Katolikus és ortodox keresztények, mit gondoltok, vajon Szent Jeromos eltért az egyházi hagyománytól?

Eltért.

Először is pontosítom az első válaszolót, Jeromos nem hagyta ki a deuterokanonikus könyveket, csak a héber eredeti hiányában (amelyek a Holt-tengeri tekercsek tanúsága szerint léteztek, csak Jeromos korára már eltűntek) ezeket a LXX-ből fordította latinra. Az, hogy néhány deuterokanonikus könyv, amely szerepel a LXX-ban de a Vulgátából kimaradt (Pl. Makkabeusok III-IV, 151. Zsoltár, Manasszé imája) ez már a tridenti zsinat döntése volt, nem Jeromosé.

Jeromos bizonyos értelemben megelőzte a korát, és a modern szövegkritika szerint akart eljárni, ezt azért pozitívumként kell elkönyvelni.

Azonban nem állt rendelkezésére az ehhez szükséges lexikális szaktudás (a tudomány még nem tartott ott, ahol ma), így a dolog fordítva sült el. Tehát mindenképpen jobb lett volna, ha hű marad az apostoli hagyományhoz és nem bolygatja meg az egészet. De akkor nézzük konkrétan:

1) Általános apostoli alapelv (valamelyik apostol ezt valahol meg is fogalmazta) hogy "mindent taníts meg, amire téged tanítottak, de semmi olyasmit ne taníts, amire téged nem tanítottak". Tehát eleve bármiféle eltérés a korábbi gyakorlathoz képest már önmagában is problémás, annak tartalmától függetlenül is.

2) Az eredeti héber Ószövetség Istentől ihletett kinyilatkoztatás. Ugyancsak Istentől ihletett kinyilatkoztatás a LXX görög fordítása, ezt a Talmud is írja. Azonban a később, már az apostoli kor után eszközölt változtatások a maszoretikus szövegben (keresztény szemszögből) már nem tekinthetők Isteni kinyilatkoztatásnak. Elképzelhető, hogy ezek a szövegkorrekciók összhangban állnak az eredeti kinyilatkoztatással, de az is lehet, hogy nincsenek vele összhangban. (Ma is vannak a Biblia-fordítások mellett Biblia-ferdítések is, miért lett volna ez régen másképpen.) Ebbe most nem mennék bele részletesen, mindenesetre maga a maszoretikus szöveg nem a Kinyilatkoztatás része abban a formában, ahogy azt Jeromos alapul vette. Bár véleményem szerint ennek azért nincs túl nagy gyakorlati jelentősége, de azért mégsem mindegy.

3) Az viszont már gyakorlatiasabb szempont, hogy az Újszövetség a legtöbb helyen a LXX-t idézi, más helyeken pedig az eltűnt héber eredetit, de sehol sem a maszoretikus szöveget. Így elég problémás, hogy egy Biblia-kiadásban Jézus vagy az apostolok idéznek valamit, és visszalapozva az Ószövetség oldalaira nem azt az idézetet olvassuk, hanem valami mást. Emiatt már a kortársak is nagyon kritizálták Jeromost.

4) Szintén súlyos probléma a könyvek szerkesztése. Az LXX-nek, még ha eleinte külön tekercsekre is írták, és nem egy db könyvben szerepeltették, meg volt határozva a könyvek(tekercsek) szigorú sorrendje. Nem csak maga a szöveg kanonikus, hanem a redakció, a szerkesztési elv is az, és mint ilyen, ez is a Kinyilatkoztatás része.

A LXX szerkesztési elve nagyon precíz, és amiatt is fontos, mert az Újszövetséget is ugyaneszerint az elv szerint szerkesztették:

1) Tóra/Evangéliumok - a kánon legfontosabb írásai, az isteni idősík, az öröklét ideje.

2) Történeti könyvek/Apostolok cselekedetei - a tanulságul szolgáló, már megtörtént események, a múlt idősíkja.

3) Bölcsességi könyvek/apostoli levelek - aktuális lelkiségi és életvezetési tanácsok, imádságok, a jelen síkja.

4) Prófétai könyvek/Jelenések könyve - az elkövetkezőkre vonatkozó próféciák, a jövő idősíkja.

