Hogy választja ki Isten kinek ad kegyelmet? Hogy dönti el ki megy a mennybe és ki a pokolba?

Isten mindenkinek megadja a kegyelem ajándékát, mivel Fiát Jézust elküldte a földre, és Ő a kereszthalála által magára vállalta minden ember valamennyi bűnét. Ilyen értelemben valóban érdemtelenek vagyunk a kegyelemre, de Isten ennyire szeret minket, hogy a saját fiát adta értünk.

Aki elfogadja ezt, és törekszik olyan életet élni, amilyet Isten a Bibliában feltár előttünk, és a parancsolatokat megtartja, de mindenképpen törekszik rá, az üdvözül. Aki pedig nem, és szándékosan elnyomja a lelkiismerete hangját, mely a helyes utat mutatná neki, az sajnos el fog veszni.

Isten azt szeretné minél többen megtérjünk hozzá, és elnyerjük az örök életet.

Én ezt hiszem és vallom. Egyedül így érdemes élni.

Remélem segítettem.

Ézsaiás kijelentette: „Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát” (Ézsaiás 26:10).

Isten Szava kiemeli azt az igazságot, hogy lehetetlen az igazságosságot törvények kiadásával az emberek szívébe plántálni. Ha nincs bennük szeretet az iránt, ami helyes, azt még sok törvény sem képes beléjük oltani. ” (Vö. Példabeszédek 29:1.)

Olyanok ők, mint az izraeliták, akikről Isten kijelentette: „A próféták valójában hamisságot prófétálnak; és ami a papokat illeti, a saját erejük szerint hatalmaskodnak. És az én népem így szereti ezt; de mit tesznek majd a végén?” (Jeremiás 5:31; Ésaiás 30:12, 13).

Valószínűleg ismersz olyan embereket, akik bizonyos szokásaikkal önmaguk és családjuk egészségét és biztonságát veszélyeztetik. Mégis ellenállnak minden arra irányuló erőfeszítésnek, amellyel mások segíteni szeretnének nekik abban, hogy megváltozzanak. Ha azonban valaki az Isten tanácsával és vezetésével szegül szembe, már sokkal súlyosabb a dolog. Az ilyen egyének azt mutatják, hogy valójában nem szeretik sem az igazságot, sem az igazságosságot. Róluk mondja Jézus: „Mert érzéketlenné lett e nép szíve, és amit a fülükkel hallanak, arra nincs válasz; és a szemüket behunyják, nehogy lássanak a szemükkel és halljanak a fülükkel és szívükkel felfogják annak értelmét és megtérjenek és [Isten] meggyógyítsa őket” (Máté 13:15).

Isten türelmének és irgalmasságának méltán van határa. Hol lenne az igazak iránti szeretete, ha ez nem így volna? Nem engedheti, hogy süket fülekre találjanak azoknak könyörgései, akik azért fordulnak hozzá, hogy megváltsa őket szenvedéseiktől, amelyeket a gonoszság hozott erre a földre (Lukács 18:7, 8; Példabeszédek 29:2, 16).

„Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban” (Ésaiás 55:6, 7).

Ahhoz, hogy egy bűnös ember elfogadható módon ’keresse az Urat [Jehovát, NW]’ és segítségül hívja őt, fel kell hagynia helytelen útjával és minden olyan gondolattal, amely mások kárára irányul.

Némely bűn megbocsáthatatlan. Jézus Krisztus ezt mondta: „Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek [szellem, New World Translation] káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek” (Máté 12:31). Tehát az Isten szent szelleme, azaz tevékeny ereje elleni istenkáromlás nem kerül megbocsátásra. Pál apostol utalt erre a bűnre, amikor ezt írta: „Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak . . ., És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt” (Zsidók 6:4–6).

Csak Isten tudja, hogy egy ember megbocsáthatatlan bűnt követett-e el. Pál azonban megvilágította ezt a kérdést, amikor a következőket írta: „Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, hanem az ítéletnek valami rettenetes várása” (Zsidók 10:26, 27). Egy tudatos egyén előre megfontoltan cselekszik, vagy „makacsul és gyakran önfejűen akaratos” (Webster’s New Collegiate Dictionary). Senki olyan nem nyer bocsánatot, aki, miután megismerte az igazságot, szándékosan és makacsul folytatja a bűn gyakorlását.

Róma 6:9-14-...."az életet pedig,amelyet él ,az Istenek éli.Ugyanígy ti is"..Ne engedjétek tehát a bűnt továbbra is királyként uralkodni halandó testetekben, hogy kívánságainak engedelmeskedjetek."..............Mert a bűnnek nem szabad úrnak lennie fölöttetek"

1János 5:17-"Minden igazságtalanság bűn-->(1János 3:4)

Róma 14:23-"Bizony, ami nincsen hitből, az mind bűn."

