Gondolatban elkövetett bűn? Kísértés?
Ha egy gondolatokat ocsmánynak és gonosznak tartok már abban a pillanatban is, amikor gondolatként tudatosul bennem az értelme, és semmilyen örömömet nem lelem benne, illetve nem kívánom a létét (azt, hogy gondoljam), az lehet-e mégis valamilyen szinten az én bűnöm, a gondolat értelmével való azonosulás nélkül is?
S ha egy gondolat Számomra ellenszenves és akaratommal ellentétes, akkor az magától értődően már nem is pusztán az én gondolatom?
S nem lehet-e, hogy látens módon élő vágyaim és gonoszságaim törnek ilyenkor a tudatom felszínére, amiért aztán végsősoron mégis az én bűnömmé válnak?
Meghatározó gondolataidnak tudattalan háttere van.
Általában valamilyen pszichés problémához köthető.
Hozd elő a problémát, old meg és megszűnnek a gondolatok!
Szia
Ha gyűlölöd azokat a dolgokat amelyeket Isten is gyűlöl, akkor kerülni fogod a helytelen tetteket.
Példabeszédek 6:16–19: „Hat dolog van, amit Jehova gyűlöl, és hét dolog, ami utálatos a lelkének: a kevély szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, az álnok tervet forraló szív, a gonoszságra siető lábak, a hazugságot szóló hamis tanú, s aki viszályt támaszt a testvérek között.”
Ne hagyd az elmédet rossz dolgokon időzni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!