A reformacorol szeretnek meg tudni bovebben informaciokat, ki segit nekem?

Reformáció és ellenreformáció Magyarországon

Mohács (1526) elõtt a reformáció fõleg az észak-magyarországi és erdélyi városok német ajkú lakossága körében terjed, német diákok és kereskedõk révén segítségével. Magyarország központja ekkor Habsburg Mária udvara. Azért jellemzõ, hogy ekkor még az országgyûlés haláll fenyegeti a “hitújítókat”.

Szélesebb körben csak 1526 után terjednek el a Lutheri-tanok. A reformáció az ország bukását isten büntetéseként értelmezi. A katolikus püspöki kar meggyengül, kolduló (obszervaus) ferences térnek át és vállnak prédikátorrá. Az új vallás hullámszerûen terjed el.

1. Hullám 1530-as évek, ekkor az evangélikus “Ágostai”" hit terjed el.

2. Hullám 1540-es évek, ekkor a “Helvét” hit tered el.

Ezeknek a központjaik a fõnemesi udvarok, pl. a Perényiek (Sárospatak), Enyingi Török (Debrecen) birtokain.

Dézsai Bíró Mátyás terjeszti magyarul a tanokat, korábban õ ferences szerzetes volt. Ezek a tanok a 40-es évekre a városokban és a nemesség körében is elismertek. A nemeseknek tetszik az egyházi vagyonok szekuralizálásának a gondolata.

A radikálisabb kálvini tanokat Kálmáncseki Márton kezdi el hirdetni 1551-ben, Debrecenben. Õt leginkább a mezõvárosok lakosai és a végvári vitézek követik. Az õ kérésükre készíti el Debrecen, a “Kálvinista Róma” püspöke, Méliusz Juhász Péter 1562-ben a Debrecen-Egervölgyi Hitvallást. Erdélyben ekkor négy vallást (4 relligio) ismernek el hivatalosan: a katolikust, a lutheránust, a kálvinistát, és az Európában mindenhol üldözött unitáriust. Dávid Ferenc volt ekkor a kolozsvári püspök, az unitárius vallásra még ....... Zsigmond is áttért. 1568-ban a tordai országgyûlésen vallási türelmet mondanak ki, vagyis, hogy a vallása miatt senki nem üldözhetõ. A gyülekezet szabadon választhat prédikátort, de a prédikátor hite miatt nem üldözhetõ.

A reformáció népi irányzatát az anabaptista eszmék képviselik. Szerintük nincs szükség külön papi rendre, és a harmincadvámot és a vám fizetését meg szabad tagadni.

1569-1570-ben parasztfelkelés bontakozott ki a Tiszántúlon, vezetõje Karácsony György ”fekete ember”. Õk 1570-re várják az utolsó ítéletet, mikor is elpusztul a Török Birodalom. Fegyver nélkül indulnak a török ellen, így természetesen vereséget szenvednek (ez Babszentmiklóson volt, ami ma Törökszentmiklós).

A reformáció nagy szerepet szán a vallásban a gondolkodásnak, így fejlõdik az iskoláztatás. A 16. században iskola jön létre Patakon, Pápán, Debrecenben, Sopronban, Eperjesen. Fejlõdik a nyomdászat is. Az Újtestamentum lefordítása Sylvester János nevéhez, míg a Vizsolyi Biblia Károli Gáspár nevéhez fûzõdik (1591). Megjelenik a templomokban az anyanyelvi éneklés.

De II. Ferdinánd (1619-1637) uralkodása alatt újra megerõsödik a római egyház pozíciója. A magyar ellenreformáció vezetõje Pázmány Péter esztergomi érsek volt, akinek a támogatásával egyre több jezsuita rendház létesült. Ezek élén olyan emberek álltak, mint pl. Káldi György, akinek a nevéhez fûzõdik az elsõ katolikus bibliafordítás. Pázmány Péter alapítja a katolikus papok képzésére szolgáló nagyszombati egyetemet (ennek a jogutódja az ELTE) 1635-ben, ami Magyarország elsõ egyeteme.

