Aki (k) szerint nincsen természetfeletti, mit gondol (hatnak) arról, hogy hogyan lehetséges (az ember számára elsődlegesen, hisz ez nem hit kérdése) a természetről, mondjuk például erről a kérdésről gondolkodni, véleményt formálni róla?
Hiszen a természet úgy általában nem gondolkodik önmagáról; olyanformán szinte bizonyosan nem, ahogyan az ember teszi ezt. Tehát eképpen nem mondható az ember pusztán a természet részének, úgy, ahogyan azt a többi élő, vagy élettelen alkotóeleméről el lehet mondani; hanem már Önmagában a róla való gondolkodás tulajdonképpen a természet fölé helyezi, a természetet és annak mikéntjét, részeit, stb. analizáló embert. Vagy nem?
Ki hogy gondolja?
#1,
Úgy gondolom, hogy egy zagyva baromság a válaszod, mert nem derül ki belőle, hogy mennyiben és miért hibás az állítás, ami a kérdésben megfogalmazódott. Természetesen elfogadható, hogy ez a véleményed, de ha a kérdés minősítése helyett, az abban megfogalmazott állítást értelmesen cáfolni próbáltad volna, azt sokkal jobban tudtam volna értékelni.
Egy becsületes materialistának, aki a természetfeletti létezését tagadja, azért meg kéne ezzel legalább próbálkoznia, nem?
Ennyi az érvelés, hogy zagyvaság, mert azt állítod, hogy nem derül ki belőle az, amire a kérdés utal, mert te azt mondod, hogy nem és kész?
"Szerintem nagyon önző, egoista és pusztító dolog az emberre mint természetfelettire gondolni. "
Ezt készséggel elfogadom, hogy számodra annak tűnik. Ez is egy vélemény.
"Az ember a természet része minden amit tesz hat a természetre és a természet visszahat az emberre. A természettel pusztul az ember is, mivel annak része. "
Na de pont ez az, hogy nem pusztán csak a része, mert amellett, hogy a része ennek a halmaznak, amit így hívunk, de ugyanakkor ki is lóg belőle, Azáltal, hogy gondolkodni képes rajta, annak, és a benne zajló folyamatoknak akár erkölcsi értelemben is összes vonzatával, amely elvont gondolkodásra pl., illetve bonyolult következtetések levonására az állat nem képes. Azért ezt a "mindenható" tudomány is állítja, hogy így van, tudomásom szerint.
Szerintem vak vágány és erősen izzadságszagú az állati kvázi értelmet és gondolkodást, párhuzamba állítani az ember képességeivel és a természetben, illetve a természethez képest elfoglalt helyével, ilyen értelemben és ennek a kérdésnek a kapcsán. Egyszerűen nem gondolhatod azt, hogy pl. a kutyád, vagy az aranyhörcsögöd, vagy egy falevél képes volna akár csak téged, vagy az egész emberi populációt például, elemző módon vizsgálni, -mondjuk a viselkedésének morális vrtületeivel, ha vannak neki-, együtt.
Szóval érteni vélem, hogy önzőnek és egoistának állítod be ezt az attitűdöt, ami az embert kiemeli az állatok közül,de szerény véleményem szerint ezt, nyilván látva a világ dolgait, s az ember rosszra való képességeit és annak gyümölcseit is, máris morális szempontok alapján teszed és ilyen alapon ellenkezel ezzel az állásponttal, mert te képes vagy rá, az aranyhörcsöggel és a cápával ellentétben.
De szerintem ettől még, mert a képességei a rosszra is képesítik, leegyszerűsítő dolog az embert is csupán a természet részének takinteni, ugyanúgy, mint bármely állatot mondjuk; a kérdés szempontjából -és értelmében
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!