Elkeserít az a hír, hogy az Őrtorony nélkül nem üdvözülök, igaz ez?

Szia!

A Szentlélek káromlása az én értelmezésemben alapvetően a munkájának a nem elfogadását jelenti. Abban talán egyet értünk mindannyian, hogy a Szentlélek által működik bennünk a lelkiismeret, ami a bűnbánatra és az alázatra indít, valamint felerősíti bennünk a jót. Aki ezt a munkát tudatosan elutasítja az követi el a Szentlélek elleni bűnt, azáltal, hogy visszautasítja az Isten kegyelmi hívását, a jó mellett való döntést, és az önzés a rossz mellett foglal állást.

Én azt gondolom, hogy ha valaki tudatlanságból nem tartja az Úr Jézus Krisztust vagy a Szentlelket Isteni személynek, de elfogadja az Isten kegyelmi hívását, és a jó mellett dönt az nem követte el a Szentlélek elleni bűnt.

Üdv. Péter

@ "A Szentlélek káromlása, Isten nyilvánvaló jelenlétének, vagyis a csodák elutasítását jelenti."

@szp72 - a második felével nem értek egyet,sokat gondolkodtam ezen. A "csodákhoz" nincs köze (persze az egész létezés, a világ csoda)

Jézus többször is beszél arról, hogy akik látták csodáit és mégsem hisznek, azokra súlyosabb ítélet vár:

"Akkor korholni kezdte a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tartottak bűnbánatot: ... De mondom nektek: Szodoma földjének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked." (Mt 11,20-24)

"Ha nem jöttem és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. De látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is." (Jn 15,22-24)

Amikor Jézus Mt 12,31-32-ben a Szentlélek elleni káromkodásról beszél, akkor is konkrétan egy csoda szituáció kapcsán teszi. Jézus ördögűzéseit ugyanis a Sátán erejének tulajdonították, amiről tudhatták volna, hogy lehetetlen.

Mindazonáltal annyiban igazat adok neked, hogy a Szentlélek káromlása alatt nem pusztán a csodák letagadását kell érteni. Ha például valaki látja a keresztények szép életét, vagy nagy bűnösök látványos megváltozását, s mindezt csupán véletlennek vagy hülyeségnek tekinti, hogy ne kelljen megtérnie az bizony Isten nyilvánvaló jelenlétének és működésének a tényét tagadja, vagyis Isten Lelkét káromolja, amely Krisztus Lelke is. A Szentlélek káromlása tehát a nyilvánvaló bizonyítékok megátalkodott tagadása, amire nincs és nem is lehet bűnbocsánat, mert nem jóhiszemű tévedés áll mögötte. A Szentlélek, a Paraklétosz az, aki meggyőzi a világot a bűnről és az igazságról. (Jn 16,8) Aki ennek ellen áll, az elkárhozik.

Nagyon köszönöm Péter és SzP a választ, segítő.

*

"Ha nem jöttem és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük. " - ez a tanításra vonatkozik - nem a csodákra. A csodákat a tömegnek adta, a tanítványoknak az írástudóknak tanítást adott. Az is többször kiderült, ha provokálni akarták, hogy tegyen csodát - nem tette, azt mindig azért tette, mert irgalma és szeretete végtelen, és akkor úgy tudott segíteni. Nem véletlen, hogy Jánosnál - aki a Prológusban, Logosz himnuszban egyértelművé tette a szellemi szintet - nincs olyan értelemben csoda, mint a szinoptikusokban. Van olyan, ahol a tanítás maga adja a tanítvány lelkében felébredő csodát: Akarsz-é meggyógyulni - ez a különös kérdés a 38 éve beteg felé... Ha nem akarsz meggyógyulni? (és a béna félrebeszél... nem azt mondja Igen! és Krisztus vár, talán többször is kérdezi: de akarsz-é meggyógyulni? - felébreszti. "Legyetek éberek!"

@ "Ha nem jöttem és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük. " - ez a tanításra vonatkozik - nem a csodákra.

Valóban, de a vers folytatása viszont igen:

"Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. De látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is."

szp72

Amit írsz, az tényleg logikus. Viszont ezek a versek némiképp ellentmondndanak neki:

“Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” Máté 7:13-14

Kevesen vannak, akik az életre vezető utat megtalálják és sokan vannak, akik elkárhoznak. Ha a muszlimok, zsidók és mindeféle vallás követő is üdvözülhetnek, sőt, az ateisták is, akkor ennek fordítva kellene lenni, nem? Vagy a kárhozat itt is jelentheti a tisztítótűzet?

@ “Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” Máté 7:13-14

Mint mondottam, az hogy egy ateista, pogány, muszlim, zsidó, eretnek, szakadár, stb. is elvileg üdvözülhet még nem jelenti, hogy tényleg mind üdvözül is. A fenti sorok főleg a lukácsi változatban (Lk 13,23-30) valóban azt sejtetik, hogy jóval többen kárhoznak el, mint akik üdvözülnek.

Én személy szerint mégis azt képviselem (bizonyítani nem tudom), hogy a fenti sorok nem a ténylegesen üdvözültek-kárhozottak arányáról akar tájékoztatni. Szerintem itt csak arról van szó, hogy jelenleg sokkal többen menetelnek a rossz úton a pokol felé, mint az élet felé. Viszont minél többen járnak a keskeny úton, a keskeny út is egyre inkább szélesedik, egyre inkább járhatóvá válik, az úttörők munkája nyomán egyre többen lesznek, akik otthagyják a kárhozatba vezető utat és áttérnek a jóra.

Szerintem az üdvtörténelem végén, Krisztus visszajövetelének napján ez a keskeny út hirtelen nagyon kitágul, a félelemtől mellüket verő tömegek bűnbánatát (Jel 1,7) Jézus még elfogja fogadni.

Én a tisztítótüzet valahogy úgy képzelem, mint egy szembesülést a rossz úttal, tulajdonképpen pokol csak nem a végleges, egy utolsó lehetőség a megfordulásra.

"Uram, ugye kevesen üdvözülnek?" Tehát szerintem Jézus igazából megkerüli a kérdést, nem akar senkit sem túlságosan elkeseríteni sem túlságosan megnyugtatni. Mindenki köteles az erőfeszítéseket követelő keskeny úton járni, mert bizony végül nem azok rekednek kint, akik azt sem tudták, hogy van keskeny út, hanem bizony azok, akik együtt ettek-ittak Jézussal és hallották a tanítását. (Lk 13,26)