Adventisták:Szerintetek Jézus Isten, az Atya is Isten:A bibliában hol irja szoszerint, hogy két Isten van?

Az Atya is Isten, a Fiú (Jézus Krisztus, az Ige) is Isten, és a Szentlélek is Isten. Isten Szentháromság, a három egylényegű isteni személy megbonthatatlan egysége.

Ez nem adventista tanítás, erről szól a teljes Újszövetség. Minden keresztény ezt vallja - mert aki tagadja, az nem is nevezhető kereszténynek.

Szia!

A monoteizmust erőteljesen hangsúlyozó bibliai ige, Izráel fő hitvallása így hangzik: "Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!" (5Móz 6,4)

Ez az ige egyértelműen tanítja, hogy Isten egy, de miközben az író választhatta volna a jachid kifejezést is, amellyel a magában álló „egy” fogalmát fedte volna le, a választott héber kifejezés az echad, amely az összetett „egy” fogalmát vagy a csoport egyik tagját jelöli, a magában álló illetve hangsúlyosan érthető „egy”-gyel szemben. Ugyanaz az echad szó szerepel Mózes első könyve 2:24-ben a férj és a feleség egységének kifejezésére, akik „egyek” lesznek, de úgy, hogy ezen egységen belül megőrzik egyéniségüket. Itt tehát az egy nem számszerű értelemben vett egyet jelent, hanem az az "egyedülálló, egyedi" jelentésen van a hangsúly.

Isten a Teremtéskor többes számú kijelentéssel utalt önmagára: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” A többes szám az isteni személyekre utal. Hasonló többes számú formulával más helyeken is találkozunk: "Mondta az Úr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván" (1Móz 3,22). "Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét" (1Móz 11,7). "Hallottam az Úrnak szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el és ki megy el nékünk?" (Ésa 6,8).

Az Ószövetségben is van példa arra, hogy egymás mellett néven neveztetik a három személy: "Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának Angyala megszabadította őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomorították szentségének Lelkét, és ő ellenségükké lett, hadakozott ellenük." (Ésa 63,9.10)

Az Ige Krisztust Istennel egyenlőnek, az isteni teljességet birtokló személynek mondja. Jézus Isten formájában volt, sőt Istennel egyenlő: „Annak okáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő” (Fil. 2.5-6) Az Atya egyszülöttje, ő tette egyenlővé, de akkor is egyenlő. „mert Ő benne [Krisztusban] lakozik az istenségnek egész teljessége testileg” (Kol. 2.9).

Krisztus az Ige, aki Istennél volt, sőt ő maga volt az Isten. Ő jött el közénk, róla tett bizonyságot János apostol. „Kezdetben volt az Íge, és az Íge volt az Istennél, és Isten volt az Íge. Ez kezdetben az Istennél volt. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. (Ján. 1.1-3) „És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: Aki utánam jön, előttem lett, mert előbb volt nálamnál” (Ján. 1.14-15) Jézus volt az, akiről János bizonyságot tett, tehát a többi szövegrésznek is róla kell szólnia. A kijelentés világos. Jézus az Istennél volt, és Isten volt Jézus: egyszerre benne, de egyszerre külön is, amit valóban nehéz emberi logikával felfogni, de a Biblia kijelenti.

Az Újszövetség Krisztust egyértelműen Istenként állítja elénk. Olyan nevekkel illeti Jézust, amelyek csak Istennek járnak. Például, Jézust Istennek nevezik ebben a kifejezésben: „Várjuk reményünk boldog beteljesülését; a nagy Istennek és Üdvözitőnknek; Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét" (Tit. 2.13; vö. Jn. 1,1; Zsid. 1,8; Róm. 9,5; I.Jn. 5,20-21). Róm. 9.5-ben Pál, miután a zsidó népről beszél, ezt mondja: "akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten."