A XVII. században a vallási hovatartozás politikai tartalmat is kapott.

o Katolikus: Udvarhû, ellenreformáció, az abszolutizmus ideológiája

o Protestáns: Rendi tartalmú, rendi szabályjogok ideológiája

A reformáció kulturális hatásai:

A reformáció új szakaszt nyitott kulturális fejlõdésünkben. A vallásban nagyobb szerepet kapott az elmélkedés, ami a mûveltség emelkedését eredményezte. Ezt a szellemet szolgálták a református iskolák is (Patak, Pápa, Debrecen, Eperjes). Az iskolai könyveket a reformáció idején kiemelkedõ fejlõdést mutató nyomdák adták. A reformátusok szerint csak anyanyelven lehet tanítani (“Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenen sohasem” - Bessenyei -).

Ekkori alkotók: Pesti Gábor: a négy evangélium fordította. Sylvester János: az Újtestamentum fordítása, Magyar nyelvtan és tankönyv, Pesti szótár és egy mesegyûjtemény. Károli Gáspár: “Vizsolyi Biblia”

Ebben az idõben nagyon sok magyar diák végzett külföldi egyetemeken (Krakkó, Wittenberg, Padova). Az itt nevelõdött nemzedék (pl.: Sztáray Mihály, Szkhárosi András, Heltai Gáspár, stb.) kemény szavakkal ostorozta a magyar fõurak pazarló életmódját. Bornemissza Péter (költõ) pedig pontos politikai helyzetképet adott hazánkról.

A reformátusok felismerték, és a gyakorlatban alkalmazták a nagy lutheri újítást: az anyanyelvi éneklést és a gyülekezési énekszó kultuszát.

* A magyar reformáció elindítói

o Dévai Bíró Mátyás Kassán, Budán és Debrecenben munkálkodott a reformáció terjesztésén.

o Sztárai Mihály főként Tolnában, Baranyában, a drávántúli részeken járult hozzá a reformáció terjedéséhez, ő hét év alatt mintegy 120 gyülekezetet alapított, és mind prédikációi, mind templomi énekei miatt is igen népszerű volt.

* A török uralta területek reformátorai

o Gálszécsi István gyulai tanár, az általa megtérített Batizi Andrással és egy Sebestyén nevű pappal, továbbá Derecskei Demeterrel és Ozorai Imrével együtt Békés és Szatmár vármegyékben és a Szilágyságban; Székely István Szikszón, Liszkán és Göncön; Eszéki vagy Sigerius Imre pedig a török hatalom alatt álló dunántúli részeken terjesztették a reformáció nézeteit és alapították az új iskolákat.

o Melius Juhász Péter alapította meg a magyar kálvinista egyházat. Debrecenben működött, ekkor kapta a város a „kálvinista Róma” elnevezést.

o Szegedi Kis István Csanádon, Cegléden, Temesváron, majd Baranyában és Ráckevén (1572) tevékenykedett.

* Erdély reformátorai

o Erdélyben a református mozgalom tanainak terjesztése főként Gyulai István, Vizaknai, Omláczi, valamint Heltai Gáspár, Kolozsvár tudós lelkésze nevéhez köthető. Heltai szintén lefordította a Bibliát, azonban a kiadásból kihagyott néhány ószövetségi könyvet.

o Dávid Ferenc, Európa legradikálisabb reformátora volt, aki létrehozta az unitárius egyházat, az egyetlen magyar alapítású történelmi egyházat. Mint kolozsvári lelkész és János Zsigmond erdélyi fejedelem papja, ő dolgozta ki a világon egyedülálló erdélyi vallásszabadság-törvényt, amelyet 1568-ban a tordai országgyűlés fogadott el.

* A Királyi Magyarország reformátorai

o A magyar reformáció terjesztésében nagy szerepet játszott Kopácsi István, aki korábban a sárospataki ferences rend vezetője, valamint Perényi Péter udvari papja volt, és aki a Mátraalján, majd Siklósi Mihállyal együtt a Dráva és a Bodrog környékén, de különösen Sárospatakon hirdette az új tanokat.

o Károli Gáspár gönci lelkész és esperes, akinek nevéhez kötődik a teljes Biblia lefordítása és 1596-os vizsolyi kiadása. A magyar művelődéstörténet kiemelkedő állomása volt, hogy az anyanyelvű Biblia széles körben hozzáférhetővé vált.

Az előző válaszoló nagyon korrektül írt a magyar reformátorokról. Kiegészíteném a reformáció jelentésével.

