Mi a különbség a szellem és a lélek között?

Az biztos, hogy megkülönbözteti a kettőt, de nincsen egyik fogalom sem pontosan definiálva. Mindenesetre érdekes, hogy mind a héber nefes/ruah, a görög pneuma/pszükhé, és a magyar lélek/szellem szavak is egyaránt az adott nyelv lélegzés, levegő, szél jelentéskörű gyökeiből származnak.

Hagyományos értelmezés szerint a szellem inkább a tudatossággal, értelemmel, felfogással, szándékkal, intelligenciával kapcsolatos jelenségeket rejt. Legyen szó természeti vallások animista, totemista szellemeiről, vagy filozófiai elvonatkoztatásról, ha valahol vagy valamiben szellem van jelen, az azt jelenti, hogy valamiféle önálló tudatos, értelmes erő vagy jelenség van ott, ami képes döntést hozni és/vagy lehet vele bizonyos értelemben kommunikálni (még ha ez misztikus-transzcendens megtapasztalást is takar).

A lélek viszont jellemzően emberi vonatkozású fogalom, ami emberi vagy ahhoz nagyon hasonló őslényeget, öntudatot, ideát takar, valamilyen értelemben a lélek hordozza azokat a tulajdonságokat, ami az embert emberré teszi, persze értelmezéstől függően. Lehet holisztikus megközelítésben, amikor a lélek azonos magával az egész emberi létezővel, ami a halállal vagy elvész vagy nem (vagy csak részben, pl. ókori egyiptomiaknál). Vagy például egyfajta hülemorfikus szemléletben a lélek az ember formája (ideális lényege), a teste az anyaga (eseti megvalósulása). Mindenesetre a lélek képzete elsősorban belső indíttatásokkal, szubjektív élményekkel, álmokkal, az egyén belső, szubjektív valóságával áll kapcsolatban.

Valójában, bármennyire is hasonló természetű fogalomnak tűnnek, nehéz összehasonlítani vagy megkülönböztetni a kettőt, mert igazából egyik sem egy kategorikus fogalom, azaz nem mindent lefedő és nem egymást kölcsönösen kizáró tulajdonságok. Nem azonos dolgokról szólnak, nem azonos szinten.

Azt azért érdemes tudni, hogy mondjuk a héber nefes és ruah valójában nem feleltethető meg egy az egyben a görög pneuma és pszükhé, vagy a magyar lélek és szellem kifejezéseinek. A zsidóknak volt egyfajta felfogásuk a lélekről, a görögöknek pedig egy másfajta, és eredeti értelmük a szavaknak még az eredeti felfogásukat tükrözi. A héberek eredetileg a nefes alatt magát az egész emberi létezést értették, az isteni elhelletet, ami a hallálal megszűnik, bár a seolban még mindig bírnak egyfajta árnyéklétezéssel; míg mondjuk Pál apostol a halhatatlan lelket magával az élettel azonosítja, bár ő sem állítja, hogy a halállal függetlenül tovább létezik, mint anyagtól független idea, hanem a halál és a feltámadás alatt a lényeg hordozója inkább egyfajta halhatatlan "én", bár a lélek és test kérdésében még ő sem olyan kettős természetben hisz, mint a görögök.

Lélek: az éltető erő, amit Isten ad.

Szellem: a személyünk másik része, a testen kívül, ezt kellett megváltani Jézusnak, mivel testet bármikor tud Isten újat teremteni, szellemet nem, mert az egyedi és nincs vége. Ezt írja a Biblia.

Hogy mit ír az őrtorony, azt pedig jól tudjuk.

Az alábbiakban idézném ezzel kapcsolatosan Dr.Grüll Tibor,Dr.Ruff Tibor,Dr.Rugási Gyula,G.Csalog Eszter és Tóth Esztert,akik szakmabeli emberek,nyelvész,teológus-filozófus végzettséggel rendelkeznek.