A Szentírás valóban szól arról, hogy Jézus "minden teremtmény előtt született" (Kol 1,15) továbbá, arról, hogy az "Atya adta meg néki", hogy "élete legyen önmagában" (Jn. 5,26), és az is igaz, hogy amikor együtt szól az Atyáról és a Fiúról, sokszor nevezi Istennek az Atyát Jézushoz képest (pl. Jn. 20,17; stb.) Tény, hogy Jézus az Atyától származik, az Atya elsőszülöttje. Ám ennél többet nem mond a Biblia erről, nem részletezi, csak kijelenti ezt, nyilván azért, mert ez a fogalom áll a legközelebb ahhoz, amit Isten ki akart fejezni. Több tanrendszerben is megjelenik az az elképzelés, hogy Jézus valamikor „született”, tehát nem örökkévaló. A mennyei születés egyszeri megvalósulásáról semmit nem tudunk, mindössze annyit, hogy különbözik a teremtményi léttől, és azt sem tudjuk, hogy ez időben jelent-e különbséget az Atya örökkévaló létéhez képest, ám valószínűbbnek, hogy ez kívül esik az idő fogalmán. A teremtett lény létének kezdete egy adott időpillanattól kezdődik, a földi születés szintén, a mennyei születés teljes megértéséhez a földi analógia kevés lehet. Már „kezdetben” a Fiú az Atyánál volt (Jn. 1. fejezet, Mik. 5.2)

A Szentírás kijelenti, hogy Jézus "örök időktől fogva felkenetett" (Pld. 8,23), továbbá, hogy a megváltás terve (és vele együtt értelemszerűen Krisztus áldozata is) "örök időktől fogva" elhatározott volt (Rm. 16,25-26), félreérthetetlenül azonosítja Jézust Jahve-val, az örök Vagyok-kal (Jn. 8,58; vö.: 2Móz 3,13-14), és egyáltalán nem habozik az örök és örökkévaló jelzőt kapcsolni Jézus nevéhez. Néhány példa:

"Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy felemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme műveli ezt!" (Ésa. 9,6-7)

"De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között, belőled származik nékem aki uralkodó az Izráelen, akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van." (Mik 5,2) "Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök, tökéletes Fiút" (Zsid 7,28).

Neveztetik Jézus "nagy Istennek" is, és "mindenekfelett örökké áldandó Istennek" is: "Várván ama boldog reménységet, és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését." (Tit 2,13) "Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten." (Róm 9,5) Azt is mondja az Ige, hogy az Emberfiává lett Isten Fiában is "az Istenség teljessége" lakozott (Kol 2,9), továbbá, hogy ő "Istennel egyenlő" (Fil 2,6)

Az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben is Istennek nevezi Pál Jézust: "Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának" (Csel 20,28).

Az Ige egyenrangúnak jelenti ki Jézust az Atyával. A szakadék nem az Atya és Krisztus között van, hanem a született Fiú és a teremtett lények (angyalok, emberek) között. Ezért „imádják őt az Istennek minden angyalai” (Zsid. 1.6). Noha Fiú, élete van önmagában. Nem teremtett, hanem önmagában való élet. Itt az egyenlőségen van a hangsúly. „Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában” (Ján. 5.26). Ugyanaz a tisztelet illeti meg Jézust mint az Atyát, ami csak egyenrangúak között lehetséges. „Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.” (Ján. 5.22-23) Ehhez képest részletkérdés, hogy a Fiú született. Az Atya nem alkotta, nem teremtette, hanem szülte őt. Mivel ő valahogyan az AtyáBÓL származik, ezért „akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, ült a Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1.3)

Üdv. Péter

Szia!

A Biblia nem írja azt, hogy "két Isten" lenne. :-)

Üdv. Péter

Kedves Kérdező!

Erre a kérdésedre a 3. hozzászólásban elég részletes választ adtam. Ha valami nem világos a hozzászólásomban, vagy nem értesz vele egyet, akkor beszéljük meg, de annak semmi értelme, hogy ugyanazt a kérdést ismételgesd.

Üdv. Péter

Elolvastam Péter hosszú írását és két dolog lehet csak: vagy annyira ostoba vagy, hogy nem érted, bár ha felolvasnám egy alsó tagozatos gyereknek megértené vagy pedig hazudsz arról, hogy nem érted és csak a szokásos jehovista propagandát nyomod.

Gondolom te még csak most tanulmányozol velük, ugye? Úgy tűnik törődnek veled és nagyon lelkes vagy. Hát.... Sok sikert.