"1Móz 3:15 És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. " Ki a mag?

Szia!

Jól tudod, Jézus Krisztus az asszony magva, ezért is nevezik ezt a részt ősevangéliumnak.

Üdv. Péter

"közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között"

Ahogyan fölöttem írta.

De ki a másik mag? Sátánról, és a magváról van szó, és Istenről és a magváról.

Egy soha meg nem szűnő ellenségeskedés Isten égi szervezete és Sátán és(későbbi, démoni) szervezete között. De Sátán pontosan tudja, hogy Jézus lesz az a mag, aki a fejére tapos, ami Sátán és dámonai örök megsemmisítését jelenti.

Sátán akkor marta meg a "mag" sarkát, amikor itt a földön megölette Krisztust.

Ez persze további kérdéseket vet fel....

Az asszonnyal kapcsolatban a segítségedre lehet:

Galácia 4:26

26 A fenti Jeruzsálem+ ellenben szabad, és ő a mi anyánk.

Jelenések 12:1

12 És nagy jel volt látható az égben: egy asszony a napba öltözve, akinek lába alatt ott volt a hold, fején pedig tizenkét csillagból álló korona,..

Isten égi szervezetéről van szó.

vigyázz kedves kérdező, Kzitkus egy jehova tanúja, szerintük ez az ő (véleményük szerint)tévedhetetlen vezetőikre utal

ez a mag nem más mint Krisztus, aki a kígyó fejére tapos, "közed és a kígyó között" nyilvánvalóan a "közted" mivel Évához beszél évát jelenti ,vagy ha tágabb látókörben akarunk gondolkodni akkor az emberiséget

Szerintem bizonyos emberek félreértelmezik a dolgokat.

Az asszony Évát jelenti, a mag pedig Éva és Ádám utódait.

Semmi köze az egésznek Jézushoz.

Az asszony egyértelműen Éva leszármazottja, Jézus anyja, Mária, alias Mirjám, de ez akkor még nem volt ismert. Meglátásom szerint - bár minden egyes ember bűnös, ráadásul Éva kezdte a sort - magát a bűnös természetet a férfi örökíti át az utódokra, ahogyan Péter apostol mondja: "Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén" (1Pt 1,18-19). Itt most a hangsúlyt az "atyáinktól örökölt hiábavaló életre" helyezem. Sokszor hallottam már pontatlanul idézni ezt a részt: "atyáinktól és anyáinktól örökölt hiábavaló élet", ám ezt mi tettük hozzá a Biblia szövegéhez. Az emberi szaporodás mögött titok van, amit a Biblia nem fed fel teljesen, de tesz rá utalásokat. Például a Zsidókhoz írt levél azt állítja a hetedik fejezetben, hogy amikor Ábrahám tizedet fizetett Melkisedeknek, akkor Lévi, a tizedszedő, azaz az ő dédunokája, már az ő ágyékában volt:

"És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva tized vétetett Lévitől is, a tizedszedőtől, Mert ő még az atyja ágyékában vala, amikor annak elébe ment Melkisédek." (Zsd 7,9-10)

Ha ezt a megállapítást általánosan alkalmazzuk, akkor azt kapjuk, hogy az ember ágyékában vannak azok a leszármazottai, akik még nem fogantak meg, de nem csupán a közvetlen utódja, hanem az összes következő generáció. Ha pedig visszamegyünk a gyökérig, akkor Ádám, amikor bűnbeesett, az összes utódja ott volt az ő ágyékában, így mi is. De ez nem érthető a leszármazottak testére, hiszen az emberi mag, ha részlegesen test-kezdeménynek vesszük is, csak a következő generáció testének a kezdetét képezheti, arról nem is beszélve, hogy a mag újra és újra termelődik a testben, és a legtöbb soha nem lesz több egy lehetőségnél. A tíz év múlva megfoganó utódunk magja ma még nincs a testünkben.

Biblia úgy mutatja be az embert, mint olyan szellemi lényt, akinek van lelke és testben él. Én úgy látom, hogy az emberi szellem ahhoz hasonlóan szaporodik, ahogy a kenyér, amikor Jézus Krisztus hálát adott, és megtörte a kenyeret. Vagyis, amikor az emberi élet megfogan, azaz a férfi mag egyesül a női petesejttel, akkor az apa szelleme valamilyen módon kettéosztódik, és az eredmény két teljes értékű emberi szellem: az apáé és a gyermeké. Mivel az emberi szellem helye éppen az ember hasi része, az ágyék alatt ebben az esetben első sorban nem a genitáliákat és az ivarmirigyeket kell érteni, hanem az ember szellemét. A Biblia beszámol arról, hogy Isten az Élet Szellemét lehelte Ádám orrába. De egyetlen esetben sem számol be a Biblia a továbbiakban arról, hogy Isten ezt a következő generációkkal is megtette volna, még Éva esetében sem. Vagyis az összes ember a történelem során abból a szellemből részesült, amit Isten eredetileg Ádám orrába fújt. A különbség csupán annyi, hogy a bűnbeesés következtében ez a szellem a halál hatalma alá került, és ez teszi szükségessé, hogy az ember újjászülessen (Jn 3,3-8). Maga az újjászületés nem is teljesen pontos fordítás. Az "anagennaó" összetett szó. Egyik jelentése valóban az "újjászületés". Az "ana" azonban azt is jelenti, hogy "fentről", "felülről", a "gennaó" pedig csak akkor jelent "születést", ha az alany nő. Hímnemben azonban "nemzést" jelent. Istent pedig következetesen hímnemű kontextusba helyezi a Biblia. Vagyis véleményem szerint pontosabb értelmezés az "újrafoganás", vagy "fentről való fogantatás".

Mivel Jézus anyja, Mirjám, Ádám leszármazottja volt, ám női mivolta miatt nem örökítette a bűnös természetet, a felülről megfoganó Jézus Krisztust semmilyen módon nem fertőzhette meg az ember eredendően bűnös természete. Erre utalt a kifejezés, hogy az asszony magja. Elméletileg bármelyik nő lehetett volna Jézus Krisztus anyja, bár a későbbi próféciák egyre jobban leszűkítették a kört, mert Ábrahám magvából kellett származinia Izsákon át, Jákobon keresztül, azaz zsidónak kellett lennie. Az is kiderült később, hogy Júda törzséből, Dávid leszármazottai közül. A lényeg az volt, hogy törvénytisztelő, feddhetetlen zsidó hajadon legyen, illetve Isten választása. Mirjám helyzete egyedülálló volt a történelemben. A kérdés, amit anno felvetettek a katolikusok, hogy ahhoz, hogy Jézus Krisztus bűntelen maradhasson a felülről való fogantatása után is, Máriától sem volt szabad örökölnie a bűnt, jogos volt. Ámde félreértették, és azt gondolták, hogy Máriának is szeplőtelenül kellett fogannia ehhez, és kreáltak ebből egy dogmát. Nem kellett Máriának mentesnek lennie az eredendő bűntől. Az anya nem örökíti a gyermekére a bűnös természetet. Nem azért nem, mert bármivel is jobb lenne az apánál, hanem azért, mivel a bűn szellemi valóság, a szellemét pedig az apjától örökli a gyermek. Amúgy, ha Mária is szeplőtelenül fogant volna, akkor teljesen megszakadt volna az ádámi vonal. Jézusnak pedig Ádám leszármazottjának kellett lennie, ami az anyja által teljesült is.

Sziasztok!

Az asszony jelképe eléggé egyértelmű a Szentírásban. Isten népét jelenti.

Üdv. Péter