A keresztények jobban szeretik Jézust, mint szüleiket, vagy a gyereküket?

Ez egy alapvető Keresztény tanítás hogy Jézus illetve Isten van az első helyen . Hogy ki milyen keresztény az más téma , azok közül akik vasárnap templomba járnak nem biztos hogy mindegyik föláldozná gyermekét vagy a szüleit Istenért ha esetleg egy ilyen szélsőséges helyzet adódna .

Gondolom ismered Izsák és Ábrahám történetét . A történet szerint Ábrahámot megkéri az úr hogy áldozza fel neki fiát , az úr meg az utolsó percben leküldi az angyalát hogy állítsa meg Ábrahámot .

Igaza van az elsőnek. Annyival egészíteném csak ki, hogy nem csak jobban, de másképp is kell szeretni Istent, mint a szüleinket és gyermekeinket. Az újszövetségi görög nyelvben erre két külön szó is van. Erről az alábbi írás legelején van szó:

[link]

„Persze, ilyen döntés nem lesz senkinek az életében”

Ó, dehogynem, simán lehet. Jézus itt azt mondja, hogy a családtagjaink iránt érzett szeretet sem lehet mentség arra, hogy Isten ellen cselekedjünk, vagy Istentől elforduljunk. Például megrágalmazol egy ártatlan embert, hogy saját apád/anyád/gyereked megmentsd, az attól rágalmazás marad, ami méltatlanná tesz Istenhez.

A keresztényeknek Jézust, tehát magát Istent a lehető legjobban kell szeretniük. Nem lehet Isten felett se szülő, se gyerek.

Mivel a véleményünk is érdekel, én elmondom az enyémet:

-Jézust épelméjű ember nem látta már 2000 éve. Hogyan tudná akkor szeretni? Jézus mikor ezt kérte a többiektől, akkor legalább ott volt előttük fizikai valójában, tudták a tanítványai, hogy él, ismerték őt, hatással volt rájuk, szerethették.

Ma is ez a helyzet? Nagyon nem. Jézus meghalt, és azóta senki nem látta őt bizonyíthatóan. Egyik ember sem ismerheti személyesen, arra kell hagyatkoznia, amit egy 2000 éves könyvben olvasott róla. Hogyan szerethetné őt jobban, mint például az édesanyját, aki a világra hozta, és azután is megtett érte mindent? Vagy a gyerekét, aki mindennél fontosabb számára (legalábbis ezt hallottam olyanoktól, akiknek van gyerekük) ?

-Nagyon nagy probléma, ha valaki képes lenne a családtagját feláldozni olyasvalakiért, akit életében nem látott, és nem is tudja, létezik-e. Az ilyen embernek az elméjét károsította a vallás. Ugyanis nem tudhatja biztosan, hogy van-e Isten, és hogy tényleg olyan jó-e, hogy megmentené a családtagot a haláltól.

Szia!

A szülőktől tulajdonságokat, szokásokat, habitust öröklünk és ezeket adjuk tovább a gyermekeinknek. Ha ismerjük és látjuk a tulajdonságainkat, akkor fontosabbak-e a tulajdonságok, mint a látás? Fontosabb-e a tulajdonság, a velük való azonosulás, mint a tudat, az egész?

Szó sincs arról, hogy meg kellene tagadni valamit, csak fölé kell emelkedni.

Igen, csak azt tudjuk szeretni, akit ismerünk. Az, hogy pl Ákos nem ismeri, és ezért tagadja, az ostobaság. Az, hogy ő azt állítja, hogy SZERINTE senki sem látta (a logikája azon alapul hogy ő nem látta, tehát senki sem látta... Értelmes ugye?)

Szeretem és ragaszkodom hozzá. Mert ismerem.

Szüleimet nem tudom szeretni,mert nem ismerem őket. De a családomat annyira szeretem, hogy nem követem el azt a hibát, amit az én szüleim tettek, nem dobom el őket és amíg ők személyesen meg nem ismerik Jézust, addig én beszélek nekik róla.

szervusz

Jézus itt inkább arra gondolt, hogy követőinek kevésbé kell szeretniük a családtagokat, mint Istent.

(Máté 6:24) 24 Senki sem szolgálhat rabszolgaként két úrnak; mert vagy az lesz, hogy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az, hogy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok rabszolgaként Istennek is, és a Gazdagságnak is.

Jézus azt mondta, hogy még saját „lelkünket”, azaz életünket is gyűlölnünk kell, vagyis kevésbé kell szeretnünk azt, mint Jehovát!

Az életünk a Teremtőhöz való lojalitásunktól függ, s nem a családtagunktól

Ez persze nem azt jelenti, hogy a család tagunkat semmibe vesszük, hiszen egy másik írásban azt mondja Isten, hogy aki az Övéiről nem gondoskodik a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.

A mögötte lévő szellemet kell megérteni.

„Utolsó ! Nem tudom hogyan nézel az emberek szemébe,amikor ilyeket beszélsz ! Még ha hiszel is benne és hívő vagy,egy szeretted megmentéséért nem lenne érdemes feláldoznod a ,,makulátlanságodat''?”

Én nem állítom, hogy képes lennék rá – nem tudom –, vagy, hogy ez könnyű döntés volna, mert nem az. Mindenesetre Jézus tanítása ebben a kérdésben szerintem egyértelmű: ha az ő követéséhez hátra is kell hagynod a családod, addigi életed, mindened, akkor meg kell tenned, mert Isten követése csak teljes lénnyel lehetséges, fél szívvel semmit nem ér. De ez nem jelenti azt, hogy mindig ezzel is jár. Jézus többek között a másik ember szeretetére és odaadásra is tanított, Isten követése nem lehet öncélú.