A Vulgátánál ez a szerkesztési elv is felborul. A maszoretikus szöveg előnyben részesítését a LXX-val szemben még be lehet tudni egy jószándékú félreértésnek, de a sorrendiség önkényes megváltoztatására viszont már abszolúte nincsen semmi magyarázat. Persze lehet, hogy ez már a későbbi korok "bűne", nem Jeromosé.

1. Jeromos nem hagyta ki a deteronikus könyveket.

2. Jeromos korában nem volt még fix kánon.

3. Jeromos jóval korábban élt, mint a maszoréták.

4. A bibliai szöveg akarva-akaratlanul változik, s változott.

5. Minden fordítás tulajdonképp változtatás.

6. LXX fordítás nyilvánvalóan nem pontos fordítása az eredeti hébernek.

7. Az akarva-akaratlanul megváltozott vagy lefordított szöveg is lehet sugalmazott.

8. A helyes értelmezés is sugalmazottságot igényel.

9. Hogy mi a sugalmazott s mi nem azt mindig a sugalmazottságot birtokló Egyház illetve elődje a zsidó közösség állapította meg.

Összefoglalva:

A Vulgáta azért sugalmazott, mert az Egyház sugalmazottnak nyilvánította, mert sugalmazottnak érezte. Lehet, hogy pontatlan fordítás a göröghöz képest, ahogy maga a LXX is a héberhez képest, de nem jelenti azt hogy rossz vagy nem sugalmazott.

# szp72

"Jeromos korában nem volt még fix kánon."

Dehogynem volt. Az első ószövetségi kánon a LXX a Krisztus előtti 2-3 századból, az Újszövetségi kánonra pedig már Nagy Szent Athanáz is hivatkozik Kr. u. 367-ben. A majdnem teljes ÚSZ kánon viszont már a Muratori-töredékben is olvasható, Kr. u. 170. körül.

"LXX fordítás nyilvánvalóan nem pontos fordítása az eredeti hébernek."

A Holt-tengeri tekercsek szöveganyaga sokkal kevésbé tér el a LXX-tól, mint a maszoréta szöveg, tehát meglehetősen pontos fordításról van szó. Azt se felejtsük el, hogy a szöveget hozzáértő zsidó rabbik fordították görögre.

És ha hiszünk a gondviselésben, akkor azért azon is el kell gondolkodni, hogy hogyan veszhetett el az eredeti héber szöveg, miközben a LXX fentmaradt. (És ehhez hasonlóan a Peshitta is fennmaradt.) Ezt természetesen nem tudományos érvnek szántam, de hívőként ezt is érdemes figyelembe venni.

"Az akarva-akaratlanul megváltozott vagy lefordított szöveg is lehet sugalmazott."

Ez igaz. Sugalmazott lehet, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül az is. Például a maszoréta szövegkorrekció keresztény szempontból semmi esetre sem tekinthető sugalmazottnak, talán nem kell felsorolni az okokat, hogy miért is nem.

A LXX-ról viszont tudjuk hogy sugalmazott. Annak tartotta a zsidóság, ezt tudjuk a Talmudból is meg Flaviustól is, annak tartották az apostolok, és annak tartja az Egyház is.

"Hogy mi a sugalmazott s mi nem azt mindig a sugalmazottságot birtokló Egyház illetve elődje a zsidó közösség állapította meg."

Ez nagyjából igaz. De éppen ezért nem fér bele, hogy az évszázadokon át sugalmazottnak tartott LXX-t lecseréljük egy másik szövegvariációra. Akkor vagy a Vulgáta előtt tévedett az Egyház, vagy a Vulgátával téved az Egyház - tessék választani.

És akkor itt megint utalok arra fontos dologra, hogy nem csak maga a szöveg sugalmazott, de a könyvek sorrendje is az. Ettől pedig a Vulgáta jelentősen eltér.

Az pedig kizárt hogy ugyanarról a dologról két eltérő sugalmazás létezzen, a Vulgáta tehát ebből a szempontból nem tekinthető sugalmazottnak. Kérdés, hogy akkor más szempontból miért is kéne annak tartanunk.

„Jeromos nem hagyta ki a deuterokanonikus könyveket”

->A 392-406-os héberből készült fordításánál először kihagyja ezeket, majd mások kérésére néhányat lefordít, de nem gondolja őket kánoni írásoknak(katolikus források szerint sem), lásd lentebb.