"E két kifejezés (szellem és lélek)a Bibliában két teljesen különböző,sőt sok esetben egymással ellentétben álló valóságra utal.A lélek az emberben egyaránt kötődik a természetfölötti és az érzéki valósághoz,ez érzelmeink,gondolataink,szándékaink,akaratunk összességének lakhelye,amelyek nagyon változékonyak,nagyon hajlamosak szembefordulni a természetfeletti igazsággal.Ezzel szemben az ember szelleme egész lényének a középpontja,az,amit a mai szóhasználattal így szoktunk nevezni:lényem legmélyén,szívem legmélyén,legbensőbb rejtekében,legbensőbb énem,igazi önmagam stb.E két valóság az Újszövetség tanítása szerint gyakran még harcol is egymás ellen:a szellem sokszor szembefordul a lélekkel,azaz az érzelmeinkkel,akaratunkkal vagy gondolatainkkal,mert ezek hajlamosak a test és a külső világ érzéseit és kívánságait,a bűnt követni(lásd: 1Kor 2:11-14,Zsid 4:12,Luk 14:26 stb),mintegy "elárulva" a szellemünket és az örök igazságot.A lélek inkább természetes alkotórészünk (amelyet a Szentírás szerint részben örökölünk,részben neveltetésünk és élettapasztalataink formálnak);míg a szellem az ember teljesen természetfeletti (örökkévaló)része.A szellem nem intellektuális valóság,ahogyan az európai gondolkodásmód használni szokta e szót,inkább a lelkiismeret és az intuíció áll közel hozzá;továbbá az ókori keleti,sémita felfogás szerint e két előbbiből következően az ember személyiségében lévő belső erő forrása és központja is,valamint a természetfeletti világot érzékelni képes érzékszerve"

Szia!

A szellem kifejezés egy szerencsétlen fordítás eredménye. Nem véletlen, hogy a Károli Bibliában csupán két helyen van benne.

A magyar Szentírás léleknek nevezi az Istenség harmadik személyét, mert Ő az “igazságnak Lelke” (pneuma) (Jn. 16,13.), aki által Isten mindenütt jelen van.

Ugyanez a szó fejezi ki az Isten angyalainak lényét és természetét: “szolgáló lelkek”-nek (pneuma) nevezve őket (Zsid. 1,14.).

De a bukott angyalokat is ezzel a szóval nevezi meg Isten Igéje, őket viszont “gonosz lélek”-ként (pneuma) említve (Csel. 19,15.), máshol pedig “tisztátalan lélek”-nek (pneuma) (Mk. 5,8.) nevezve. Krisztus is ilyen tisztátalan lelkeket űzött ki a megszállott beteg emberekből, és a tanítványainak is erre adott hatalmat.

Ez a szó igen gyakran szerepel az egész ember megjelölésére. Eszerint “valamely lélek (pneuma) nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől” (I. Ján. 4,3.). “A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek (pneuma) ő vele.” (I. Kor. 6,17.).

Nem ritkán fordul elő annak megjelölésére is ez a szó, amit Isten a teremtéskor lehelt bele az emberbe. Ezért mondja Jakab azt, hogy “amiképen holt a test lélek (pneuma) nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül” (Jak. 2,26.). István is ezért imádkozott úgy: “Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet (pneuma)!” (Csel. 7,59.).

A magyar nyelv a lélek szóból képezi az embert betöltő érzelemvilág fogalmának kifejezésére szolgáló szavakat is: “mert jóllehet a lélek (pneuma) kész, de a test erőtelen” (Mt. 26,41.) “az igazi imádók lélekben (pneuma), és igazságban imádják az Atyát” (Jn. 4,23.). A “lélek” szavunkhoz társítva ezért beszélünk lelkületről, lelkierőről, lélekjelenlétről, lelkiéletről, lelkivilágról, lelkiismeretről, lelkifurdalásról, lelketlen emberről, lelkesült állapotról, stb.

