Mi a különbség Lélek és Szellem között?

[link]

Biblia szerint ez a különbség.

Ezt is elolvashatod!

[link]

Minden ami él, annak van lelke, mivel az élet forrása, az maga a mindenben benne lévő LÉLEK.

Az embernek nem csak lelke van, hanem szellemi lelke van, ami magasabb létsík, mint az ásvány, állat, növényi létsíkok.

Tehát az Isten a lelkével mindenben benne van, létben tartó módon.

Az emberben pedig (mivel erkölcsi lény az ember) ezért boldogító módon is. Az Isten valóban tud boldogságot is adni, személyválogatás nélkül.

Ez a különbség a lélek, és szellemi lélek között.

Itt részletesen is elolvashatod:

[link]

Szia!

A szellem kifejezés egy szerencsétlen fordítás eredménye. Nem véletlen, hogy a Károli Bibliában csupán két helyen van benne.

A magyar Szentírás léleknek nevezi az Istenség harmadik személyét, mert Ő az “igazságnak Lelke” (pneuma) (Jn. 16,13.), aki által Isten mindenütt jelen van.

Ugyanez a szó fejezi ki az Isten angyalainak lényét és természetét: “szolgáló lelkek”-nek (pneuma) nevezve őket (Zsid. 1,14.).

De a bukott angyalokat is ezzel a szóval nevezi meg Isten Igéje, őket viszont “gonosz lélek”-ként (pneuma) említve (Csel. 19,15.), máshol pedig “tisztátalan lélek”-nek (pneuma) (Mk. 5,8.) nevezve. Krisztus is ilyen tisztátalan lelkeket űzött ki a megszállott beteg emberekből, és a tanítványainak is erre adott hatalmat.

Ez a szó igen gyakran szerepel az egész ember megjelölésére. Eszerint “valamely lélek (pneuma) nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől” (I. Ján. 4,3.). “A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek (pneuma) ő vele.” (I. Kor. 6,17.).

Nem ritkán fordul elő annak megjelölésére is ez a szó, amit Isten a teremtéskor lehelt bele az emberbe. Ezért mondja Jakab azt, hogy “amiképen holt a test lélek (pneuma) nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül” (Jak. 2,26.). István is ezért imádkozott úgy: “Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet (pneuma)!” (Csel. 7,59.).

A magyar nyelv a lélek szóból képezi az embert betöltő érzelemvilág fogalmának kifejezésére szolgáló szavakat is: “mert jóllehet a lélek (pneuma) kész, de a test erőtelen” (Mt. 26,41.) “az igazi imádók lélekben (pneuma), és igazságban imádják az Atyát” (Jn. 4,23.). A “lélek” szavunkhoz társítva ezért beszélünk lelkületről, lelkierőről, lélekjelenlétről, lelkiéletről, lelkivilágról, lelkiismeretről, lelkifurdalásról, lelketlen emberről, lelkesült állapotról, stb.

A magyar nyelv a szellem alatt nem arra gondol, mint amit a Biblia szeretne kifejezni a “pneuma” szóval. A magyar nyelv az emberrel összefüggésben elsődlegesen az értelmi képességet és az értelmi tevékenységet társítja a szellem szóhoz, ezért beszélünk szellemi képességről és szellemi tevékenységről. Ha az Istenség harmadik személyét Szent Szellemnek mondanánk, akkor ezzel valójában szent értelemnek tekintenénk Őt. A Biblia azonban nem az értelmi képességét akarja kifejezni azzal, amikor “pneuma”-nak mondja az Istenség harmadik személyét, hanem sokkal inkább a tevékenységének a láthatatlanságára utal.

A “szellem” szó másik jelentése a magyar nyelvben a test nélküli, természetfeletti lényekre vonatkozó kifejezésünk. Ha az Istenség harmadik személyére azt mondjuk, hogy Szent Szellem, merthogy a “pneuma” lefordítva sokak szerint ezt jelentené, akkor ezt kellene alkalmazni az emberre is, hiszen a Biblia a teljes emberre vonatkoztatva is használja ezt a kifejezést. János apostol például azt mondja: “valamely lélek (pneuma) nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől:” (I. Jn. 4,3.). Azt viszont nem gondolom, legalábbis nem feltételezem, hogy bennünket embereket akarna valaki szellemnek tekinteni. Ha viszont velünk kapcsolatban nem alkalmazható a pneuma szónak szellemre való fordítása, akkor már az sem állítható, hogy az Istenségre vonatkoztatva viszont igen. Az ilyen megkülönböztető megközelítés teljesen logikátlan.