A latin szó jelentése: visszaalakítani. A kereszténység (a római egyház) nemcsak külsődleges, de lényegi dolgokban is eltért a Biblia tanításától. Voltak sokan, akik ezekből felismertek egyet-kettőt, és szóvá is tették, de el lettek hallgattatva ill ki lettek végezve. (Ilyen volt pl. John Wycliffe Angliában vagy Husz János Csehországban. Őket nevezzük előreformátoroknak.) Luther volt az első, akinek (Isten Lelke által) sikerült változást elindítani, és nem tudták már hatástalanítani.

Milyen bajok voltak a római egyházzal? Az embereknek lehetőségük sem volt megismerni a Bibliát, hiszen minden latinul folyt, és nem a nemzeti nyelven. (Ezért is volt fontos Luthernek a Biblia németre fordítása.) A legnagyobb tanításbeli a probléma a bűnbocsánattal kapcsolatban volt. A Biblia szerint mindannyian vétkezünk Isten ellen, amiért Isten jogosan büntet meg és kerülünk a kárhozatra, pokolra. De Isten lehetőséget ad a megtérésre. Jézus, Isten fia a kereszten mindannyiunk bűnéért szenvedett, ezért ha megbánjuk az elkövetett bűnöket, és kérjük Isten bocsánatát, Isten az Ő Fiáért, Jézusért ingyen megbocsát, és örök életet, üdvösséget ad. Nekünk ezt nem kell, nem lehet semmivel kiérdemelni vagy megfizetni, mert nem is tudnánk, mert Jézus már az életével fizetett érte, ezért ki van fizetve. Ehelyett az egyház azt tanította, hogy különféle tettekkel (keresztes háborúban részt venni, Rómába elzarándokolni stb) illetve pénzzel (bűnbocsátó cédulák) meg lehet venni, ki lehet érdemelni Isten bűnbocsánatát, és az üdvösséget a magunk illetve elhunyt szeretteink számára.

A reformáció segítségével a hitetlen főurak könnyeben tudták kiütni az egyház kezéből a jogos tulajdonukat.Meg hát sok papnak tetszett a nősülés.Ebben az időben az emberek azért térnek át az eretnek vallásokra mert nem kell tizedet fizetni,nem kell templomba járni (sokszor szalonnát,oldalast és marhahúst tárolnak a templomokban),nincs egyházi robot.A protestáns történetírás sok száz éve butítja a katolikusokat hogy intoleránsak, gályarabokat visznek el stb. stb. Ezzel szemben senkinek nem tűnik fel hogy a protestánsok leromboltak erdélyben egy jezsuita főiskolát(miközben a haladás és a műveltség apostolainak tartják magukat).

mogyoróhéjban ennyi

[link]

[link]

[link]

A 01:17-es hülyeségeket beszél. A Biblia csakugyan SZINTE (voltak már a reformáció előtt is katolikus nemzeti nyelvű fordítások) kizárólag latinul jelent meg (sok százéven át), de ez érthető olyan időben, amikor ez a nyelv sokszorta inkább az egyetemes műveltség nyelve volt, mint ma az angol. A nemzeti nyelveket sokáig mind a költészetre, mind a tudományok művelésére alkalmatlannak tartották. Aki abban az időben tudott olvasni, az jó eséllyel tudott latinul is. Kb. 1600-ig latinul adták ki a legtöbb tudományos művet.

Vagyis bizonyára tetszetős a protestáns nyavajgás arról a mesebeli történetről, hogy jaj szegény parasztoktól eltitkolták. Bocsi, de minden misén felolastak belőle, és mint mondtam, aki tudott olvasni, tudott latinul is. És még egyzer: volt rengeteg katolikus bibliafordítás is.

Sajnos, annyi igaz, hogy az egyházi életet akkoriban sokfélé súlyos és szomorú visszaélések fertőzték meg. Azonban, ha reformra szükség volt, azt lehetett volna törvényes eszközökkel is sürgetni. A felforgatás nem megoldás, csak még nagyobb veszedelem. M lenne az államból, ha a visszaélések kiirtása címén akárkinek joga volna lázadást és felkelést szítani?

