Szentlélek? Atya - Egyértelmű. Fiú - Egyértelmű. A Szenlélekkel kapcsolatos alapvető információkat vagyok kíványcsi. Egyértelmű leírást, magyarázatot nem találtam.

Kedves tegnap 21:52:

Talán nem bírod a konkurenciát?

Érvelni kellene logikusan, ha van mivel, és nem a másik felet pocskondiázni!

Még akkor sem, ha szerinted túl merész voltam, és az oldalról való "kitiltás" ellenére mertem válaszolni, hogy ne csak a egyoldalú és pontatlan versértelmezések özönével találkozhasson az, aki idetéved.

Egyébként vállalom, de ez még téged sem jogosít fel arra, hogy durva és modortalan légy, a "hatalmasok" gőgjével, mert állítólag keresztény vagy.

Most milyen jó lenne, ha ugyanazt értenénk alatta mindnyájan!

"Valóban, sokszor esik szó úgy a Szentlélekről, mint erőről, és a Vele való betöltekezésről úgy, mint .mennyei erővel. történő felruházásról (Lk 24:49)"

Valójában túlnyomórészt ez következtethető ki a teljes Írásból.

De ki is írom, hogy milyen típusú versekről van szó:

(Lukács 24:49) És íme, elküldöm rátok, amit megígért az én Atyám. Ti azonban tartózkodjatok a városban, míg fel nem ruháznak benneteket erővel a magasból.”

A héber iratokban vagy az „Ótestamentumban” utalásokat találunk a „szent szellemre” és az „én [Isten] szellemem”-re (Zsoltárok 51:11 [51:13, Károli]; Jóel 2:28, 29). Azt olvassuk, hogy a szent szellem be tud tölteni egy személyt, rá tud szállni és be tud árnyékolni valakit (2Mózes 31:3; Bírák 3:10; 6:34). Isten szelleméből egy rész elvehető valakitől és másnak adható (4Mózes 11:17, 25). A szent szellem működésbe léphet valakin, emberfeletti tettek elvégzésére képesítve őt (Bírák 14:6; 1Sámuel 10:6).

Ilyen megállapításokból milyen ésszerű következtetést vonhatunk le? Biztosan nem azt, hogy a szent szellem egy személy. Hogyan lehet egy személy részét egy egyénből kivenni és egy másiknak adni?

Ez is erőteljes bizonyíték a szent szellem személytelen természetére!!!

Továbbá nincs arra bizonyíték, hogy amikor Jézus a földön volt, a hű zsidók a szent szellemet az Atyával egyenlő személynek tekintették volna. Bizonyára nem imádták a szent szellemet. Annál inkább kizárólag Jehovához intézték imádatukat, az Egyetlenhez, akit maga Jézus „én Atyám”-nak és „én Istenem”-nek nevezett (János 20:17).

Azon is el kellene gondolkozni, hogy ha valóban személyről van szó, méghozzá a Teremtő Isten "egylényegűségéről", vagy megnyilvánulásáról, aki Isten ugyanúgy, ahogy a háromsághívők állítják, akkor hogyan degradálhatja le a Biblia nagy többségében személytelen erőként?!!!

Ez fordítva viszont nagyon is értelmezhető, mert hiszen ha valóban személytelen erőről beszélünk, akkor annak részbeni megszemélyesítése semmi értelmezési problémával nem jár.

"Isten Igéjére nem jellemző, hogy egy megszemélyesítést következetesen végigvezet a teljes Íráson, és az adott személytelen fogalmat minden egyes előfordulási helyén személyes tulajdonságokkal ruház fel."

Egyáltalán nem minden egyes helyen van ez így, sőt. Lásd: a fent, az elején idézett Lukács 24:49-et, de gyakorlatilag ez van többségben.

Sátánra a Biblia nem úgy utal, mint egyszerű személytelen erőre. Ismételten név szerint hivatkozik rá. A Sátán (ellenálló) elnevezés 52-szer, az Ördög (rágalmazó) 33-szor fordul elő.

Ezzel szemben a szent szellemnek nincs a bibliában lejegyzett neve. (A "szent szellem nevében" kifejezés sem a konkrét nevére utal, hanem a Máté 28:19-ben lévő „nevében” kifejezés azt jelenti: „elismeréseként”).

Már önmagában az a tény, hogy az álítólag Istennel "egylényegű", de leküldött szellem (aki maga is Isten), nem kapott konkrét nevet, holott a Bibliában mindig nagyon fontos a név azonosítása, el kellene, hogy gondolkoztatsson.

A Szentírás ezenkívül még szemtanú vallomására is hivatkozik Sátán létének bizonyítására. Ki volt ez a szemtanú? Jézus Krisztus, aki a földrejövetele előtt az égben élt, és többször is nevén nevezte ezt a gonosz személyt (Máté 25:41; Luk 10:18; 22:31).

Sátán talán csak az emberekben levő rossz?

A Jób 1:6–12 és 2:1–7 Jehova Isten és Sátán között lezajlott párbeszédekről számol be. Ha Sátán a személyben levő rossz lenne, akkor a rossznak ez esetben Jehovában kellett volna lennie. Ez azonban teljességgel ellentétben van azzal, amit a Biblia Jehováról mond: „akiben nincsen igazságtalanság” (Zsolt 92:15; Jel 4:8).

Tehát Sátán valós személyével kapcsolatban bőséges és konkrét bizonyítékok vannak a Bibliában, ezzel szemben, a szent szellemről rengetegszer, mint személytelen erőröl ír a Szentírás, AMI LOGIKUS, ha nem akarjuk erőnek-erejével ráerőltetni a háromság mítoszát a kifejezésre.

Ha így tennénk, eszünkbe sem jutna, hogy valóságos (főleg Isten) személynek tituláljuk Isten tevékeny és személytelen erejét!

Erről az első oldalán már írtam, hogy ezek a Szentlélek munkálkodásának metaforái. Egyébként ennyi erővel sem a Sátán, sem az Atya, sem a Fiú nem lehetne személy, mert róluk is írja a Biblia, hogy "beleszáll" az emberbe.

Amúgy ha tudsz angolul megnézhetnéd ezt: [link]

" Egyébként ennyi erővel sem a Sátán, sem az Atya, sem a Fiú nem lehetne személy, mert róluk is írja a Biblia, hogy "beleszáll" az emberbe."

Nem is ezen szavakra hivatkoztam, hiszen Sátán személyes voltáról sokkal közvetlenebb érvek vannak.

Ezek a tulajdonságaik a "szellem" természetükből adódnak, de egyáltalán nem mindegy, hogy a többi leírás mit tár fel róluk.

Azért írtam, mert fontosnak tartom a Biblia idevonatkozó alapelveit, mely szerint a tanúskodást egyetlen ember parancsára sem állíthatom le. Mivel meggyőződésem, hogy létfontosságú munka.

Ide azért írtam, mert nyilvános oldal, és nem személyes. Aki a saját, "különbejáratú" honlapján irkál mindenfélét, megteheti. Nem fogom feltörni azért, hogy kijavítsam, de azért itt egy cseppet más a szitu, szerintem.