Mindkét görög szó, a “pneuma” és “pszüché” elsődleges jelentése szerint nem “lélek”, sem nem “szellem”, hanem lehelet, lélegzet, szél, fuvallat, élet, stb., ezek az elsődleges magyar jelentései. A “lélek”, és a “szellem”, szavak alkalmazásával csupán közelebb tudjuk hozni magunkhoz annak a megértését, amit ezek a szavak ki akarnak fejezni az eredeti szövegben. Ezért a “lélek”, és a “szellem”, szavak annak a láthatatlanságát akarják érzékeltetni, amit megneveznek. Ennek ismeretében tudunk róla, hogy van és létezik, de nem láthatjuk, az emberi szem elől el van rejtve.

A Biblia a Szent Lélekkel kapcsolatban legtöbbször a “pneuma” szót használja, de előfordul a „pszüché” kifejezés is például a következő helyeken: „Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem (pszüché) kedvét lelé” (Mt. 12,18.). „Aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem (pszüché)” (Zsid. 10,38.). Mivel azonban a Biblia nem azt akarja kifejezni ezzel a szóval, mint amit mi társítunk a szellem szóhoz, éppen ezért nem helyes Szellemnek nevezni az Istenség harmadik személyét. A szellem szóhoz mi a szellemjárás, a szellemidézés gondolatát társítjuk, ez azonban Sátán területe, amely főként a spiritiszta praktikákban ölt alakot, és hiteti el az embereket. Azok, akik a Szent Lélekre Szellemként tekintenek, valójában egy misztikus jelenséggé minősítik át, ezzel azonban elveszíti a személyes jellegét. A szellem szó használata mindig a spiritiszta gondolkodást erősíti, mert a használata közben az átlag embernek sokkal inkább a szellemjárás jut az eszébe, mint a világmindenség szerető Istene. Ezért az Istenség harmadik személyének a létezését nem volna szabad összekapcsolni a szellemjárás misztikus világára emlékeztető kifejezésekkel. Amikor a Biblia azt állítja, hogy az ember “Isten képére és hasonlatosságára” (I. Móz. 1,26-27.) lett teremtve, akkor ebben az Isten fogalomban a Szentlélek is benne van. Ezért az Istenség mindhárom személyére érvényes, hogy Ők nem szellemek, hanem valóságos lények, akiknek “képére és hasonlatosságára” lettünk teremtve, ezért az általuk teremtett világ sokféleképpen érzékelheti őket, láthatják és beszélhetnek velük.

Mivel a magyar nyelvben a “szellem” szó alatt nem arra gondolunk, mint amit a Biblia akar kifejezni, ezért legjobb megmaradni a “lélek” kifejezés mellett. Már csak azért is, mert amikor erre szükség van, akkor a Szentírás egyes verseinek összefüggéseiből, logikus értelmezéssel minden esetben következtetni lehet arra, hogy mit akar ezzel a szóval ott és akkor kifejezni. Néhány példával szeretném ezt az állítást megvilágítani:

Gal. 5,22-ben olvashatunk a “Lélek (pneuma) gyümölcseiről”. A Bibliát ismerő emberek számára teljesen egyértelmű, hogy itt az Istenség harmadik személye, a Szentlélek által munkált természeti jellemvonásokról van szó.

Zsid. 1,14-ben “szolgáló lelkek (pneuma)”-ről beszél az ige. A szövegkörnyezetből viszont kitűnik, hogy a szolgáló lelkek alatt az Istentől küldött angyalokat kell érteni.

Luk. 8,55-ben Jairus lányának feltámasztásával kapcsolatban olvashatjuk: “visszatére annak lelke (pneuma), és azonnal fölkele”. Nyilvánvaló, hogy ebben a kijelentésben az életet adó isteni leheletről van szó, amitől a holt ember képes megelevenedni. Mert “formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelt az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké (nefes).” (I. Móz. 2,7.).

II. Kor. 2,12-ben azt mondja Pál: “nem volt lelkemnek (pneuma) nyugodalma”. Majd később pedig azt írja: “örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét (pneuma) ti mindnyájan megnyugtattátok:” (II. Kor. 7,13.).

Csel. 7,59-ben István úgy imádkozott: “Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet (pneuma)!”. István ezzel a kijelentésével magára az életre, illetve annak a megszűnésére utal, amely bekövetkezik abban a pillanatban, amikor az éltető lehelet kiszáll, mert Isten visszaveszi azt.

