Szerintetek ez lenne az irgalom? Mi a valódi irgalom?

Elég nehezen megfogható, vagy magyarázható dolognak tartom. Először katolikusként az Irgalams szamaritánus története jut eszembe. Biztosan nem merül ki annyiban, hogy "megosztjuk a bibliai igazságokat másokkal" . Jézus is beszél az irgalomról, arról, hogy a mennyei Atya is irgalmas, és nekünk embereknek is irgalmat kell gyakorolnunk egymás iránt. Amit mond,

valójában az egyik legkomolyabb felszólítása felénk: ,,Legyetek irgalmasok,

miként a ti mennyei Atyátok is irgalmas!" (Lk 6,36), illetve ,,ha ti nem

bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fog nektek megbocsátani" (Mt

6,14). Isten irgalmát utánozva nekünk is megbocsátónak kell lennünk

embertársaink felé. Ez persze különösen nehéz, ha mondjuk olyan emberekről van szó, akik nagyon megbántottak, vagy akár ellenségeink, de annál nagyobb bennünk az irgalom kegyelme, minél nagyobb hibákat meg tudunk bocsátani. A megbocsátás esetében (ez már saját gondolat) Istenhez hasonlóan, úgy kell megbocsátanunk egymásnak, hogy amit megbocsátottunk, többé fel nem hánytorgatjuk soha. Aki azt mondja, megbocsát, de nem felejt, valójában nem lép túl az ügyön, s nem teljes a megbocsátása sem. Akkor vagyunk igazán irgalmasak, ha nem munkálkodik bennünk harag senkivel szemben, függetlenül attól, hogy éppen ki szeret bennünket, vagy ki nem.

S hogy mikor vagyunk irgalmasok? Akkor, amikor a rászorulókban felismerjük Jézust, és lehetőségünkhöz híven segítünk rajtuk. Nem kifejezetten anyagi segítségnyújtásról van szó. Egy mosoly, egy ölelés, egy vígasztaló szó is lehet irgalmas cselekedet.

Egyszer valami szektások térítgettek egy városban, egy elég rossz kinézetű (valószínüleg hajléktalan) férfi pedig kéregetett, és egy ilyen térítőhöz is odalépett. Az azt felelte neki, ha hinne Istenben, nem lenne szegény, és lenne mit ennie. Nem adott neki semmit. Bementem egy boltba, vettem neki két zsemlét, meg egy csomag szalámit,egy szó nélkül odaadtam neki, nem győzött hálálkodni, leült egy padra, rögtön megette. (nem tudom milyen térítők voltak) csak azt akarom ezzel mondani, hogy nyilván fontos a bibliai igazság átadása, de nem biztos, hogy mindig ez az, amire egyes emberek rá vannak szorulva.

Sajnos ismét kiragadtál egy mondatot a szavaimból.

Ugyan is azt is írtam, hogy amennyire tudunk segítsünk az embereken Jézus szerint, aki érzelmileg fizikailag, és szellemileg támogatást nyújtott.

Ahogy az első írta, elsősorban Istenhez segítsük az embereket, de ha szükséges, és van idő, vagy lehetőség, akkor a másik két módon is nyújtsunk támogatást.

S ez nem Jehovista elképzelés, hanem Krisztusi tanítás.

Ha megfigyeled, Jézus nem arról volt híres elsősorban, hogy etette, itatta, vagy ruházta az embereket.

A mai szóval élve, maga Jézus munkanélküli, hajléktalan volt.

Jézust a Tanításáról ismerték, a csodáit pedig azért alkalmazta, hogy lássák, Ő az aki Isten szövetség követe, és bemutatta, mit fog tenni, mikor Királyként fog uralkodni a Föld felett, és elvezeti az embereket a tökéletességre, és lehetőséget kapnak az örök életre.

Katolikus tanítás szerint az irgalmasság testi és lelki síkon is megnyilvánulhat.

