Jehova Tanúi, ti mit tennétek? Van egy hívő asszony, a férje viszont csapja a szelet nőknek, asszonyoknak. Mit tegyen?

Héhéhéééé!

Én is offoltam nem kevésszer, de legyetek szívesek nem vallásközi vitát nyitni! Írjatok privátot, vagy bánom is én! Letojom, hogy milyen nevet használtok, és azt is, hogy kinek nem tetszik ez.

Van egy testvér, aki bajban van, és nem tudjuk, hogy mit kellene tennie. Megkérdezhettem volna akármilyen felekezetet is, viszont én a Tanúk véleményére voltam kíváncsi, és vagyok is. Nem értek sok mindenben egyet velük, de ehhez pillanatnyilag egyikőtöknek sincs semmi köze. Maradjunk a témánál. Köszönöm az érdemi válaszokat, és reményeim szerint nemsokára szeretnék is válaszolni rá.

"Pontosan mit jelent a"csapja a szelet" kifejezés? "

Személyesen és a cseten is flörtöl nőkkel. Valószínű, hogy történt több is, de erre nincs bizonyíték, így ez csupán vádaskodás lenne.

"A férj is hívőnek mondja magát? "

Nem!

"Egy hiten vannak?"

A férj ateista, a felség keresztény.

"Miért alakult ki ez a helyzet: a feleség előtte hogyan viszonyult a férjéhez?

Megadták egymásnak ami jár?"

Ezt nem értem. Ha a feleség valamiért nem fekszik le hetente kétszer a férjjel, akkor joga van megcsalni? Általában egy kapcsolati problémánál legtöbbször mindkét fél hibás, nem csak az egyik. Ettől függetlenül nem értem, hogy mi jár egy férjnek. Kifejtenéd?

Kedves 65%-os!

Igazad van, sajnos, ha úgy tetszik, elhanyagolta (valószínű) a férjét. Nem is egy-két hétről, hanem hosszú évekről (kb. 5 évről) van szó. Viszont még mindig úgy gondolom, és ahogy meg is erősítetted, ez nem ad jogot arra senkinek, hogy másnál lelje meg azt, amit otthon nem kap meg. Ráadásul az, hogy kitáraz valaki másban (bocsánat a közönséges megfogalmazásért, de a szerető titulust nem akarom máshogy jellemezni), annak semmi köze ahhoz, amit a feleségétől kaphatna meg. Ezt egy rossz példával úgy jellemezhetném, hogy eljátszhatok én egy idegen gyerekkel, de ahhoz képest semmi köze ahhoz az érzéshez, felelősséghez, élethez, amit a saját gyerekem adhat nekem.

Mindenesetre köszönöm a részt a Bibliából, sokat segítettél!

Katy!

Az egyetlen ok, amiért elhagyhatja, azt mondod, hogy ha megcsalja a másik.

Ezt gondolom a Máté 5:32 alapján mondod. Vannak problémáim ezzel a résszel. Leginkább erre az esetre nézve az, hogy nincs bizonyítva, hogy a megcsalás megtörtént-e. Ez a legfőbb ellenérvem, hogy a Máté 5:32 alapján elhagyja.

Teológiailag is van gondom vele. Tehát te úgy értelmezed az említett részt, hogy aki elbocsájtja feleségét, az paráznává teszi ezzel őt, kivétel akkor, ha paráználkodott. Kvázi elbocsájthatnám abban az esetben, ha paráználkodott, azaz házasságot tört.

Viszont Jézus azt is mondta, hogy nemcsak az tör házasságot, aki cselekszi, hanem az is, aki úgy tekint más asszonyára, hogy a szívében kívánság van feléje. Tehát ha egy férfi utána néz egy nőnek az utcán, akkor a keresztény felesége a Biblia értelmében jogosan teszi ki őt az utcára? Máté 5:28

Jézus azt is mondta, hogy egy nap nemcsak egyszer-kétszer, vagy hétszer kell megbocsájtanunk, hanem hetvenhétszer is akár. Ha egy férfi megcsalja a feleségét, és a felesége kiteszi a szűrét ezek után, ebben hol a megbocsájtás? Máté 18:22

Tételezzük fel, hogy jelen helyzetben, amiben ez a házaspár van, a feleség tűr, és megbocsájt. A feleség az elbocsájtás helyett szüntelen imádkozik a férjéért. Eltelik 10 év, és Isten kegyelméből a férj megtér, újjászületik. (Szerintem nem egy ilyen helyzet volt már). Jól tette-e az asszony, hogy állhatatos és kitartó volt? És vajon jól tette-e volna, ha egyetlen igehelyre való tekintettel elbocsájtja a férjét?

Szerintem az említett Máté 5:32 hibásan van értelmezve. Nem azt mondja ott - szerintem - Jézus, hogy kivéve a házasságtörést, hanem azt, hogy aki elbocsájtja feleségét, anélkül, hogy házasságot tört volna, házasságtörővé válik. És ez szerintem logikusabb is, ugyanis azzal törte meg a házasságot, melyet nem ember szerkesztett egybe, hanem maga a teremtő Isten, hogy elküldte testének egyik felét.

Ennek a teóriának helyt ad az is, amit Malakiás ír a 2:16-ban. Az Úr gyűlöli az elbocsátást. Nem tesz kitételeket.

„Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt vesz el, paráználkodik. „

Pál ezt írta a Rómabeliekhez írt levél 12:21-ben: „Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.”

Ha a férj ilyen gonosz dolgot tesz, az lenne a jó cselekedet, ha faképnél hagyná? Vagy a hűség és az Úrhoz való imádság lenne-e a jó?

Az Úr azt is mondta, hogy ember szét ne válassza azt, amit az Isten egybeszerkesztett. Máté 19:6

Bár a házasságot ugyan megtörte a férj (csak feltételezés), de nem az Isten választotta el az általa egybeszerkesztett testet, hanem ember tett ilyet. Vajon az asszony megerősítheti-e, mint ember az elválasztás tényét, amit szintén ember tett, azzal, ha elhagyja?

Ha logikailag akarom megközelíteni, vajon hibát követ-e el, avagy vétkezik-e Isten szemében a feleség, ha házasságtörő férje mellett marad? És vajon hibát követ-e el, avagy vétkezik-e Isten szemében, ha - egy kétesnek tűnő idézet alapján - elválik a férjétől?

Úgy érzem, hogy bármennyire is sokkal nehezebb az a választás, hogy mellette maradjon, keresztényként nem juthat arra a következtetésre, hogy elhagyja, hanem Istenre kell, hogy bízza az életét, és szüntelen kérni, hogy virágoztassa ki azt a kertet, melyet ültetett. Persze ehhez plántálni, és öntözni kell, de ehhez erőt és bölcsességet is Ő tud adni.

Mi a véleményetek? Helyesen tanácsolom-e neki, azt, amit itt ecseteltem?