Lehetseges lenne, hogy vmifele jellemtorzulasom?
Utólag is elnézést kérek az ékezetek hiányossága és egyéb szövegfogalmazási hibák miatt,de a telefonomról írtam meg a kérdést.Igaz,hogy már hajnali 3/4 11kor elkezdtem a kérdés kiírását,de csak hajnalra tudtam befejezni,mivel nem nagyon tudom használni az érintőképernyős telefonom írásra és estére már nem volt kedvem bekapcsolni a számítógépet,de úgy néz ki,hogy azzal 10 perc alatt meg tudtam volna csinálni és úgy gondoltam,hogy ha már így belemerültem a témába,akkor már befejezem,mert féltem,hogy elfogom felejteni később.
Na,de ez nem lényeges. Ami viszont már annál fontosabb,hogy már másfél éve ezzel a hatalommániával élek együtt. Nem telik el úgy perc,hogy ne gondoljak arra,hogy milyen lenne,ha olyan nagy történelmi nevek közt emlegetnének,mint Caesar,Nagy Sándor,Hannibál vagy Napóleon. Néha már azon is morfondírozok,hogy inkább halhatatlan akarok lenni,túlszárnyalni az isteneket,hatalmasabbnak lenni mindenkinél. Egyébként nem egy nép vezetője,egy ország miniszterelnöke szeretnék lenni,ez még nem szolgálná ki a hatalomvágyam,mint mondtam,isteni hatalomra gondolok nap mint nap,persze ezek csak ábrándok,de úgy érzem,hogy nem élhetek enélkül. Sokan szeretnének még rajtam kívül is hatalmat,de azt mondják,hogyha nagyon küzdünk valamiért,az megvalósulhat.
Egy anekdota szerint Nagy Sándor miután meghódította Ázsiát, az akkor ismert "egész világot", teljesen kiborult, mert rádöbbent, hogy már nincs mit meghódítania, és most szembe kell néznie magával.
Lehet, hogy ez csupán egy legenda, mindenesetre te Caesart, Nagy Sándort, Hannibált, Napóleont és Istent emlegeted, hogy még náluk is hatalmasabb; külső mércék mind, addig vagy a csúcson, amíg mások rajta tartanak, ha jön egy másik istenkirály, vagy felfedezik saját isteni mivoltukat, ledobnak a sárba.
Magadat meg tudod haladni? Mert ha igen, akkor mindent megugrottál, és akkor felfedezed, hogy mindvégig a saját mércéd volt a legmagasabban.
Azzal viszont nem érdemes próbálkozni, hogy mások is a te mércédet tartsák a legmagasabbnak. Amikor Nagy Sándor azt mondta Diogenésznek, hogy kívánhat tőle akármit, ő azt kérte: "Ne álld el előlem a napot". De úgy is értelmezik a mondást, hogy: "Ne vedd el azt, amit nem adhatsz". Lehetett volna a világ urának legjobb barátja, mert Nagy Sándor tisztelte őt - és a király barátjának lenni különösen kellemes dagonya: minden a tiéd, és a balhét sem te viszed el. De ő megelégedett a hordójával. Mégis, ma is emlegetik a nevét, amit (ha valahol létezik még és tud róla) valószínűleg nagy ívben leszär.
Pedig elég egyszerű,hogy lehet a többi embert lent tartani,míg egy okosabb isteni hatalomra tesz szert.Abban nincs igazatok,hogy csak a társadalom tarthatja fenn az uralkodó "istenkirályt". Egy olyan despotikus államban,mint amilyen Egyiptom volt,a fáraó volt az istenek földi megtestesítője és semmit nem tehettek ellene,csak kiszolgálták és ha tetszett,ha nem,piramisokat emeltek nekik végső nyughelyük gyanánt. Ezt úgyis eltudták érni,hogy tudatlanságban tartották a népet,ahogy most is,és egy történet szerint,egy napfogyatkozás előtt pár órával elhitették a műveletlen néppel,hogy az egész világ elsötétül és vége mindennek. A nép persze rögtön benyalta,mivel fogalmuk sem volt erről a jelenségről. Ez a tudatlanság átka. Miután véget ért a napfogyatkozás,azt mondták a papok,hogy az istenek megkönyörültek rajtuk és nem pusztították el a világot... Ez a tudás hatalma. Tehát az uralkodó addig marad fenn a hierarchia csúcsán,ameddig csak szeretne,vagy amíg meg nem hal. Persze ez demokráciában nem működik,ettől függetlenül még sokat elhallgatnak előlünk a felsőbb körökben mozgó emberek. Nézzétek csak meg,hogy mennyi világvége-elméletet gyártottak le csak a mi számunkra.
4# Ahogy te magad is említetted,Nagy Sándor felajánlotta barátságát Diogenésznek,mivel nagy becsben tartotta a személyét,de ő (Diogenész) nem vágyott többre,mint hogy sütkérezzen és hirdesse ellenszenvét az anyagi javakkal szemben.Egyébként attól,hogy valakit Isten a színe elé fogad,még nem kap isteni hatalmat és nem lesz több,mint halandó lény. Tehát,ha Isten kinyújtja felénk a kezét,még nem leszünk mindenhatók.
Valóban sok a világvége elmélet, de ma már annál kevesebb azok száma, akik be is kajálják. Kérdés, hogy a 21. századi örök kétkedések világában képes lennél-e egy olyan egységes hitrendszert kidolgozni, amelyet mindenki elhisz, és emiatt immár alternatív lehetőség nélkül tekintenek rád, mint isten-uralkodóra.
Nekem például nem az az isten-uralkodó, aki lent tart, hanem aki fölemel, és amikor már fenn tudok maradni, elenged. Persze az ilyet nem uralkodónak, hanem beavatómesternek nevezik, jóllehet a tanítvány a szolgálatával fizeti meg a tanítást (a szolgálat jó esetben része is a tanulásnak).
Vannak elméletek, amelyek szerint az ókori ember tudatában még nem létezett az individuum fogalma, csak csoporttudat volt. Így az egyiptomiak elfogadták, hogy a fáraó az istenkirály, de a fáraó maga is ugyanúgy elfogadta ezt, nem az ő mesterkedése volt, hogy kialakuljon egy ilyen hierarchia rendszer. Ő azt tette, amit az istenek mondtak, és nem kizárt, hogy mivel akkoriban jobban hittek az álmoknak és látomásoknak, ezek talán a csoporttudatban szinte kivetültek a szemük elé - a sivatagi forró környezet
segíthette is ezeknek a módosult tudatállapotoknak a bekövetkezését.
(Amúgy az nem biztos, hogy a piramisok sírhelyek voltak.)
A papok, akik láttak napfogyatkozást, valószínűleg maguk is elhitték, amit mondtak róla. De már Thalész, aki többek között csillagász is volt, meg tudott jósolni egy napfogyatkozást.
A mai ember (individuum) elsősorban magában hisz, aki uralkodni akar rajta, az megpróbálja megtörni az ember önmagába vetett hitét. Az pedig pürrhoszi győzelem: uralkodsz egy rakás zombin.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!