(Őrtorony, meg egyéb Jehovás dolgokkal kapcsolatban meg nem nyilatkozom, sőt számításba sem veszem azokat, mióta a 80 éves mamámat térítgették egyszer, majd morgolódva, szinte fenyegetőzve, - hogy akkor majd jó égést a pokolban - elballagtak, mert nem tudták megtéríteni, szóval no comment)

Az irgalmasság testi cselekedetei:

1. az éhezőknek ételt adni,

2. a szomjazóknak italt adni,

3. a szegényeket ruházni,

4. az utasoknak szállást adni,

5. a betegeket és

6. a börtönben levőket látogatni,

7. a halottakat eltemetni.

Az irgalmasság lelki cselekedetei:

1. a bűnösöket meginteni,

2. a tudatlanokat tanítani,

3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,

4. a szomorúakat vigasztalni,

5. a bántalmakat békével tűrni,

6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,

7. az élőkért és holtakért imádkozni.

Elolvastam a második választ, már a válaszadásom előtt is.

Ott is ugyan azt olvasom, amire magam is gondolok.

Nagyon tévedsz, ha azt gondolod, hogy nem segítek személy szerint a rászorultaknak, amennyire lehetőségem van, miközben igazából magam is rászorult vagyok.

Nem dicsekedni, vagy felmagasztalni akarom magam a tetteimmel. s nem is szoktam emlegeti, mert az ember szeretetből teszi, nem azért, hogy dicsőséget szerezzen magának.

S nem egy Testérem tesz hasonló módon, egyénileg, illetve, szervezett módon katasztrófa esetén is az egész Földön élő tanukat is beleértve.

Rendszeresen vagyok kapcsolatban hajléktalanokkal, akikkel Nő létemre még kezet is fogok, nem félve, pedig akár fertőzést is kaphatnék.

Maga az érzés, hogy emberként kezeljük az ilyen embereket, már boldogsággal tölti el őket, mint amikor Jézus leprásokra tette a kezét, míg mások elkerülték messze Őket, Sőt annak idején kővel dobálták őket, hogy távol tartsák maguktól.

Sajnos vannak, ha nem készpénzt kapnak, káromkodva mennek el a felajánlás mellett.

Volt mikor a vásárolt élelmet, odaadtam és kidobta a kukába. Más meglátta kivette, és mérges volt a hajléktalan társára.

Tudnék mesélni, elhiheted.... van hogy aluljáróban szolgálok.

Szia!

Egészen biztosan nem ez. Az irgalmasság leghíresebb bibliai meghatározása: hogy ez már maga a tökéletesség. Jézus Hegyi beszédének Lukács evangéliuma által feljegyzett változatában ezt olvashatjuk: "Legyetek irgalmasok, mint a ti mennyei Atyátok irgalmas" (Lk. 6:36). Ugyanez a kijelentés Máténál: "Legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt. 5:48).

Az irgalmasság tehát tökéletesség. Isten lényének legfőbb jellemvonása. És az Istenképére és hasonlatosságára teremtett ember legfőbb jellemvonásává is kell hogy váljék.

Az irgalmasságot kegyelemnek is nevezi a Biblia. Az irgalmasság a szeretet és az igazság tökéletes egységét fejezi ki. Az irgalmasság bizonyítja, hogy Istenben valóban egy és ugyanaz az igazság és szeretet.

Isten csak azzal lehet irgalmas, aki itt a földi életében irgalmasságot gyakorol a másik ember iránt. Aki szívből megbocsát a másiknak, maga is bocsánatot nyerhet. Az isteni ítélet mérlege az irgalmasság, és azért igazságos, mert mindenkinek olyan mértékkel mérnek, amilyennel ő is mért. A “legyetek irgalmasok, mint a ti mennyei Atyátok irgalmas” felszólításhoz Jézus még ezért fűzte magyarázatul: “Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik. Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek” (Lk. 6:37–38).

Üdv. Péter