Milyen alapon, , és mióta gyakorolják keresztények-hit megvallása nélkül-a meghintéses (nem alámerítő) keresztelést? A Biblia tanítása szerint mit tesz, vagy jelképez a keresztelés?

@16:17

Az "alámerít" szót nem lehet egzakt módon értelmezni, a görög kifejezés ugyanis jelenthet "lemosást" is. A bibliai kifejezésekkel pont ez a baj: egy szónak több jelentése is lehet, ékes példája ennek a "kitteus" kifejezés amely az Ószövetségben jelentheti a makedónokat, de a rómaiakat is.

Dante

Dante

@16:54-es válaszolónak:

A római levél szövege alapján valóban úgy tűnik, hogy ott Szent Pál az alámerítésre gondolt a lemosással szemben, de figyelembe kell venni azt is, hogy az apostol a levélben teológiai megjegyzést fűz egy rituális cselekvéshez, ami nem azt jelenti, hogy ez globális szinten is kizárólag úgy keresztelték meg a híveket az Ősegyházban. Ez az állítás a Didakhé fényében - amely az apostoloktól származik - egyébként sem tartható fent. A probléma ott van, akik teljes mértékben elvetik a leöntéssel való keresztséget, mert az idegen az Ősegyház mentalitásától, hiszen végső esetben úgy kereszteltek, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Dante

@Kérdező

1. Vallástudományi kérdésekben nem mindig mérvadó, hogy a Wikipédia mit hogyan határoz meg. Például az LXX-ról is azt írja, hogy i.e. 300 körül íródott, ami nyilvánvalóan egy pontatlan adat. A www.ujszov.hu honlapon - amely egy bibliai görög nyelvtanulói honlap - szó volt a kommentek között erről a témáról is, és ott bizony kettős jelentést adtak ennek a szónak: "alámerít", illetve "lemos".

A "Biblia felfedező" program szerint továbbá:

"És megkeresztelkednek [βαπτίζω (baptidzó)] vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről" (Mt 3,6).

"A farizeus pedig mikor [ezt] látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott [βαπτίζω (baptidzó)] meg." (Lk 11,38)

A Káldi-Neovulgáta szerint a lukácsi igében kézmosásról van szó:

[link]

Méghozzá rituális mosakodásról:

[link] RÉSZ: JERUZSÁLEMI ÚT

Erről a témáról tehát részemről ennyit mondanék.

2. Ezt írod:

"Az az érzésem,az idézett "dokumentum"néhány száz évvel fiatalabb lehet,mint iu 50.A használt kifejezések erre választ adhatnak."

->Teljesen mindegy, hogy mit érzel, ennyi erővel valaki érezhetné azt is, hogy Jeremiás könyvét a római korban írták. Tudományos kérdésekben nem az érzések a fontosak, hanem az, hogy mi az ami elfogadható, és mi az, ami nem. Egyébként meg talán magad sem tudod, hogy milyen butaságot írtál az előbb.

Márpedig a Didakhé az apostoli atyák műveihez van besorolva, és a szakmában tudomásom szerint égvilágon senki nem vonja kétségbe ezt az információt. Maximum a mű végső keletkezését lehet pár évtizeddel csúsztatni, de ettől függetlenül ez az egyik legősibb keresztény irat.

A Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára szerint:

"Tanítás. A Didakhé, avagy a Tizenkét apostol tanítása a legkorábbi újszövetségen kívüli keresztény irat."

Forrás itt: [link]

További források:

[link]

[link]

Dante

@Kérdező

"Egy dokumentum kormeghatározásának legbiztosabb módja pedig a szókészlet vizsgálata,illetve egybevetése kora-már bizonyított korú- iratai szókészlete egybevetésével."

->Mint ahogy már említettem, tudomásom szerint a szakmában senki sem vonja kétségbe a Didakhé keletkezési idejét, nem tudom, hogy ennél hogy magyarázhatnám el neked érthetőbben. Azért ne gondold már, hogy a hittudománnyal foglalkozó szakemberek nem ismerik ezeket az elveket, amiket leírtál. Természetes, hogy szövegeken elvégeznek különböző vizsgálatokat, mielőtt behatárolnák annak keletkezését. Egyébként meg kihagytad a műfaji elemzést, amely például apokaliptikus irodalom datálásánál rendkívül fontos. A vicces az, hogy pont ezeknek a módszereknek köszönhetően tudjuk azt is, hogy a Biblia hitelessége semmiképpen sem tartható fent olyan értelemben úgy, ahogyan azt a fundamentalisták terjesztik.

