Mi a különbség Lélek és Szellem között?

"Máskor pedig ugyanazt a dolgot kétféle szóval is kifejezték, esetenként ugyanabban a mondatban.

“Magasztalja az én lelkem (pszüché) az Urat, és örvendez az én lelkem (pneuma) az én megtartó Istenemben.” Lk. 1,46-47.

“Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké (pszüché); az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé (pneuma).” I. Kor. 15,45.

“akiben az én lelkem (pszüché) kedvét lelé; lelkemet (pneuma) adom ő belé” Mt. 12,18."

No, itt van nagy zűrzavar, hiszen majd mind mást jelent valójában.

Lukács 1:46, 47 "Mária pedig így szólt: „Magasztalja a lelkem Jehovát, 47 és nem tudja megállni a szellemem, hogy ne örüljön felettébb az Istennek, az én Megmentőmnek"

Itt a lélek szó megint csak személynévmásként szerepel, vagyis "magasztalom Jehovát".

És a Máriában lévő Istentől származó szellem, vagy szellemiség örül Istennek.

Az 1Kor 15:45 is, vajon mitől "ugyanaz a dolog kétféle szóval"? Ádám "élő lélekké", vagyis 'élőlénnyé', 'lélegző lénnyé' lett, mivel az orrába lehelte Isten az élet leheletét, vagyis szellemét (ruah), az életerőt, ezt mondja az 1Móz 2:7.

Ezzel szemben az "utolsó Ádám", vagyis Jézus "megelevenítő szellemé", avagy feltámasztásra képes szellemszeméllyé lett.

A Máté 12:18-at megbeszéltük, "akiben kedvemet lelem" - mondta Isten. És természetesen nem a "lelkét" adja ő belé, hanem a szellemét, a szent szellemét!

--------

"Az esetek többségében egyszerűen váltófogalomként használták az apostolok ezeket a szavakat, hol a “pszüché”, hol a “pneuma” szót alkalmazva ugyanannak a dolognak a kifejezésére.

“Minden lélek (pszüché) engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak” Róm. 13,1.

“Ne higyjetek minden léleknek (pneuma), hanem próbáljátok meg a lelkeket (pneuma)” I. Ján. 4,1.

“Ne háborogjatok; mert a lelke (pszüché) benne van.” Csel. 20,10.

“És visszatére annak lelke (pneuma), és azonnal fölkele” Lk. 8,55.

“Magasztalja az én lelkem (pszüché) az Urat.” Lk. 1,46.

“Örvendez az én lelkem (pneuma) az én megtartó Istenemben.” Lk. 1,47."

Éppen a fentiek miatt ez is téves megállapítás. A Róma 13:1 "minden lélek" = MINDENKI. Ennyire egyszerű.

Az 1Ján 4:1 már megint a szellem szót használja, ami itt szellemiséget, vagy ihletett kijelentést jelenthet.

A Csel 10:20 a már megbeszélt "élet" értelmében használja a pszükhé szót.

A lukács 8:55 pedig a TEREMTÉSKOR KAPOTT, és azóta minden élőlényre átörökített szellemről, vagyis "életerőről" szól, ami visszatért. (Ez nem egyenlő a lélek "élet" jelentésével!!!)

a Lukács 1:46-ban csak annyi van, hogy "magasztalom az Jehovát". És a folytatás pedig nem "váltófogalom", mert a szellem kifejezés nem személynévmást helyettesítő szó, mint a lélek.

És így tovább. Nagyon szomorú, hogy ilyen csúnyán összekuszálják a bibliai szavak jelentését bizonyos hamis, keresztényellenes tanok védelmezése kedvéért.

A szellem és a lélek nem ugyanaz,s ezért sok félreértésre ad okot.A latin,német angol és más fordítások is megkülönböztetik a kettőt!

Miért lényeges ez?Az alábbiakban idézném ezzel kapcsolatosan ,Dr.Grüll Tibor,Dr.Ruff Tibor,Dr.Rugási Gyula,G.Csalog Eszter és Tóth Esztert,akik szakmabeli emberek,nyelvész,teológus-filozófus végzettséggel rendelkeznek.

