Ti mit gondoltok a halálról?

Nem feltétlenül szükséges, de nem feltétlenül rossz.

Egy evolúciós találmány - ilyen nem volt mindig.

Igazából aki ma él, az sok milliárd éve él. Fordítva nem igaz: tehát aki sok milliárd éve élt, az egyáltalán nem biztos, hogy ma is él még.

Viszont az emberiségnek ma már van annyi tudása, hogy egy kicsit beleszóljon a halál menetébe. Kérdés, hogy ennek mi lesz az eredménye.

Azt, hogy a természet része, a lét egyik jelentős pillanata, helyesebben folyamata, szakasza. A halál a jelen személyiségünknek, de nem a létezésünknek a vége. Lassan kezdek megbékülni a gondolattal, hogy előbb utóbb rajtam is erőt vesz, pedig szerintem nem elkerülhetetlen.

Van ugyanis a halálnak egy nagyszerű emberhez méltó változata, amely csak azt távolítja el tőlünk ami nem a miénk, amit mások szemétdombjain gyűjtöttünk össze, mint például a személyiségünk, ismeretünk, ismeretségünk, szokásaink, stb. Míg a halál majdnem mindent tönkre tesz, és néha azt még iszonyatos szenvedéssel és félelemmel is tetőzi.

Az örök élet feltétele a váltózás, de nem mindegy, hogy ez a változás hogyan megy végbe. A jelen állapotunkban jobb esetben is csak az a választék marad, hogy ágyban párnák közt halunk meg, mint ahogy Petőfi írta, vagy valamilyen erőszak által. De az embernek értelmi képessége révén megvan a lehetősége, hogy egy nagyszerű emberhez méltó módon elkerülje a halált, ez a színeváltozás.

A színeváltozás valójában a halál egyik szakaszának előre vetítése. Ez az az időszak a test halála után, mikor az elhunyt elveszíti személyiségét, tudata kibővül. Láma Ole Nydahl így szól erről:

„Ezután egy iszonyatosan erős fény következik. Ennek az erőteljes fénynek az a hatása, hogy tudatosságunk minden ereje a szív központba gyűlik, a test közepében. Ezután ez minden irányban kisugárzik, egyszerűen mindenhova eljut, ez egy csodálatos és elkápráztató dolog. Ha megtudjuk tartani ezt az állapotot, akkor Budhák vagyunk. Tudatosságunk kiáramlik egyre csak távolabbra és akkor valójában mindenhol ott vagyunk. Mi magunk vagyunk a múlt, a jelen és a jövő, tudatunk mindent tartalmaz. Számtalan testben jelenhetünk meg, hogy a lények javára váljunk. Ekkor elértük a megvilágosodást. Nagyon ritka az, hogy képesek vagyunk erre.”

https://www.youtube.com/watch?v=a70C_VrQU0o

Még ritkább az, amit Názáreti Jézus vitt végbe. Mikor eljött az ideje felszólította három tanítványát, hogy tanúi legyenek a jelenségnek. A tanítványok látták a változást Jézus testén, látták Mózes és Illés prófétákat is megjelenni, egyikük azt is megjegyezte, hogy azok Jézus elkövetkező szenvedéséről és haláláról beszéltek egymás közt, de a jelenség lényegét nem értették meg. Jézus ez alkalommal megkapta a biztonságot, hogy bármi is történik vele ő tovább fog élni. Akkor képes volt vállalni a megalázást, a szenvedést, a gyötrelmes halált.

A színeváltozás lehetővé teszi, hogy egy emberhez méltó nagyszerű módon elkerüljük a halált. Nem válunk halhatatlanná, mert mint ahogy Jézus tette, egy nemes cél érdekében vállalhatjuk, de továbbá nem kényszerülünk elszenvedni azt.