Hogy értelmezzük ezt a páli igerészt? 1 Timóteus 2:11-12: "Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben.

Nem vagyok Lelkész,

s nem is lehetnék Isten elrendezése szerint.

aki ennek ellent tesz, Istennel találja magát szembe.

A nők azt a tanácsot kapják, hogy a gyülekezeti összejöveteleken ’csendben tanuljanak, önmaguk teljes alávetésével’, és ne tegyenek fel kihívó kérdéseket a gyülekezetben lévő férfiaknak. Az ilyen összejöveteleken a nők ’ne szóljanak’, ha mondanivalójuk az alárendeltség hiányáról tanúskodna

teljes engedelmesség” kifejezésre vonatkozóan W. E. Vine, bibliatudós ezt állítja: „A parancs nem az elme és a lelkiismeret teljes átengedésére, vagy a személyes ítélőképesség kötelességének feladására irányul; a »teljes engedelmességgel« kifejezés a hatalombitorlás ellen figyelmeztet, mint pl. a következő versben.”

. Ez nem azt jelenti, hogy a nők egy szót sem szólhatnak a keresztény gyülekezet összejövetelein. Abban az értelemben kell csendben lenniük, hogy nem vitatkozhatnak a férfiakkal, nem kicsinyelhetik le az állásukat, melyre ki lettek nevezve, és nem próbálhatnak tanítani a gyülekezetben. A férfiak lettek megbízva azzal, hogy elnököljenek és tanítsanak a gyülekezetben, de a nők is jelentős mértékben emelik a keresztény összejövetelek értékét, azáltal hogy különféle módokon közreműködnek azokon.

ISTEN először Ádámot teremtette meg, aztán Évát. Éva megteremtése előtt Ádámnak már volt élettapasztalata. Jehova utasításokat is adott neki (1Mózes 2:15–20). Isten szószólójaként Ádámnak közölnie kellett ezeket a feleségével. Ebből következik, hogy ő irányított minden, imádattal kapcsolatos tevékenységet.

A keresztény gyülekezetben hasonló elrendezés létezik, melyet érdemes megvizsgálnunk. Pál apostol ezt írta: „Nem engedem meg az asszonynak, hogy . . . hatalmat gyakoroljon a férfi fölött, hanem legyen csendben. Mert Ádám formáltatott meg először, azután Éva”

Tekintettel a házasságban betöltött, Isten által kijelölt szerepre, Pál ezt írta: „Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek” (Efézus 5:22, 23; vö. 1Korinthus 11:3). Igen, a férj és a feleség saját szerepe eltérő, de ez nem jelenti azt, hogy az egyik házastárs alsóbb rendű. A szerepek kiegészítik egymást, és mindegyiknek a betöltése kihívást jelent, amely — ha a kihívás kielégítést nyer — támogatja a család jólétét. Továbbá a férj által gyakorolt főségnek nem lett volna szabad zsarnokinak vagy szeretet nélkülinek lennie. Pál így folytatta: „a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét”, és késznek kell lennie arra, hogy nagyfokú áldozatokat hozzon érte (Efézus 5:28, 29, Katolikus fordítás). A gyermekeknek engedelmeskedniük kellett mind az édesapának, mind az édesanyának (Efézus 6:1, 2).

Ez nem azt jelenti, hogy a nők nem lehetnek az isteni igazság tanítói. Pál arra buzdította az idősebb nőket, hogy a fiatalabb nők számára „jóra oktatók” legyenek. Eunika és Lois — akik Timótheust oktatták — példájának követésével kell a keresztény édesanyáknak istenfélő módon nevelni gyermekeiket (Titus 2:3–5;

Szia!

A nőknek nem tilos a tanítás. Ha az lenne, akkor senki se járassa a gyermekeit iskolába...

Pál szavaiból ma is sokan a nők, az asszonyok bizonyos fokú háttérbeszorítását, vagy egyenesen lenézését olvassák ki. Ezekre az igeversekre hivatkozva keresztény közösségek nem engedik meg a női szolgálatot a gyülekezetben. Ezzel szemben a következőket kell az Ige alapján megállapítanunk. Az apostol okfejtéséből világos, hogy kijelentéseit bizonyos problémákkal a háttérben fogalmazza meg. Efézusban, de Korinthusban is sajnálatosan elterjedt a "versengés", a másokon való "uralkodás". Ahogy az I.Tim. 1:3-4, 6-7 verseiből is láthatjuk, a helytelen viselkedés eszmei alapjai is gyorsan felépültek, hiszen a régi élet, az óember begyakorlott "rossz szokásai" adták ehhez az indítást. Talán nem véletlen, hogy az Efézusbeliekhez írott levélben olvasható a férj és a feleség egymásnak való kölcsönös engedelmessége (5. fejezet) és a "lélek fegyvereinek a felöltözése" (6. fejezet). Efézusban feltételezhetjük, hogy olyan "női mozgalom" támadt a gyülekezeten belül, mely magának igényelte volna az irányítást a tanításban (2:11-15), a házasságot tiltó aszkézisben (4:3) és a diakóniai szolgálatban (5:1-13).

A "fecsegés" többszöri említése is erre utal mindkét levélben (I.Tim. 1:6, 5:13; II.Tim. 3:6-9).

Az apostol a józan életre és gyülekezetvezetésre buzdít, miként Péter is a maga leveleiben (lásd pl. I.Pt. 1:13, 5:8 stb.). Ez pedig nem tűri el a férfi-nő megkülönböztetést, fölényességet és részrehajlást. Pál nem az asszonyok megvetését tanítja Timótheusnak, hanem - előbb a férfiak (2:8), majd a nők felől érkező - rossz befolyások kivédésére ad példát! Efézusban és Korinthusban erre mindenképpen szükség volt. Az ifjú munkatársat pedig apostoli szóval külön is védelmezni kellett!