Azok a nyelvek, amelyeken a Biblia íródott - héber és görög - több szót is tudnak használni a lélek kifejezésére. Bár a teológusok előszeretettel hivatkoznak arra, hogy ezeknek a szavaknak más és más jelentése van az eredeti szövegben, a valóság viszont az, hogy csupán rokon értelmű szavakról van szó. Az adott nyelv gazdagságát jelzi, hogy árnyalatnyi eltéréssel több szót is tud alkalmazni ugyanarra a fogalomra. Hasonlóan, mint amikor a magyar nyelvben azt mondjuk, hogy megy, jár, lépked vagy sétál, mindegyik szó minimális különbséggel szinte ugyanazt jelenti. A másik eset pedig az, amikor egyetlen szóval több dolgot is ki tudunk fejezni, mint a “toll” vagy a “nyúl” szavainkkal. Egy példasorozaton keresztül szeretném szemléltetni azt, hogy az apostolok ezzel a két görög szóval ugyanazt akarták kifejezni, vagyis szinte váltófogalomként használták őket.

“És visszatére annak lelke, (pneuma) és azonnal fölkele.” Lk. 8,55.

“Ne háborogjatok, mert a lelke (pszüché) benne van.” Csel. 20,10.

Máskor pedig ugyanazt a dolgot kétféle szóval is kifejezték, esetenként ugyanabban a mondatban.

“Magasztalja az én lelkem (pszüché) az Urat, és örvendez az én lelkem (pneuma) az én megtartó Istenemben.” Lk. 1,46-47.

“Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké (pszüché); az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé (pneuma).” I. Kor. 15,45.

“akiben az én lelkem (pszüché) kedvét lelé; lelkemet (pneuma) adom ő belé” Mt. 12,18.

Az esetek többségében egyszerűen váltófogalomként használták az apostolok ezeket a szavakat, hol a “pszüché”, hol a “pneuma” szót alkalmazva ugyanannak a dolognak a kifejezésére.

“Minden lélek (pszüché) engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak” Róm. 13,1.

“Ne higyjetek minden léleknek (pneuma), hanem próbáljátok meg a lelkeket (pneuma)” I. Ján. 4,1.

“Ne háborogjatok; mert a lelke (pszüché) benne van.” Csel. 20,10.

“És visszatére annak lelke (pneuma), és azonnal fölkele” Lk. 8,55.

“Magasztalja az én lelkem (pszüché) az Urat.” Lk. 1,46.

“Örvendez az én lelkem (pneuma) az én megtartó Istenemben.” Lk. 1,47.

A Jézussal kapcsolatos kijelentéseikben is azt láthatjuk, hogy az apostolok nem tettek különbséget a két szó között, teljesen szabadon, hol az egyiket, hol a másikat használták írásaikban, miközben ugyanarról írtak, ugyanazt akarták kifejezni, csak éppen egy másik szóval.

Pszüché

“Az embernek Fia… azért jött, hogy… adja az ő életét (pszüché) váltságul sokakért.” Mt. 20,28.

“Felette igen szomorú az én lelkem (pszüché) mind halálig!” Mt. 26,38.

“A jó pásztor életét (pszüché) adja a juhokért.” Jn. 10,11.

“Most az én lelkem (pszüché) háborog;” Jn. 12,27.

“Nem hagyod az én lelkemet (pszüché) a sírban” Csel. 2,27.

Pneuma

“Jézus azonnal észrevevé az ő lelkével (pneuma)” Mk. 2,8.

“Ő pedig lelkében (pneuma) felfohászkodván” Mk. 8,12.

“Azon órában örvendeze Jézus lelkében (pneuma)” Lk. 10,21.

“Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet (pneuma).” Lk. 23,46.

“Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét (pneuma).” Jn. 19,30.

Mindezek hátterén tehát azt mondhatjuk, hogy nem lehet csupán nyelvtani szempontok alapján eldönteni, hogy miként fordítjuk le magyarra az egyik és a másik szót. Azért sem lehet, mert mindkét szónak az elsődleges jelentése azonos: lélegzet, lehelet, szél, fuvallat, élet, stb. Ezért felelősen csak a szövegkörnyezeti összefüggés, és az egész Szentírás tanításával való összhang alapján mondhatjuk ki, hogy az adott esetben mire vonatkozik a “pneuma” vagy “pszüché” szó az eredeti szövegben, és annak jelentését milyen magyar szóval adhatjuk vissza.