Jakab 4:17-" Ha tehát valaki tudja, hogyan kell helyesen cselekedni, és mégsem teszi, bűne az annak."

Róma 12:21-" Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz, hanem a rosszat mindig győzd le a jóval."

Róma 14:16-"Ne hagyjátok tehát, hogy a jóról, amit tesztek, úgy beszéljenek, hogy az ártson nektek."

Példabeszédek 1:22-33-"Térjetek meg az én feddésemre. Akkor kiárasztom rátok szellememet, megismertetem veletek szavaimat."-->Ézsaiás 34:16;Jeremiás33:3.

Cselekedetek 5:32-" Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek a dolgoknak, és a szent szellem is, melyet az Isten azoknak adott, akik engedelmeskednek neki mint uralkodónak.”"

Jeremiás 7:23-" A következőket ellenben megparancsoltam nekik: ,Hallgassatok szavamra, és én Istenetek leszek, ti pedig népemmé lesztek. Mindenben azon az úton járjatok, amelyet parancsolok nektek, hogy jól menjen sorotok.’«"

Titusz 2:11-14-olvasd el kérlek!!!

1János 2:1-5-->" Kicsiny gyermekeim, ezeket azért írom nektek, hogy ne kövessetek el bűnt. És ha valaki mégis bűnt követ el, van segítőnk az Atyánál: Jézus Krisztus, aki igazságos.És ő engesztelő áldozat a bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.

És abból tudjuk, hogy megismertük őt, ha továbbra is megtartjuk a parancsolatait. Aki azt mondja: „Megismertem őt”, és mégsem tartja meg a parancsolatait, az hazug, és nincs meg abban az igazság.Aki viszont megtartja az ő szavát, abban igazán tökéletessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk, hogy egységben vagyunk vele."

1János 2:17-" aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké."

Róma 12:1,2-" Kérlellek azért titeket.........ne szabjátok magatokat többé ehhez a világrendszerhez, hanem változzatok át elmétek újjáalakítása által, hogy próbatétellel megállapíthassátok, mi az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata.-->...............Efézus 5:16,17;2Timmóteusz 3:8-"Hitre nézve (légy) becsületes"

Efézus 4:23-" meg kell pedig újulnotok az elméteket mozgató erőben"

1Tesszalonika 4:3-" Mert azt akarja az Isten, hogy megszenteltek legyetek, hogy tartózkodjatok a paráznaságtól"

2Korintusz 7:1-" Mivel tehát ezek az ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat a test és a szellem minden szennyétől, tökéletessé téve a szentséget Isten félelmében."

2Timóteusz 3:16-" A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a kiigazításra, az igazságosságban való fegyelmezésre,hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre hiánytalanul felkészített legyen."-->Efézus 5 :1-10!!!!!!!!!!!!!

Róma 15:4)-"Mert mindazt, amit régebben megírtak, a mi oktatásunkra írták meg, hogy kitartásunk által és az Írásokból származó vigasztalás által reménységünk legyen."

Máté 4:4-" De ő ezt felelte: „Meg van írva: »Ne csak kenyérrel éljen az ember, hanem minden kijelentéssel, amely Jehova szájából származik.«"--->(5Mózes 8:3)

Lukács 4:4-" De Jézus így felelt neki: „Meg van írva: »Ne csak kenyérrel éljen az ember.«”

János 4:34-" Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy cselekedjem annak akaratát, aki küldött engem, és elvégezzem a munkáját."...-------->........................Máté 28:19,20;Máté24:14;1Timóteusz 2:3-7;Róma 1:16;10:8-18;ApCselekedetek 1:8!!!!!!!!!!!

1Korintusz 9:16-18-->" Ha pedig hirdetem a jó hírt, az nem ok arra, hogy dicsekedjek, mert szükség nehezedik rám. Bizony, jaj nekem, ha nem hirdetem a jó hírt!

Ha önként végzem ezt, jutalmam van, ha pedig akaratom ellenére teszem, akkor is sáfársággal vagyok megbízva.

Mi hát a jutalmam? Az, hogy miközben hirdetem a jó hírt, költségmentesen kínálhatom a jó hírt, avégett hogy ne éljek vissza a jó hír hirdetésével együtt járó hatalmammal."

Máté 5:14-16;6:9,10;24:12-14,48-51!

„Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád” (1Péter 5:5).

„nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek . . . Boldog ember az, a ki bízik benned” (Zsoltárok 84:12, 13).

A legtöbb vallásban különbözően hiszik ezt a kegyelem dolgot, ezen "veszekednek" pl. a katolikusok és a reformátusok is, többek között!

Erről mindig Madách jut eszembe...