A 12. versben tehát az olyasféle "tanítást nem engedi meg" Pál, mely "a férfiún uralkodik". Ennek érvénye ma is áll. Gyakran előfordul ugyanis, hogy hívő férjek a "szüntelenül csepegő" hitvestársi beszédnek engedve hoznak rossz döntéseket. A befolyásolhatóság érzékeny területe a házasság, de a gyülekezeti élet is.

Hogy mennyire nem minden tanítástól való távolmaradást említ Pál, bizonyítja, hogy női próféták többen is szerepelnek Isten megváltási tervében (Debóra, Hulda, Anna stb.), ami pedig a tanítást illeti, Priscillát, Akvilla feleségét ugyancsak "munkatárs"-nak nevezi (Rm. 16:3).

A 11-12. versekben kétszer is említett "csendesség" szintén arra utal, hogy a hit kérdéseiben ne a beszélni tudás, hanem az isteni parancsolatok ismerete döntsön. A szakasz befejező megjegyzése nyilvánítja majd ezt ki: boldog lehet a házasság, de szélesebb értelemben a hívő nők és férfiak gyülekezeti élete is, föltéve, ha "megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel" (2:15).

Üdv. Péter

Szia!

Véleményem szerint nem arról van szó,hogy nő nem taníthat a gyülekezetben,hanem inkább arról,hogy egy keresztény házasságban ne a nő legyen a szellemi vezető,hanem a férj,mivel a nők a bűnbeesés miatt nyitottabbak a szellemi megcsalattatásra.( 14.vers)

Mire alapozom ezt?

1.A szövegösszefüggést nézd meg:nem istentiszteletről beszél Pál,hanem először az ima alkalmakról,majd a férj-feleség viszonyról.

2.Minden verset az Újszövetség egészének fényében kell értelmezni.Az Újszövetségben pedig vannak női szolgálók,mint például Priszcilla,aki Akvila felesége volt,és mindketten Pál munkatársai voltak az evangélium hirdetésében.

A Róma 16:7-ben pedig megemlít egy Junia nevű személyt is,akit Andronikussal együtt Apostolnak nevez.Egy apostol feladatához tartozott az Ige tanítása.

Aranyszájú Szent János azt írta róla: „Köszöntsétek Andronikuszt és Juniát [...] ők kiemelkedők az apostolok körében. Már az apostolok között lenni nagy dolog. De kiemelkedőnek lenni közöttük, gondoljunk bele, milyen csodás áldás az! Kiemelkedők voltak tetteik és igaz cselekedeteik miatt. Bizony, mily nagy lehetett ennek az asszonynak a bölcsessége, hogy méltónak találtatott az apostol címre!" (Joh. Chrysostomos, In ep. ad Romanos 31.2, PG 60.669-670.)

A Róma 16:1 ben pedig Fébe (nő) a kenkhréabeli gyülekezet szolgálója,a görögben diakónusa.A diakónusnak pedig a püspökhöz hasonlóan tanításra alkalmasnak kell lennie! (1.Tim 3:2 és 8.vers)

Üdv:Roland

A beleszólási tilalom azokra az asszonyokra vonatkozik, akik laikusok, egyszerű hívőként vesznek részt a gyülekezetben.

De ahogy azt előttem is írták, és ugyanebben a Timóteus-levélben is le van írva, nők közül is szenteltek diakónusokat, ők a diakonisszák.

Priszcilla, Főbe és Junia is diakonisszák voltak. Juniát az érdemei miatt, tiszteletből nevezték apostolnak.

Priszcilla a férje Aquila, Heraklea püspöke mellett tevékenykedett (akkor még lehetett nős ember püspök), Junia pedig Andronikosz, Pannonia püspöke mellett tevékenykedett. Andronikosz és Junia rokonok voltak, mindketten az Úrnak szentelték életüket, egyikük sem házasodott meg.

[link]

Engem is foglalkoztat ez a kérdés és szerintem is azt jelenti, ami le van írva. Péter ügye nem írhat mást, mint azt, hogy szabad nőnek tanítani, hisz egy női tanító az, aki kitalálta a törvénykező szabályaik Krisztus kegyelme helyett. Tehát az ő véleménye nem mérvadó.

Roland érdekeseket írt, csak kérdés, hogy az apostol és a tanító feladat ugyanazt jelenti e? Mert hirdetni Jézust vagy tanítani egy már meglevő gyülekezetben nem egy és ugyanaz. Én azt mondom, hogy nekünk van feladatunk bőven, a tanítást hagyjuk a férfiakra és ezt a Biblia is alátámasztja. Persze aki tagadni akarja, az úgyis megteszi mindenféle kacifántos kimagyarázással, ezt jól látjuk.

Nem istentelen, ugyanis Pál mit is mondott?

"A tanítást pedig nem engedem meg..."

Kicsoda? Nem Isten. Pál jól látta, asszony nem való erre. Ahogy kőfejtőbe sem és bányába sem, de kőművesnek sem, és tanárnak sem. Csak az iskola elvégzése után ott áll egy érettségivel a kezében, és hova menjen? Van sok hely, de a tanári, tanítói szinte tálcán kínálja magát. Ilyen a társadalmunk. Ezért van annyi női tanár. De nem jók erre. A férfi is egy tucat dologra nem alkalmas, amire a nők igen. Ennyi a történet. A női tanárok 99%-a pocsék pedagógusok is. Akkor jó tanárok, amikor remek osztályt kapnak, amúgy nagyon nem.