Üdv. Péter

Sajnos ezt a két bibliai szót gyakran nagyon félremagyarázzák és félreértik. Pedig csak az eredeti (!) jelentésének az ismeretére (egyházi dogmáktól mentesen) és nemzeti nyelveken való következetes használatára volna szükség.

Sajnos eddig egyik válasz sem volt pontos. Péter válasza is amilyen hosszú, annyira félrevezető sajnos. Ő is gyakran összemossa e két kifejezést, pedig abszolút nem használhatóak váltófogalomként! Nem ugyanazt jelentik, nincs is átfedés. A probléma az, hogy egy-egy kiragadott és félreértelmezett szöveggel könnyű rossz irányba menni. De ha MINDEN Bibliaverset alapul veszünk, akkor kiderül, hogy mennyire nincs igazuk azoknak, akik össze akarják mosni a két szót.

A lélek és a szellem nem ugyanaz:

A „szellem” szót (héb.: rúʹach; gör.: pneuʹma) nem szabad összekeverni a „lélek” szóval (héb.: neʹfes; gör.: pszü·khéʹ), mivel mindkettő mást jelent. Ezért mondja a Héberek 4:12 Isten Szaváról, hogy „egészen odáig hatol, hogy szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízületeket és velőjüket”. (Vö. még: Fi 1:27; 1Te 5:23.) Amint már beszéltünk róla, a lélek (neʹfes, pszü·khéʹ) maga a teremtmény. A szellem (rúʹach, pneuʹma) általában az élő teremtménynek, vagyis a léleknek az életerejére utal, jóllehet a héber és a görög szavaknak más jelentéseik is vannak.

A görög pszü·khéʹ és pneuʹma szavak jelentése közti különbséget jól mutatja Pál apostol fejtegetése is. A korintusziaknak írt első levelében arról beszélt, hogy a felkent keresztények szellemi életre támadnak fel, és szembeállítja azt, ami „fizikai [pszü·khi·konʹ, szó szerint: ’lelki’]”, azzal, ami „szellemi [pneu·ma·ti·konʹ]”. Ezzel rámutatott, hogy ezeknek a keresztényeknek a halálukig „lelki” testük van, olyan, amilyen az első embernek, Ádámnak is volt. A feltámadásukkor azonban szellemi testet kapnak, olyat, mint amilyen a megdicsőített Jézus Krisztusé (1Ko 15:42–49). Júdás is valamelyest hasonló ellentétről ír: „állatias emberek [pszü·khi·koiʹ, szó szerint: ’lelki ‹emberek›’], akiknek nincsen szellemiségük [szó szerint: ’nincs bennük szellem ‹pneuʹma›’]” (Júd 19).

Isten lelke: Az előzőek fényében úgy tűnik, hogy amikor a Szentírásban Isten azt mondja magáról, hogy „lelkem” (3Mó 26:11, 30; Zs 24:4; Ézs 42:1), az egy újabb példa arra, hogy a Biblia antropomorf kifejezéseket használ, vagyis fizikai és emberi tulajdonságokkal ruházza fel Istent, hogy segítsen egy gondolat megértésében. Azt is írja például, hogy Istennek van szeme vagy keze. Amikor Jehova azt mondja, hogy „neʹfesem”, nyilván azt érti alatta, hogy „én” vagy „jómagam”. Egyébként pedig „az Isten Szellem [Pneuʹma]” (Jn 4:24)

Itt pontos és részletes választ kapsz kedves kérdező a kérdésedre:

[link]

A Szentírásban a „lélek”-nek fordított héber (neʹfes [נֶפֶשׁ]) és görög (pszü·khéʹ [ψυχή]) szavak utalhatnak egy személyre, egy állatra vagy azok életére.

A legtöbben a „lélek” szónak olyan mellékértelmeket tulajdonítanak, melyek nem egyeznek meg az ihletett bibliaírók által használt héber és görög szavak jelentésével. Ezt a tényt sokan elfogadják. 1897-ben C. A. Briggs professzor a Journal of Biblical Literature (XVI. köt. 30. o.) c. kiadványban leírta, mire jutott a neʹfes szó használatának a tanulmányozása után: „a lélek szón ma meglehetősen mást értenek, mint a héber נפש [neʹfes] szón, és egy figyelmetlen olvasó nagyon könnyen félreértheti.”