„csak a héber eredeti hiányában (amelyek a Holt-tengeri tekercsek tanúsága szerint léteztek, csak Jeromos korára már eltűntek) ezeket a LXX-ből fordította latinra.”

->„A deuterokanonikus könyvek közül csupán – barátai kifejezett sürgetésére – Tóbiást fordítja le arám szövegből egy napi munkával, egy éjjel pedig Judith könyvét. Eszter és Dániel deuterokanonikus részeit Theodotion fordításából pótolta. A többi deuterokanonikus könyvvel ferde állásfoglalásából kifolyóan nem foglalkozott, azokat a Vulgatába egyszerűen az ólatin fordításból vették át.”

[link]

Ismerte Jézus, Sirák fia könyvének héber másolatát, de nem fordította le, ill a Tóbiás könyvét arám szövegből fordítja, de nem gondolja kánoninak ezeket.

„hogy néhány deuterokanonikus könyv, amely szerepel a LXX-ban de a Vulgátából kimaradt (Pl. Makkabeusok III-IV, 151. Zsoltár, Manasszé imája) ez már a tridenti zsinat döntése volt, nem Jeromosé.”

->Vanyó L szerint Jeromos „A praefatioban (Előszó a Példabeszédek könyvéhez) megjegyzi, hogy Jézus Sirák fia, Salamon bölcsessége, Judit, Eszter, Tóbiás könyve, a Makkabeusok könyvei nem kánoni tekintélyűek, épületes olvasmányok. A 3. és 4. Ezsdrás könyve nem egyéb fantasztikus képzelődéseknél.”(az egyházatyák Bibliája 180.)

[link]

Athanasios 392-ben írt levelében hasonló véleményen van a „deuterokanonikus”-nak nevezett művekről,-hivatkozva az atyák döntésére-, nem kánoniak, de olvasásra ajánlhatóak.

[link]

---

Jeromosnak 3 fordítása van (vagy javítás-revideálás):

1. 382-284 Rómában csak az Úsz-et, és a Zsoltárokat görög szövegből, Damasus felkérésére.

2. 389-392 Betlehemben, Origenes hexapláját felhasználva, a Zsoltárokat, Jób könyvét, Énekek énekét. A többi nem maradt fenn, nem tudni, hogy miket fordított még le, de félbehagyja a B. fordítását. A CVI. levelében erről lehet szó.

3. 392-406 az Ósz-t héberből, a „deuterokanonikus”-nak nevezettekből néhányat utólag, de nem mint kánoni írásokat(fent).

A Vulgatába, a kezdeti ellenkezés után a héberből való (3.) fordítása kerül be az Ósz esetében, kivéve a Zsoltárokat, ez a (2.) hexaplából készültből való, a „deuterokanonikus”-nak nevezetteket nem ő helyezi bele, ezek a ’Vetus Latina’-ból valók.

---

„a deuterokanonikus könyvek kihagyása, amik kezdettől fogva a kánon részei voltak.”

->A legkorábbi kánonlisták az Ósz „rövidebb” kánonját követik:

- Melitón (~177) (-Eszter)

- Origenész (~244) (+Jer.levele)

- ms54 jeruzsálemi patriarkátus könyvtárában a héber-arám kánon (4.sz-nál korábbi lehet)

- Amphilochiosz (4.sz) (-Eszter)

- Jeruzsálemi Kürillosz (~345) (+Báruk, Jer.levele)

- Epiphanius (3 listát) ( -403)

- Nazianzoszi Szent Gergely ( -390) (-Eszter)

- Athanasziosz 39.sz.levele (~367) (+Báruk, Jer.levele) (-Eszter)

- Laodiceai zsinat 59.kánon (379-395) (+Báruk, Jer.levele)

- 85. apostoli kánon (4.sz vége)

A legkorábbi „hosszabb” kánonlista a 382-ben tartott római zsinat rendelkezéseiben jelenik meg.

-----

Az eredeti LXX nem maradt fenn, pontosan nem tudjuk, hogy mely könyvek voltak benne.

Alexandriai Philo soha nem idézi a „ deut.kan” nev. könyveket, ami elég különös, ha létezne egy alexandriai „bővebb” kánon is.

Josephus felsorolja, hogy mit tartanak a zsidók hiteles könyveknek.