"E két kifejezés (szellem és lélek)a Bibliában két teljesen különböző,sőt sok esetben egymással ellentétben álló valóságra utal.A lélek az emberben egyaránt kötődik a természetfölötti és az érzéki valósághoz,ez érzelmeink,gondolataink,szándékaink,akaratunk összességének lakhelye,amelyek nagyon változékonyak,nagyon hajlamosak szembefordulni a természetfeletti igazsággal.Ezzel szemben az ember szelleme egész lényének a középpontja,az,amit a mai szóhasználattal így szoktunk nevezni:lényem legmélyén,szívem legmélyén,legbensőbb rejtekében,legbensőbb énem,igazi önmagam stb.E két valóság az Újszövetség tanítása szerint gyakran még harcol is egymás ellen:a szellem sokszor szembefordul a lélekkel,azaz az érzelmeinkkel,akaratunkkal vagy gondolatainkkal,mert ezek hajlamosak a test és a külső világ érzéseit és kívánságait,a bűnt követni(lásd: 1Kor 2:11-14,Zsid 4:12,Luk 14:26 stb),mintegy "elárulva" a szellemünket és az örök igazságot.A lélek inkább természetes alkotórészünk (amelyet a Szentírás szerint részben örökölünk,részben neveltetésünk és élettapasztalataink formálnak);míg a szellem az ember teljesen természetfeletti (örökkévaló)része.A szellem nem intellektuális valóság,ahogyan az európai gondolkodásmód használni szokta e szót,inkább a lelkiismeret és az intuíció áll közel hozzá;továbbá az ókori keleti,sémita felfogás szerint e két előbbiből következően az ember személyiségében lévő belső erő forrása és központja is,valamint a természetfeletti világot érzékelni képes érzékszerve"

Idézet innen:

[link]

"A szellemről és ami mögötte van, avagy honnan fúj a „szellet”?

Amivel legelőször is tisztában kell lennie annak, aki ilyen kérdésekben tájékozódni szeretne, az az, hogy léteznek a kereszténység ellen dolgozó erők. Ezek az erők nem új keletűek. Már Jézus is találkozott velük, amikor a Földön járt. Jelenlétükkel megterhelték a nagy történelmi keresztény egyházak múltját és jelenét is. A reneszánsz kortól megszerezték az uralmat a római katolikus egyházban, később a protestáns egyházakban is, sőt már azok létrejötténél is bábáskodtak. Ezek az erők ma is jelen vannak, sőt egyre hatékonyabban fejtik ki romboló munkájukat, méghozzá a kereszténységen belül is.

Ennek a romboló munkának a része az is, hogy számos keresztény felekezetet hoztak létre azzal a céllal, hogy olyan nézeteket terjesszenek el, amik a keresztény világot megosztják, összezavarják és főleg a Krisztusi tanítástól eltérítik (érdemes megvizsgálni ezeknek a legújabb korban létrehozott vallási szervezeteknek az alapítóit, korai történetét, jelképeit stb.) Itt meg kell jegyezni, hogy bár a felső irányítói szinten ezeket a felekezeteket sötét keresztényellenes erők mozgatják (akárcsak a nagy történelmi egyházakat), alsóbb szinteken, a tagjaik sorában nagyrészt jóravaló és Istent, a Krisztusi utat őszintén kereső keresztény embereket találunk. Pontosan ezzel a céllal hozták létre ezeket a felekezeteket, karizmatikus kisegyházakat stb. hogy az ilyen embereket felszippantsák.

A fent említett monizmus és trichotomizmus ezeknek az újabban terjedő kisegyházaknak a nézeteiben alapvető fontosságúak. Viszont van egy problémájuk. A magyar nyelv ellenáll ezeknek az eszméknek. Ezért a háromlényegűség tanához be kellett vezetniük egy újabb láthatatlan lélekszerű valamit is. Ez lett a szellem. Ezzel kész is az ördögi recept. A lélek eredeti jelentését eltorzítva, azt pusztán az ember érzéki- érzelmi- gondolati világának állítják be. A szellemet pedig, mint egy magasabb rendű értelmes, Istentől származó részt emlegetik, ami Isten felé a kapcsolattartást lehetővé teszi. Ezzel a tulajdonképpeni lelket félre is tolták az útból.