A magyar nyelv a szellem alatt nem arra gondol, mint amit a Biblia szeretne kifejezni a “pneuma” szóval. A magyar nyelv az emberrel összefüggésben elsődlegesen az értelmi képességet és az értelmi tevékenységet társítja a szellem szóhoz, ezért beszélünk szellemi képességről és szellemi tevékenységről. Ha az Istenség harmadik személyét Szent Szellemnek mondanánk, akkor ezzel valójában szent értelemnek tekintenénk Őt. A Biblia azonban nem az értelmi képességét akarja kifejezni azzal, amikor “pneuma”-nak mondja az Istenség harmadik személyét, hanem sokkal inkább a tevékenységének a láthatatlanságára utal.

A “szellem” szó másik jelentése a magyar nyelvben a test nélküli, természetfeletti lényekre vonatkozó kifejezésünk. Ha az Istenség harmadik személyére azt mondjuk, hogy Szent Szellem, merthogy a “pneuma” lefordítva sokak szerint ezt jelentené, akkor ezt kellene alkalmazni az emberre is, hiszen a Biblia a teljes emberre vonatkoztatva is használja ezt a kifejezést. János apostol például azt mondja: “valamely lélek (pneuma) nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől:” (I. Jn. 4,3.). Azt viszont nem gondolom, legalábbis nem feltételezem, hogy bennünket embereket akarna valaki szellemnek tekinteni. Ha viszont velünk kapcsolatban nem alkalmazható a pneuma szónak szellemre való fordítása, akkor már az sem állítható, hogy az Istenségre vonatkoztatva viszont igen. Az ilyen megkülönböztető megközelítés teljesen logikátlan.

Mindkét görög szó, a “pneuma” és “pszüché” elsődleges jelentése szerint nem “lélek”, sem nem “szellem”, hanem lehelet, lélegzet, szél, fuvallat, élet, stb., ezek az elsődleges magyar jelentései. A “lélek”, és a “szellem”, szavak alkalmazásával csupán közelebb tudjuk hozni magunkhoz annak a megértését, amit ezek a szavak ki akarnak fejezni az eredeti szövegben. Ezért a “lélek”, és a “szellem”, szavak annak a láthatatlanságát akarják érzékeltetni, amit megneveznek. Ennek ismeretében tudunk róla, hogy van és létezik, de nem láthatjuk, az emberi szem elől el van rejtve.

A Biblia a Szent Lélekkel kapcsolatban legtöbbször a “pneuma” szót használja, de előfordul a „pszüché” kifejezés is például a következő helyeken: „Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem (pszüché) kedvét lelé” (Mt. 12,18.). „Aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem (pszüché)” (Zsid. 10,38.). Mivel azonban a Biblia nem azt akarja kifejezni ezzel a szóval, mint amit mi társítunk a szellem szóhoz, éppen ezért nem helyes Szellemnek nevezni az Istenség harmadik személyét. A szellem szóhoz mi a szellemjárás, a szellemidézés gondolatát társítjuk, ez azonban Sátán területe, amely főként a spiritiszta praktikákban ölt alakot, és hiteti el az embereket. Azok, akik a Szent Lélekre Szellemként tekintenek, valójában egy misztikus jelenséggé minősítik át, ezzel azonban elveszíti a személyes jellegét. A szellem szó használata mindig a spiritiszta gondolkodást erősíti, mert a használata közben az átlag embernek sokkal inkább a szellemjárás jut az eszébe, mint a világmindenség szerető Istene. Ezért az Istenség harmadik személyének a létezését nem volna szabad összekapcsolni a szellemjárás misztikus világára emlékeztető kifejezésekkel. Amikor a Biblia azt állítja, hogy az ember “Isten képére és hasonlatosságára” (I. Móz. 1,26-27.) lett teremtve, akkor ebben az Isten fogalomban a Szentlélek is benne van. Ezért az Istenség mindhárom személyére érvényes, hogy Ők nem szellemek, hanem valóságos lények, akiknek “képére és hasonlatosságára” lettünk teremtve, ezért az általuk teremtett világ sokféleképpen érzékelheti őket, láthatják és beszélhetnek velük.