Egy rabbiképző egyetem munkatársa, H. M. Orlinsky kijelentette: „A Biblia nem azt mondja, hogy lelkünk van, ugyanis a »nefes« maga az ember, akinek szüksége van élelemre; az ereiben folyó vér; a lénye” (The New York Times. 1962. október 12.).

-----------

A görög pneuʹma (szellem) szó a pneʹó szóból származik, amelynek a jelentése: ’lehel vagy fúj’. A héber rúʹach (szellem) szóról is azt gondolják, hogy egy olyan szóból származik, amelynek ugyanez a jelentése. Tehát a rúʹach és a pneuʹma szavak alapjelentése ’lélegzet, lehelet’, de tágabb értelemben is használatosak. (Vö.: Ha 2:19; Je 13:15.) A következőket is jelenthetik még: szél; az élő teremtmények életereje; az ember szelleme; szellemi lények, például Isten és az angyalok; Isten tevékeny ereje vagy szent szelleme. (Vö.: KBL. 877–879. o.; BDB. 924–926. o.; G. Friedrich [szerk.]: Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament. VI. köt. 1959, 330–450. o.) Mindezekben egyvalami közös: olyan erőre utalnak, amely ugyan láthatatlan az emberek számára, de van rá bizonyíték, hogy aktívan működik. Vagyis ennek a láthatatlan erőnek látható jelei vannak.

Egy másik héber szó, a nesá·máʹ (1Mó 2:7), ugyancsak azt jelenti, hogy ’lélegzet, lehelet’, de nem olyan tág a jelentése, mint a rúʹach szónak. Úgy tűnik, a görög pno·éʹ szónak is szűkebb a jelentése (Cs 17:25). A görög Septuaginta fordítói ezzel a szóval adták vissza a nesá·máʹ szót.

Bocsi tisztelt kérdező, de azért kiegészíteném néhány gondolattal.

Szerintem semmi "szerencsétlen" nincs a 'szellem' (héber ruah, görög pneuma) fordításban, mert az eredeti nyelveken is két, különböző szó. Ezen kívül az nem lehet jó érv, hogy a vallásos tévtanok miatt egyesekben más képzet jön be, mint amit a Biblia mond a szellem szó alatt.

Továbbá, nincs olyan, hogy "magyar Szentírás", csak olyan van, hogy sokak által magyar nyelvre fordított Biblia, de még ez is jelentős különbséggel bír a lélek/szellem szavunk használatát illetően, hiszen nem mondhatjuk, a magyar nyelvre fordított bibliák mind egységesen lelket írnának a szellem helyett. Hiszen vannak olyan fordítások, melyek következetesen a szellem szót használják ott, ahol az eredetiben is szerepel és nem térnek el ettől a gyakorlattól csak azért, mert a nemzeti nyelvben téves felfogások alakultak ki az értelmezésüket illetően. Hűen ragaszkodnak az eredetihez és nem hagyják eltorzítani Isten Szavát az emberi hagyományok miatt! És nem csak az Új világ fordítás tesz így magyar nyelven sem.

Ha viszont a Biblia "gonosz", vagy "tisztátalan léleknek", vagyis pontosabban "szellemnek" nevezi a bukott angyalokat, akkor nyilván ennek az ellenkezője is van, igaz? "Jó szellem", vagyis amelyik Istentől való! Akkor miért is okoz gondot a magyar nyelvben különbséget tenni a két szó között és következetesen használni? Miért asszociálnának a magyar nyelvű emberek egyedül a sátáni dolgokra a szellem szó hallatán, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a szót Istennel és az angyalokkal kapcsolatban is említjük magyarban, csakúgy, mint a Szentírás??? Ez egy félrevezető és üres kifogás.

És akkor Péter azzal folytatja, hogy ezt a szót - tehát EREDETILEG a szellem (pneuma) kifejezést -, amit magyarban sokan tévesen és félrevezetően "léleknek" adnak vissza, gyakran alkalmazza a szentírás a teljes emberre. Ezzel is össze kívánja mosni az eredeti 'lélek' szóval (nefes, pszükhé), amely tényleg gyakran személynévmásként szerepel a bibliában. De a szellem (ruah, pneuma) NEM. Az említett példa is rossz természetesen, hiszen az 1János 4:3-ban az emberben lévő egyfajta szellemiségről van szó, mely vallja, vagy nem vallja Jézust. A Úv fordítás ezt "ihletett kijelentésnek" adja vissza, mert különféle "ihletettség" létezik, van amelyik démoni és van az Istentől való, a Szentírás.

