A halálos bűn tudatos elkövetése után ha megbántuk őszintén amit tettünk akkor isten megbocsájt nekünk?

Halálos bűnt annak tudatában elkövetni, hogy annak tudatos elkövetése után úgyis megbánjuk, nem Istennek tetsző dolog.

Mondd! Te hülyének nézed Istent?

Nem hallottál még róla, hogy Istennel nem lehet alkudozni? A Lót féle alkudozás neked sem fog bejönni. Lót különben sem önmagáért alkudozott, hanem a városért.

Kiegészítem, hogy alkudozás mellett mit nem lehet még: Palira venni Istent.

Isten belelát a lelkedbe. Tudja, ha trükközni akarsz, és úgy követsz el tudatosan bűnt, hogy később a megbocsájtásra számítasz. Nehogy abba ringasd magad, hogy bármely gondolatodat eltitkolhatod előle, hogy annyira szelektív a látása, hogy jó gondolataidat látja, a rosszakat pedig nem!

Ha Isten bocsánatára számítasz, ennek fényében kellene élned az életedet, és nem trükköket kellene próbálnod kitalálni.

Talán még nem vagy elveszett, hiszen számít neked Isten. Add át magad Neki teljesen! A trükközési szándékodat is valld be, és bánd meg, és többet ne jusson ilyen az eszedbe!

Ilyen emberi gyarlóságokat sajnos mindenki elkövet kisebb-nagyobb mértékben -és súlyuakat. A természetes és egészséges érzékeket meglovagolva pedig az ellenség mindent megtesz, hogy kihasználja az ember gyenge pontjait és kísértésbe vigyen. Nem az a lényeg, hogy veszítettél a kísértésben (persze jobb nyertesen és azt legyőzve kijönni belőle), hanem hogy küzdelemben veszítettél, mert számít, hogy mit mond és mit kér tőled Isten, vagy nem érdekel hogy mit mond és úgy érzed, hogy megteheted.

Abból amit leírtál én nem azt látom, hogy ne érdekelne és hogy ne volna valódi bűnbánat benned. Isten pedig nem büntető Isten, hanem az őszintén őt kereső és megigazulni vágyó embert felemelni és megtisztítani akaró Isten. Persze a bűnöknek vannak következményei és adott esetben elszakítanak bizonyos mértékig Istentől, s ez kiszolgáltatottá teszi az embert és elindítja a lejtőn, ha az ember úgy marad, miután elesett. A lényeg az, hogy akarj felállni, ha elestél, s ne mond azt, hogy neked úgyse megy, hanem mindíg kapaszkodj az Úrba a kísértés idején is, s ha mégis elesel, őszinte bánattal valld meg Isten elött, hogy vétkeztél. Az az ember, aki a tékozló fiú lelkületével megy az Atya elé, megtapasztalja Isten irgalmas szeretetét és megigazul.

Meg.

A megbocsátás feltételei:

- Hit Jézus Krisztusban mint Megváltóban (annak elfogadása, hogy Ő ártatlanul halt meg, helyettem, a halálos ítélet az én jogszerű ítéletem lett volna, de elszenvedte helyettem) és a kegyelem hit általi elfogadása (ez nagyon fontos, azt jelenti, hogy úgy közelítesz Istenhez, és úgy fogadod el a bűnbocsánatot, mint ajándékot, amit nem érdemelsz meg és soha nem is fogsz rá méltóvá válni. Hogy tudod, nem azért fog megbocsátani neked az Atya, mert látja, hogy megjavultál és milyen jó lettél stb., hanem mert Krisztus tökéletes áldozatára tekint és Őmiatta megkegyelmez neked.)

- Bűnbánat, ami adott esetben magában foglalja a jóvátételre törekvést (a bűn következményétől függ, hogy a természetes szinten való jóvátétel lehetséges-e valamennyire, pl. vagyon elleni bűnöknél igen, szellemi bűnöknél nem. De nagyon fontos, hogy egyetlen bűnös cselekedetet sem lehet semennyi jótettel sem "kiegyenlíteni", csakis Jézus vére lehet "fizetség" a bűnért, mivel a bűn zsoldja a halál!), és súlyos bűnöknél én úgy gondolom mindenképpen az emberek (lelkipásztor) előtti megvallást is magában foglalja. (Úgy értem, a bűnbánatnak mindenképp része a megvallás, de kisebb súlyú dolgoknál elég magának Istennek megvallani.)

- Megtérés (a bűntől való elfordulás, a bűnös magatartás, cselekedet abbahagyása - függőség esetén ehhez külső segítségre is szükség van)

- Megbocsátás gyakorlása az ellenünk vétkező emberek felé (akármilyen igazságtalan, sérelmes dologról is legyen szó, és akár kérnek bocsánatot, akár nem!!!) - sokan erről elfeledkeznek, de Jézus figyelmeztetett, hogy ennek hiányában nem kaphatunk bűnbocsánatot.

Áldjon az Úr, a bűntudat már jó jel és fontos is, de az is fontos, hogy ne legyen nagyobb a szégyen- és elvetettségérzésed, mint az elhatározás, hogy elfordulsz a bűntől.