"Minden tekintetben viszont legbiztosabb alap,a korai keresztények által megvizsgált,elfogadott(kanonizált)Biblia."

->Súlyos tévedés. Éppen a modern bibliatudomány eredményei alapján tudjuk, hogy a Biblia egyáltalán nem olyan biztos alap, ahogyan a fundamentalisták terjesztik, ehhez csak alaposan fel kell tárni a történelmi hátterét. Biztos alap csak az Isten lehet, nem pedig egy ókori könyv. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a kereszténység nem az iszlámhoz hasonló "könyv vallás" volt, ezt csak a protestánsok és a kis szekták csinálták belőle. Az eredeti keresztény hit az Úr Jézus Krisztuson alapul, akiről az apostoli szenthagyományból tudunk, annak egy része a Biblia. Keresztény szempontból a Szentírás sugalmazott könyv, de okosabb ezt a kifejezést a lényegi mondanivalójára alkalmazni, nem pedig magára a szavaira, mert az erősen fundamentalista emberre akár hitrombolóan is hathatnak a bibliatudományos kutatások eredményei.

"A Bibliában pedig a keresztelés ott zajlott,ahol mély a víz,és nem felelt meg egy tömlő ivóvize erre,és saját hitvallás nélkül nem találunk keresztelést a Bibliában."

->Az eredeti kereszténység szemszögéből kiindulva a Biblia nem hivatkozási alap, hanem az apostoli szenthagyomány része. Amelyet egy laikus hívőnek nincs is joga értelmezni, mert az a kánont összeállító, és szentesítő Egyház, azon belül a püspökök feladata volt. A Biblia egyéni értelmezése eretnekségnek minősült.

Visszatérve a témára: a Didakhé szerint bizonyos esetekben a keresztelést leöntéssel is lehet végezni. Az Őskeresztények ebben hittek, tehát itt vitának nincs helye. Érdemes lenne több ókeresztény dokumentumot olvasnod, talán saját magad is meglátnád, hogy a kereszténység kezdetein kissé máshogy voltak a dolgok, mint manapság.

Dante

"A Didakhé legrégebbi változata a XI.századból származik,és a szöveg keletkezése 125-150 közé tehető.Teljesen kizárható,hogy akkor még élt egyetlen apostol is"

Ha 125-150 között írták volna, akkor is egy megbízható forrás, mivel az még mindig nagyon a kereszténység eleje, hiszen csak néhány évtizeddel későbbi az az időpont mint az apostoli korszak. Tehát az eredeti keresztény hitről még hitelesen tudósíthat, az ugyanis nem tűnik el egyik napról a másikra, és nem is fog, mert az apostoli jogfolytonosságú egyházak a mai napig azt birtokolják.

Egyébként meg:

"Διδαχή των Δώδεκα Αποστόλων - A tizenkét apostol tanítása, röviden Didakhé. A hagyomány szerint a Kr. u. 50. körül Jeruzsálemben megtartott Apostoli Zsinaton hozták meg az apostolok azokat a döntéseket, melyeket a Didakhében rögzítettek, ez az Egyház első írott szabálygyűjteménye. A zsinati döntéseket azonban csak később jegyezték le, talán már Kr. u. 70. körül, de nem később Kr. u. 120-nál. Ez a szabálygyűjtemény tehát egykorú az Újszövetség későbbi keltezésű könyveivel, vagy legalábbis nem sokkal fiatalabb náluk. A Didakhé az egyházatyák körében is nagy tekintélynek örvendett, voltak, akik az újszövetségi iratokkal egyenrangúnak tekintették és a kanonizációját is javasolták.

Forrás itt: [link]

Tehát a hagyomány szerint az apostoli zsinaton hozott döntéseket utólag rögzítették írásban, ez lett a Didakhé. Ebben semmi különös nincs, a prófétai könyvek is rendszerint úgy keletkeztek, hogy utólag gyűjtötték össze őket. Jeremiás könyvét például évszázadokig írták, ma mégsem vonja kétségbe senki.

Dante