Tehát szó sincs arról, hogy e vers a teljes emberre vonatkoztatná a szellem szót, mint ahogyan a lélek kifejezéssel teszi.

Máté 26:41 "Kitartóan virrasszatok, és folyton imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A szellem persze buzgó, de a test gyenge."

János 4:23 "Mindamellett eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádók szellemmel és igazsággal fogják imádni az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres, hogy imádják őt."

A fenti versekben sem a "lélek" szerepel és ennélfogva nem is az 'érzelemvilág kifejezése', hanem az emberben lévő szellem, szellemiség erejéről vagy fajtájáról van szó.

"Ha az Istenség harmadik személyére azt mondjuk, hogy Szent Szellem, merthogy a “pneuma” lefordítva sokak szerint ezt jelentené, akkor ezt kellene alkalmazni az emberre is, hiszen a Biblia a teljes emberre vonatkoztatva is használja ezt a kifejezést."

Ez téves, mert mint már megállapítottuk, a 'szellem' kifejezést nem úgy alkalmazza a Szentírás a teljes emberre, mint a lélek szót, másrészt éppen Péter ismerte el, hogy a "szellem" kifejezést a Biblia sokkal inkább a "láthatatlanság" szemléltetésére használja. De mi nem vagyunk szellemek! Mi LÁTHATÓ, fizikai lények vagyunk.

"Azt viszont nem gondolom, legalábbis nem feltételezem, hogy bennünket embereket akarna valaki szellemnek tekinteni. Ha viszont velünk kapcsolatban nem alkalmazható a pneuma szónak szellemre való fordítása, akkor már az sem állítható, hogy az Istenségre vonatkoztatva viszont igen. Az ilyen megkülönböztető megközelítés teljesen logikátlan."

Itt az élő példa, micsoda következetlenségeket tud szülni, ha nem vagyunk pontosak és nem ragaszkodunk a forráshoz!! Dilemmázik Péter a saját baklövésén, pedig csak az eredeti szavak következetes használata és azok pontos értelmezése volna a lényeg.

"A Biblia a Szent Lélekkel kapcsolatban legtöbbször a “pneuma” szót használja, de előfordul a „pszüché” kifejezés is például a következő helyeken: „Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem (pszüché) kedvét lelé” (Mt. 12,18.)."

Ez is a két szó téves értelmezésnek köszönhető magyarázat. Mintha tényleg váltófogalomként lehetne használni őket, pedig erről szó sincs. Amikor Isten úgy fejezi ki magát, hogy "az én lelkem" (természetesen az eredeti 'lélek', pszükhé szóval), akkor következetesen TELJES önmagára utal. Vagyis nem váltófogalomként használja a szellem szó helyett, minthogy "szent lelkem", vagyis "szellemem", hanem azt mondja "én lelkem", vagyis "én", vagy "én magam". E versben ugyanúgy használja e szót Jehova, mint az emberek esetében, a teljes lényére, önmagára, mintegy személynévmásként értelmezi.

A Héberek 10:38-ban szintén: „ha meghátrál, nem telik benne kedve a lelkemnek”. Vagyis: "nem telik benne kedvem".

Az "egyetlen szóval több dolgot kifejezni" nyelvtani igazság sok esetben működik, de ebben az esetben, e két szóra bizony nem. Erre jó példa az előző válaszomban idézett dilemma, ami azért van, mert elmosódik a pontos bibliai jelentése a kifejezéseknek a következetlen használat és a hamis bibliai tanok miatt.

"“És visszatére annak lelke, (pneuma) és azonnal fölkele.” Lk. 8,55.

“Ne háborogjatok, mert a lelke (pszüché) benne van.” Csel. 20,10."

A Lukácstól vett versben a szelleme tért vissza, méghozzá abban a jelentésében, amit Péter is elismert, vagyis amely jelentésében a 1Mózes 2:7-es versben is szerepel. Az "életerő" tért bele vissza. Ugyanaz a szellem, vagyis életerő, amely az állatokban is van.

A Prédikátor 3:18–22-ből kiderül, hogy az ember ugyanúgy meghal, mint az állatok, mert „egy szellemük [werúʹach] van mindegyiküknek”, vagyis mindkettőben életerő van, „úgyhogy nem áll felette az ember az állatnak”.

A Csel 20:10-ben pedig a 'lélek' van még benne, aminek az egyik nagyon gyakori jelentése az 'élet'. Vagyis az élet van még benne.