Szerintetek most bűnös vagyok, vagy nem? A szándék számít, vagy a végeredmény?

Kamu kérdés.

Mintát eleve nem kaparással vesznek. Orvosok többhetes terhességet nem vesznek észre? Jujj. Mikor többen is vizsgálnak mire mintavételre kerül a sor?

És ha netán így történt, akkor magadat hibáztatod, nem az orvosokat?

Menj aludni, holnap suli.

# 5

A daganat típusától függ, hogy hogyan történik a mintavétel szövettani vizsgálat céljából.

"A méhtestben is előfordulhat un. rákmegelőző állapot: ezt orvosi kifejezéssel hiperpláziának hívják (a mirigyhám, ill. a méhnyálkahártya megvastagodását jelenti). Kialakulásában a tartós tüszőhormon hatásnak lehet szerepe; a nyálkahártya UH-on látható megvastagodása, egyenetlensége, panaszként pedig rendetlen vérzés jellemzi. A méhűri kaparás és a szövettani vizsgálat az elváltozás gyanúja esetén mindenképpen szükséges."

Forrás:

[link]

(4. A méhtest daganatai, 3. bekezdés)

"Orvosok többhetes terhességet nem vesznek észre? Jujj. Mikor többen is vizsgálnak mire mintavételre kerül a sor?"

Arra nem gondoltál, hogy akkor, amikor ultrahanggal megvizsgálták, és feltehetőleg valóban orvosi konzílium döntött arról, hogy szakmailag indokolt ez a beavatkozás, esetleg még nem is volt terhes, vagy a terhesség annyira korai stádiumában volt, hogy valóban nem volt kimutatható sem nagy felbontású ultrahanggal, sem vérből?

Nyilván nem aznap került sor a műtétre, amikor a döntés megszületett, várhatott rá napokat, vagy akár heteket. Az pedig, hogy vérből kimutatható-e a HCG hormon jelenléte, a kora terhességi időszakban, még a következő menstruációt megelőző napokban, amikor megkezdődik a beágyazódás, múlhat 1-2 napon is.

Ettől függetlenül egyértelmű, hogy nagyon komoly szakmai, etikai hibát követtek el az orvosok, és felelősség terheli őket a történtekért.

Kérdező, nagyon sajnálom, ami veled történt. Ha Isten mindenható, tisztában van azzal, hogy mi volt a szándékod azzal, hogy vállaltad ez a műtétet, és azzal is, hogy semmi olyat nem tettél, amiért bármilyen normák szerint elítélhető, vagy akár csak elmarasztalható lennél, nemhogy bűnös.

Hát, kedves négyes, mind keresztény, mind pedig orvosi/biológiai szempontból sikerült épületes marhaságokat beszélned. Végülis nem rossz teljesítmény.

Kedves kérdező! Ne haragudj, de a kérdésedre nem tudok válaszolni, de sok erőt és kitartást kívánok! Őszintén. Remélem, fel fogsz tudni épülni és állni ebből.

Én nem vagyok nőgyógyász, de ha úgy van ahogy leírtad, akkor személyes bűnöd nincs. Természetesen ha valaki például véletlenül halálra gázolja a gyerekét, akkor sincs személyes bűne, de ettől még az pokoli érzés.

Te nem akartad megölni a magzatodat, úgymond véletlenül "halálra gázoltad". Nem bűnöd van, hanem sebed, nem bűnbocsánatra, hanem gyógyulásra van szükséged. Isten ezt is azt is meg tudja adni.