteni rangra emelve azt.

Dante

Nem Jézus isteni voltát kell "tagadni", hanem azt hogy Ő az Atyával egy lényegű, és hatalmú mindenható Isten.

Soha nem is volt, és nem is lesz az, De persze mindenki azt gondol amit akar, ha rám hallgatsz.

Jézus, az életét Jehovának köszönheti, hiszen Ő hozta létre, keltette életre az első élő alkotását valamikor, amit a Biblia kezdeteknek nevez, de nem ad meg időpontot, mert biztos, hogy nem évekről van szó.

S nem is ez a lényeg.

Mint minden élőnek elrendezés szerint vannak "felettesei", Jézusnak is. Jézus Istenének hívta az -atját, akihez gyakran imádkozott is, hogy helyes döntést és gondolatokat tudjon végre hajtani.

ellenben Jézusnak miért kellett volna imádkoznia?

ez alázatra tanít mindenkit, és arra, hogy Jézus soha nem tette sem egyenlővé sem egyéni hatalmat gyakorlóvá magát.

Az Ézsaiásban írtak:

A fogságban élő zsidók között levő helyes szívállapotú személyek feleszmélnek az Istentől jövő dorgálásra, és elhatározzák, hogy hallgatnak Jehova tanítására.

Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg nevem?! És dicsőségemet másnak nem adom” (Ézsaiás 48:10, 11

Az a megpróbáltatás — „a nyomor kemenczéje” —, amelyen Jehova engedélyével kellett átmennie népének, próbára tette és megtisztította a népet, mert feltárta, hogy mi van a szívében.

Lázadó magatartásuk ellenére Jehova nem pusztította el akkor a nemzetet, és most sem fogja teljesen elpusztítani. Így megvédi majd nevét, és továbbra is tisztelet övezi őt. Ha népe elpusztulna a babiloniak keze által, Jehova hűtlen lenne a szövetségéhez, és nevét gyalázat érné. Ez azt mutatná, hogy Izrael Istene képtelen megmenteni a népét

Erről szól a vers.

S nem Jézusról s a nevéről, hanem az atyjáról, és annak a nevéről, amit Sátán kérdőre vont.

(János 17:4, 5) . . .. 5 Most tehát, Atyám, dicsőíts meg magad mellett azzal a dicsőséggel, amely megvolt nekem melletted, mielőtt a világ lett.

Jézus ekkor arra a felmagasztalt pozícióra utalt, amelyet az égben élvezett, Az Atyja mellett, mielőtt a földre jött.

És Jehova többet adott hűséges Fiának annál, mint amit kért, „kitűnőbb nevet” kapott minden angyalnál

(Héberek 1:4) 4 Így hát jobbá lett, mint az angyalok, aminthogy kitűnőbb nevet örökölt az övéknél.

És itt nem a személyes névről van szó, hanem a titulusról, rangról. "királyoknak Királya, Uraknak Ura."

Következésképpen Jézus Krisztus ’neve’ kitűnőbb Isten angyalainak a nevénél, hiszen az ő neve képviseli vagy foglalja magában mindazt a roppant nagy végrehajtói hatalmat, amelyet neki adott Jehova (Héb 1:3, 4). Csak azok nyernek örök életet, akik készségesen elismerik ezt a „nevet”, és térdet hajtanak előtte, alávetve magukat a névvel képviselt hatalomnak (Cs 4:12; Ef 1:19–23; Fi 2:9–11). Őszintén, képmutatás nélkül kell megfelelniük azoknak az irányadó mértékeknek, amelyeket Jézus a példájával bemutatott, és hitből kell engedelmeskedniük a parancsainak (Mt 7:21–23; Ró 1:5; 1Jn 3:23).