Gondolatban elkövetett bűn? Mit jelent beleegyezni egy bűnös gondolatba?

A gondolat mindig belülről jön. Ami kívülről jön és - úgy tűnik, gondolat- az valójában egy reflex, tükröződés. Beleegyezni egy gondolatba = elhatározás, döntés, a megvalósítás kezdete. A felnőtt ember egész nap dönt, szinte minden percben választ és dönt. A döntés súlya a 0- a végtelenig tart. Döntök most is melyik billentyűt üssem... A "bűnös" gondolat honnan jött? Valaminek a hatása- tehát valójában egy reflex? Beleegyezni vagy hadakozni kell ellene? Vagy csak egyszerűen "elengedni" mert rájövünk, nem igazi gondolat

És egyáltalán : honnan jön a gondolat?

Ahhoz hogy sikeresen járj az úton, ahhoz nem szabad gondolkozni. Ennek megtanulása hosszú úton történik, megtanit pl gondolkodás nélkül járni, gondolkodás nélkül hozzáállni a bünhöz, vagy a jóhoz, harcolni, gondolkodni stb. Persze az is gondolkodik, aki semmire, senkire se gondol, de ekkor a közös gondolatot látja meg, amit igy már nem zavar meg semmi, és a leggyorsabban tud reagálni. Mivel közös, ereje felülir mindent, ami az útjába kerül vele szemben. Mégis a közös gondolat is mindig változik, és mindenkinek más a napja is, de a közös gondolattal ki lehet tüntetni egy embert, hogy akörül forogjon a Nap is, de csak egy napra. Meg sokminden, néha kedvező, néha nem mindenkinek, ez az egyéni sorstól függ. És könnyü meglátni azt ami örömöt okoz, amihez lehet támaszkodni, ami inspirál arra hogy megfelelj neki, biztos pont és megéri azt hogy feláldozz érte mindent. Mert erőt ad, olyat ami felülir mindent, de ki kell fejleszti, ki kell érdemelni, nem egy nap alatt jön meg stb. De nagy, és erős, és felülir mindent. Tartalmazza a szeretetet is, mert az ennek a dolgoknak a meglátása, törődése velük.

Az hogy mikor látod meg a közös gondolatot nem tudni, gyorsan történik, kényelmes, láthatatlan és bizonyos szintig mindenki meglátja. De vannak rejtett oldalai is, sokszinten egészen a másik lélek határáig, vagy azon felül. Csak Ő tudja pontosan mikor kerülsz bele, és mikor kerülsz ki onnan, és mikor jön a következő ami közös, és gyógyitó hatásu. Az utat is csak ő mutatja meg hozzá, és azt is ki kell harcolni az első szintet, hogy bejáratosak legyünk abba az állapotba, ahol lehet meditálni, biztos pont... a semmiből képes megjelenni, és ugyanigy eltünni, nem tart haragot, nem függ a múlttól, az élettől, ritkán jelenik meg ... és nehéz, ergo nehezen jön nehezen megy stb.

Keresztény szemszögből:

Átfut az agyadon, az még nem bún. Az a bűn, ha komolyabban is elkezdesz vele foglalkozni.

van itt egy tanítás erről

https://www.youtube.com/watch?v=So_HQNSj5wQ

"Persze értem, hogy a gondolat tárgyán való komolyabb gondolkodást érted, de ebben én nem érzek éles határvonalat, ha ezen múlik"

Ami fontos lenne: nem a gondolat tárgyán gondolkodni, hanem a gondolkodáson magán -hogy születik a gondolat? az új gondolat? az ihletett? mi az, ami mintegy a (sokszor felhergelt) vágyakon bekúszik- és gondolatnak "tünteti fel magát" -holott csak a vágyak nyomán egy tükröződés? (reklámok pl - annak nyomán keletkezik egy vágy igen nekem is kell, "mert ettől vagyok önmagam" -ezen nagyon látszik, hogy nem egy születő gondolat, hanem egy "beültetett program", amit az áldozat végrehajt, mert úgy működik, mint egy mánia)

Nagyon fontos a kérdések ezek, amelyeket felvetettél. Ajánlanám a következőket, haladni fogsz a szellemi utadon általuk, magad fogod mélyebben átgondolni a kérdéseid:

[link]

[link]