Ha katolikus pap szeretnék lenni, miért nem nősülhetek, ha a Biblia egyébként nem tiltja?

A cölibátus a töriórán tanult közhiedelemmel ellentétben (elsősorban) nem vagyonvédelmi okokból lett kívánalom a római katolikus egyházban. Sokkal inkább egyházfegyelmi kérdés. Igaz ez nem dogma, de mint tudjuk Jézusnak sem volt felesége, párja. És ne gyertek itt a Da Vinci Kóddal, az egy szenzációhajhász maszlag. Ahhoz, hogy valaki életét, személyiségét teljesen az Úrnak és a jó iránti szolgálatnak tudja szentelni, szükséges, hogy ne legyen megosztott (nem csak anyagilag, hanem figyelemben és lelkileg sem). Át kell élni a Krisztusi lelkületet, aminek megtanulása egy hosszú folyamat, erre jó többek között a szeminárium. Meg kell érni a feladatra lelkileg és mentálisan is. És ezeket nem tudja tökéletesen, maradéktalanul megvalósítani, ha van egy valakije, aki világi és minden más elé helyezi a feleségét. Ez egy házasságban természetes és jó dolog, de a papi hivatást nehezíti, akadályozza. A másik meg, hogy én is lelkiismeret-furdalással fordulnék egy házas paphoz lelki kérdésekben, amikor tudom, hogy most legszívesebben a feleségével, családjával töltené az időt, ahelyett, hogy az én kérdéseimre válaszol. A másik meg, hogy aki férfifejjel gondolkodik, abban nem is igazán tudnék bízni, mint lelkipásztorban. Nehéz a munkájuk, sok teher nehezedik rájuk és többek között ezért szükséges egy kiegyensúlyozottság. Ezt nem lehet elérni, ha két teljes odaadást igénylő tevékenységet él egyszerre: pap és férj/családapa. Így az ő munkájuk is sokkal könnyebb ebből a szempontból. Tehát szerintem, mint római katolikus hívő és a saját szemszögemből és papi szemszögből is sokkal gyümölcsözőbb és egészségesebb, jobb így mint, más felekezetek, ahol nincs cölebsz, esetleg a házasság nem is szentség. De ez utóbbiak csak a saját gondolataim. A két fele hajtott szekér sehová sem ér. Egy kicsit ezt is azt is, de úgy istenigazából egyiket sem? Érthető módon nagyon nehéz meghozni ezt a döntést, hogy megalkuvások nélkül, teljes egészében ennek szentelje magát. De ha az illetőnek valóban valódi papi hivatása van akkor sikerülni fog, és döntése után nem a lemondást fogja érezni, hanem az örömöt, hisz így sokkal többet tud tenni a hivatásában, mint a másik esetben. És azt se felejtsük el, hogy pont a papok ragaszkodnak ehhez a kritériumhoz, tehát ha nem lenne nekik ez így jó, akkor nyilván nem pártolnának mellette. Ők Istennel kötnek házasságot, Ő lesz nekik az első, akit a legjobban szeretnek. Ha csak kíváncsi emberke vagy, megértem, hogy itt teszed fel a kérdést. De ha valóban érdeklődsz a hivatás után, akkor inkább egy számodra szimpatikus lelkipásztort kéne megkérdezned, az lenne a leghitelesebb. Az, hogy gyakorin érdeklődsz elég veszélyes, mert itt a "trollkodók" is megtalálnak, akiknek fingjuk sincs mi fán terem a hivatás, hogy a hívőknek milyen lelkipásztorra van szükségük. Nyilván a mai világban nehéz a hivatás mellet dönteni, de pontosan a "mai világ" miatt van rájuk ma nagy szükség. Úgyhogy ne nehezítsük meg fölöslegesen a dolgukat olyan hozzászólásokkal, hogy ez ma már elavult, amikor a hozzászóló azt sem tudja, hogy mi a célja a cölibátusnak. Nyilván egy papnak már nem zavarnak be ezek az ellenérvek, mert már van egy kialakult, szilárd hivatástudata, de egy hivatásválasztás előtt álló ember, aki még csak kóstolgatja, barátkozik a gondolattal, annak nehezítő tényező lehet, ezért tanácsolom, hogy gyakori helyett fordulj egy paphoz a kérdéseddel, ha tényleg érdekel.

Ajánlom figyelmedbe:

[link]

Minden jót!

Lehetsz diakónus. Ez a papság alatti rang és nősülhetnek.

Vagy akkor legyél görög katolikus. Ők egyszerre lehetnek házasok és katolikusok papok.

A kérdésre nem válaszoltam.

Azért nem nősülhetsz a római rítusban, mert jelenleg ez a szabály, ez a rend. Természetesen a pápa megváltoztathatja ezt a szabályt, ha akarja.

Péter apostol házas volt, Pál apostol nőtlen.

Csak egy példa. Mindketten teljes erejjükbőll szolgálták Istent, éppen azért, mert a Biblia nem tíltja a házasságot.

Bár Péter Krisztus követője volt, nem gátolta őt a házassága, és a férjekre vonatkozó alapelveket is betartotta, hiszen ő írta a feleségekkel kapcsolatosan: "Ti férjek, hasonló módon továbbra is az ismeretnek megfelelően lakjatok velük, tiszteletet adva nekik mint gyengébb edénynek — a női nemnek —, mivel velük együtt örökösei is vagytok az élet ki nem érdemelt kegyének; hogy imáitok akadályba ne ütközzenek." 1Péter 3:7

@ Hogyan tudja a pápa azt a szabályt megváltoztatni, amit Isten meghatározott a Bibliában - hogy rám bízza a választást -

Ez egyáltalán nincs így, s egyáltalán nem csak te döntesz. Mindig az egyházi elöljáró vagyis a püspök joga és felelőssége, hogy kit nevez ki munkatársának, kivel akar együtt dolgozni, s kit akar pappá szentelni. Márpedig ha az elöljáró nőtlen papokat akar, akkor értelemszerűen a nősek nem lehetnek papok bármennyire is szeretnék.