Mit jelent ez a bibliai írás szöveg? Mózes 3,15 És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az õ magva között:az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

Azt, hogy az ember és a kígyó nem élhet békében egymás mellett, mert az ember mindig széttapossa a kígyó fejét, a kígyó pedig megmarja az embert, amitől ugye meghal, ha mérget is fecskendez belé.

az első rész pedig az emberek közötti viszályról szól. Férj a feleség ellen, gyerek a szülő ellen, unoka a nagyszülő ellen, stb.

A te magod között. Nem a magjaid között. Itt csak egy emberről beszél, Ádám egyik magja között és a kígyó egyik magja között. Krisztus volt az, kinek sarkát mardosta, és áldozatával fejére taposott, majd minden útját, amerre járt (a hívőkét) mardossa. De ez utóbbi csak az én feltevésem, de onnan veszem, hogy először tapos a fejére (egyszer), majd a kígyó mardossa a sarkát. Nem marja, hanem mardossa, többször.

Üdv: én lászló

Tulajdonképpen ez az ősevangélium!

Amikor Isten mint igaz bíró kihirdette az ítéletét ezeket a kígyónak mondta, vagyis a sátánnak. Pont az előtte lévő (14.)sorban derül ez ki, hogy a kígyónak mondja.

A lényeg hogy minden ember Ádám és Éva leszármazottai, és a fentiek akkor teljesedtek be amikor Jézus eljött emberként a világra és életével, halálával és feltámadásával legyőzte a sátánt, vagyis a fejére taposott. A sátán pedig mardosta, vagyis kísértette Őt.

Szia!

Isten azonban átkot mondott Édenben a bűneset után, hanem ezzel egy időben elhangzott első ígérete is, az ún. ősevangélium, amely az eljövendő Szabadítóról szólt. Ez arról tanúskodott, hogy Isten jellemében az igazság és irgalom egyensúlyban van, és a bűn ellenére sem hagyja elveszni az embert.

Isten megígérte, hogy a lelkiismeret révén kibékíthetetlen "ellenségeskedést" szerez minden egyes ember lelkében a bűnnel szemben. Ezt az egyéni, lelki küzdelmet egészíti majd ki és teszi teljessé az isteni Megváltó érkezése, aki ugyan maradéktalan győzelmet arat, de a saját élete árán, ahogyan azt a jövendölés nagyon világosan elmondta.

Miután Isten felkészítette az embert a jövőre, a rossz elhatalmasodására, és annak végső megoldására is, távozniuk kellett az Édenből, és nem élvezhették tovább a Teremtőjükkel alkotott közvetlen közösséget.

Külön figyelmet érdemel a teremtésnek és megváltásnak az az összefüggése, amit sokszor szem elől tévesztünk: Istent, aki mindent előre ismer, nyilvánvalóan nem érthette váratlanul a bűn bekövetkezése. Kész terve, válasza volt arra, hogyan menti majd meg elbukott teremtményeit elveszett állapotukból. Ez azonban - ha jobban belegondolunk - nem kevesebbet jelent, mint hogy Isten annak tudatában alkotta meg az embert, hogy az egyszer majd hűtlenné válik hozzá, és megmentése mérhetetlen áldozatot követel majd Teremtőjétől. Emberileg felfoghatatlan, hogy Isten mindezt előre tudta, és mégsem mondott le az ember megteremtéséről! Nem találunk rá más magyarázatot, mint amit maga a Biblia közöl, hogy "szerette az embert" (Ján 3,16), és ilyen áron is részesíteni kívánta az élet és a jó választásának lehetőségében.

Üdv. Péter