Mivel a magyar nyelvben a “szellem” szó alatt nem arra gondolunk, mint amit a Biblia akar kifejezni, ezért legjobb megmaradni a “lélek” kifejezés mellett. Már csak azért is, mert amikor erre szükség van, akkor a Szentírás egyes verseinek összefüggéseiből, logikus értelmezéssel minden esetben következtetni lehet arra, hogy mit akar ezzel a szóval ott és akkor kifejezni. Néhány példával szeretném ezt az állítást megvilágítani:

Gal. 5,22-ben olvashatunk a “Lélek (pneuma) gyümölcseiről”. A Bibliát ismerő emberek számára teljesen egyértelmű, hogy itt az Istenség harmadik személye, a Szentlélek által munkált természeti jellemvonásokról van szó.

Zsid. 1,14-ben “szolgáló lelkek (pneuma)”-ről beszél az ige. A szövegkörnyezetből viszont kitűnik, hogy a szolgáló lelkek alatt az Istentől küldött angyalokat kell érteni.

Luk. 8,55-ben Jairus lányának feltámasztásával kapcsolatban olvashatjuk: “visszatére annak lelke (pneuma), és azonnal fölkele”. Nyilvánvaló, hogy ebben a kijelentésben az életet adó isteni leheletről van szó, amitől a holt ember képes megelevenedni. Mert “formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelt az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké (nefes).” (I. Móz. 2,7.).

II. Kor. 2,12-ben azt mondja Pál: “nem volt lelkemnek (pneuma) nyugodalma”. Majd később pedig azt írja: “örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét (pneuma) ti mindnyájan megnyugtattátok:” (II. Kor. 7,13.).

Csel. 7,59-ben István úgy imádkozott: “Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet (pneuma)!”. István ezzel a kijelentésével magára az életre, illetve annak a megszűnésére utal, amely bekövetkezik abban a pillanatban, amikor az éltető lehelet kiszáll, mert Isten visszaveszi azt.

Azok a nyelvek, amelyeken a Biblia íródott - héber és görög - több szót is tudnak használni a lélek kifejezésére. Bár a teológusok előszeretettel hivatkoznak arra, hogy ezeknek a szavaknak más és más jelentése van az eredeti szövegben, a valóság viszont az, hogy csupán rokon értelmű szavakról van szó. Az adott nyelv gazdagságát jelzi, hogy árnyalatnyi eltéréssel több szót is tud alkalmazni ugyanarra a fogalomra. Hasonlóan, mint amikor a magyar nyelvben azt mondjuk, hogy megy, jár, lépked vagy sétál, mindegyik szó minimális különbséggel szinte ugyanazt jelenti. A másik eset pedig az, amikor egyetlen szóval több dolgot is ki tudunk fejezni, mint a “toll” vagy a “nyúl” szavainkkal. Egy példasorozaton keresztül szeretném szemléltetni azt, hogy az apostolok ezzel a két görög szóval ugyanazt akarták kifejezni, vagyis szinte váltófogalomként használták őket.

“És visszatére annak lelke, (pneuma) és azonnal fölkele.” Lk. 8,55.

“Ne háborogjatok, mert a lelke (pszüché) benne van.” Csel. 20,10.

Máskor pedig ugyanazt a dolgot kétféle szóval is kifejezték, esetenként ugyanabban a mondatban.

“Magasztalja az én lelkem (pszüché) az Urat, és örvendez az én lelkem (pneuma) az én megtartó Istenemben.” Lk. 1,46-47.

“Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké (pszüché); az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé (pneuma).” I. Kor. 15,45.

“akiben az én lelkem (pszüché) kedvét lelé; lelkemet (pneuma) adom ő belé” Mt. 12,18.

Az esetek többségében egyszerűen váltófogalomként használták az apostolok ezeket a szavakat, hol a “pszüché”, hol a “pneuma” szót alkalmazva ugyanannak a dolognak a kifejezésére.

“Minden lélek (pszüché) engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak” Róm. 13,1.