A szellem szót választották erre a dicstelen küldetésre. A magyar nyelvben eredetileg nincs ilyen szó, hogy szellem. A szellem szót az ezernyolcszázas évek elején egy a nyelvből kikopott régi szóból /szellet/ alakította át Kazinczy Ferenc (1759-1831), aki akkor már, egy luciferiánus társaságnak (szabadkőművesség) tagja volt (1784-től). A szbadkőműves neve Orpheus volt. Ez volt a címe az általa szerkesztett újságnak is. Ezzel meg is érkeztünk a kereszténységellenes erőkhöz.

Miért van szükségük ezeknek az erőknek a lélek jelentésének elhomályosítására?

Ha erre a kérdésre keressük a választ, olvassuk el Jézus szavait. A János evangéliuma 4:21-24-ben ez áll: „Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükséges, hogy lélekben és igazságban imádják.” Ezek a szavak világossá teszik, hogy az imádat szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy az emberek tisztán lássák, hogy mit jelent a lélek. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy a kereszténységellenes erők nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy a lélek szó jelentését eltorzítsák, helyére és mellé egy zavart keltő másik fogalmat (szellem) csempésszenek be. Ehhez a trichotomia (háromlényegűség) bibliaellenes tanításában találták meg a megfelelő kereteket. (Más értelmezéssel ugyan, de a monista felekezetek is használják a szelem fogalmat, mivel ugyanabból a forrásból táplálkoznak) Az utóbbi évtizedekben már odáig merészkedtek, hogy Bibliafordításokat adtak ki magyar nyelven, amiket a saját nézeteikhez igazítottak, amelyekben a lélek szót egyszerűen kicserélték szellemre. Ennek a félrevezető tevékenységnek a végzésére szervezeteket hoztak létre. Pl. Evangéliumi Iratmisszió és Evangéliumi Kiadó. Ezek érdekes módon már a kommunista diktatúra idején is terjeszthették a kiadványaikat és a könyveikkel együtt a ferde nézeteiket is (akkor még németországi központtal). Nyíltan célul tűzték ki pl. a szellem fogalom bevezetését, a lélek jelentésének eltorzításával együtt, valamint a Biblia szövegének átoperálását is. A Vetés és Aratás című folyóiratukban 1 évf./5 rögtön ki is nyilvánították ezt a szándékot."

"... olvassuk el Jézus szavait. A János evangéliuma 4:21-24-ben ez áll: „Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükséges, hogy lélekben és igazságban imádják.”"

Helyesebben "Isten szellem", mivel a Biblia ott bizony a görög pneuma szót használja, nem pedig a lélek (pszüché) kifejezést. Önkényes és megtévesztő tehát az eredeti szövegtől eltérni. Sajnos ez egy jó példa a hamis, nem bibliai tanok miatt bevezetett homályos szóhasználatra.

Igazából nagy hülyeséget írsz.

A szellem szó sok-sok évszázadon át egyáltalán nem is létezett a magyar nyelvben, nyelvújítás korabeli képződmény.

Ha ma találok fel egy új szót, hogy róhatod fel, hogy 2 hete még nem használták?

Régen mind a pszüché, mind a pneuma szót léleknek fordították.

A pszüché a léleknek fordított szó, a pneuma a szellem. Nem helyettesítésről van szó, hanem az reredeti szavak hű használatáról, márpedig sok bibliafordítás szinte teljesen kiírtotta a szellem (pneuma) szavakat és a lélek (pszüché) kifejezéssel ad vissza mindent, pedig merőben más a jelentésük.

De mint minden nyelven, az óhéberben és az ógörögben is gyakran van egy kifejezésnek több jelentése. Ez igaz e két szóra is. A pneuma (szellem) is legalább hatféle jelentéssel szerepel a Szentírásban.

Nézd én nem tudom, de abban egészen biztos vagyok, hogy a pneuma a lélek. Amióta létezik a lélek szó, azt mindig annak fordították. Mint Szentlélek például.

Holnaptól sem fogom az ágyat könyvespolcnak nevezni, mert ez is bútor, az is bútor.