“Ne higyjetek minden léleknek (pneuma), hanem próbáljátok meg a lelkeket (pneuma)” I. Ján. 4,1.

“Ne háborogjatok; mert a lelke (pszüché) benne van.” Csel. 20,10.

“És visszatére annak lelke (pneuma), és azonnal fölkele” Lk. 8,55.

“Magasztalja az én lelkem (pszüché) az Urat.” Lk. 1,46.

“Örvendez az én lelkem (pneuma) az én megtartó Istenemben.” Lk. 1,47.

A Jézussal kapcsolatos kijelentéseikben is azt láthatjuk, hogy az apostolok nem tettek különbséget a két szó között, teljesen szabadon, hol az egyiket, hol a másikat használták írásaikban, miközben ugyanarról írtak, ugyanazt akarták kifejezni, csak éppen egy másik szóval.

Pszüché

“Az embernek Fia… azért jött, hogy… adja az ő életét (pszüché) váltságul sokakért.” Mt. 20,28.

“Felette igen szomorú az én lelkem (pszüché) mind halálig!” Mt. 26,38.

“A jó pásztor életét (pszüché) adja a juhokért.” Jn. 10,11.

“Most az én lelkem (pszüché) háborog;” Jn. 12,27.

“Nem hagyod az én lelkemet (pszüché) a sírban” Csel. 2,27.

Pneuma

“Jézus azonnal észrevevé az ő lelkével (pneuma)” Mk. 2,8.

“Ő pedig lelkében (pneuma) felfohászkodván” Mk. 8,12.

“Azon órában örvendeze Jézus lelkében (pneuma)” Lk. 10,21.

“Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet (pneuma).” Lk. 23,46.

“Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét (pneuma).” Jn. 19,30.

Mindezek hátterén tehát azt mondhatjuk, hogy nem lehet csupán nyelvtani szempontok alapján eldönteni, hogy miként fordítjuk le magyarra az egyik és a másik szót. Azért sem lehet, mert mindkét szónak az elsődleges jelentése azonos: lélegzet, lehelet, szél, fuvallat, élet, stb. Ezért felelősen csak a szövegkörnyezeti összefüggés, és az egész Szentírás tanításával való összhang alapján mondhatjuk ki, hogy az adott esetben mire vonatkozik a “pneuma” vagy “pszüché” szó az eredeti szövegben, és annak jelentését milyen magyar szóval adhatjuk vissza.

Üdv. Péter

Két teljesen eltérő kifejezés. Az elterjedt magyar bibliafordítások sajnos nem tesznek különbséget a kettő között, ami rengeteg félreértelmezésre ad lehetőséget. De az újabb, pontosabb fordítások (pl. Csia, Vida, a készülő Szent Pál Akadémia-féle) már a megfelelő magyar kifejezést használják a görög pneüma és pszükhé fordítására (ezek az Újszövetség fordításai).

A lélek a tudattal, elmével, gondolkodással összefüggő kifejezés: értelem, érzelem, akarat -mindaz, amivel az ebből a szóból származó pszichológia foglalkozik.

A szellem viszont a transzcendenciával áll kapcsolatban. Az ember esetén ez az életnek a lehellete, ami Istentől származik, az embernek az örökkévaló részét, magát az örök életet -mindzt, ami az ember isteni részét jelenti. De ugyanakkor tulajdonnévként a harmadik isteni személyt is. Mind a Biblia eredeti szövegében, mind az egyéb fordításokban a Szentháromság harmadik manifesztációját ezen a néven említik (gör. Pneüma, latinul Spiritus, angol Holy Spirit, &c.), ezért a heles magyar kifejezés a Szent Szellem; a hagyománytiszteleten alapuló Szentlélekkel szemben.

Több kidásban megjelent egy könyv, ahol össze vannak szedve azok az igék, ahol az eredeti szövegben illetve az elfogadott angol, német, svéd, stb. fordításokban a magyar nyelven mindenhova lélekként fordított szellem kifejezés szerepel -ez sokat segít, ha valaki komolabban tanulmánozza a Bibliát.