Luther és Kálvin műve végeredményben az egyházi egység megszakítására vezetett, végtelen sok gyűlölködésre és véres vallásháborúra, mai napig tartó feneketlen felekezeti torzsalkodásra és sokfelé az erkölcsök szomorú lesüllyedésére. Sőt: ha ma a modern világ annyira elpogányosodott, ha a kereszténység ma már sokfelé szinte nem is tényező többé az emberiség nyilvános, kulturális és erkölcsi életében, ha a modern filozófia és vele együtt millió és millió ember a teljes hitetlenségig jutott el, ebben a legfőbb történeti tényező kétségtelenül a kereszténységnek a hitújítás folytán beállott belső meggyengülése volt, darabokra hullása s tekintélyének a folytonos acsarkodás nyomában való végzetes megrendülése. Erre bizony nem volt szükség.

Az akkori katolikus Egyház reformra szorult, nem ugyan a tanaiban, az alkotmányában, a szertartásaiban, hanem igenis embereinek erkölcseiben, a kúria, a főpapok, a szerzetesrendek s a világiak viselkedésében, Ám a kívánatos reformot meg lehetett volna csinálni törvényes úton is, a nélkül, hogy felforgatást csinálnak s főleg a nélkül, hogy a krisztusi rendelkezéseket, az Egyház krisztusi alkotmányát felrobbantották volna. A hitújítók tragikus tévedése az volt, hogy a vízzel együtt kiöntötték a gyermeket is: a visszaélések támadása közben támadták magát a krisztusi tanrendszert és egyházi alkotmányt is. Ezt a szörnyű tévedést azóta sok vezető protestáns belátta már, de gyökeres visszafordulásra eddig nem mutatkozik nagyobb arányú kísérlet. Az is tökéletesen igaz, hogy a katolikus Egyház intézményeiben, szokásaiban, törvényeiben, istentiszteleti s egyházfegyelmi eletében sok az emberi elem, az egyházi kezdeményezés. De vajon baj-e ez? Nem azért bízta-e rá az Úr Jézus az Egyházra a kulcsok hatalmát, vagyis a törvényhozói tisztet, hogy azt gyakorolja? Hogy "oldozzon és kötözzön"? Vagyis hogy törvényeket alkosson, intézményeket létesítsen, kialakítsa istentiszteleti, egyházfegyelmi s társadalmi életét?

Az, hogy az Egyház számos olyant hozott be, ami nem egyenesen krisztusi rendelés, pl. a szerzeteséletet, a papi nőtlenségét, az oltáriszentségi áldozat külső szertartásait (a "misét"), a búcsút, a böjtöket, az ünnepeket, a szertartásokat, a házassági akadályokat s hasonlókat, csak akkor volna hiba, ha ezekben az intézményekben az Egyház szembehelyezkedett volna a krisztusi rendelésekkel, nem pedig ha azokat ezeknek szellemében s a hívek lelki életének növelése érdekében hozta be.

Abból, hogy valami közvetlenül egyházi rendelés, még nem következik, hogy rossz és krisztusellenes, mint ahogy ezt a reformátorok állandóan hirdették. Hiszen az államok is állandóan tökéletesítik s bővítik törvényeiket, intézményeiket, berendezéseiket s azért mégsem lehet azt mondani róluk, hogy ezzel megtagadják vagy meghamisítják ősi alkotmányukat!

Nem meglepő, hogy az illeti előszedi az ún. "búcsúcédulákat" is, biztos valamelyik hitgyülis újságban olvasta, mert teljesen félrérti azt. Sokan ezt úgy hiszik, hogy "az Egyház régen pénzért osztogatta a bűnbocsánatot".

Azonban ez a mese is a legrosszabb fajta hitvitázó irodalom és vallásgyűlölet kitalálása. Soha az Egyház bűnbocsánatot pénzért se nem ígért, se nem adott. A búcsúk elnyerését néha bizonyos jócélú adakozáshoz kötötte mint feltételhez s ezt, megengedjük, Luther korában egyes túlbuzgó szerzetesek oly ügyetlenül és ferdítve hirdették, mintha maga a jótékonycélú adomány lenne a búcsú megszerzésének ára. Ezt azonban az Egyház sohasem tanította s a búcsúval való visszaélések ellen maga is azonnal közbelépett. A búcsú egyébként maga sem "bűnbocsátás", hanem csak bizonyos ideiglenes büntetések elengedése az Egyház oldozó és kötő hatalma alapján.

A búcsúcédulák botrányos árusítása a protestáns felkelés egyik kiváltó oka volt. Az árusítást a Tridenti Zsinat meg is tiltotta, és a visszaéléseket elítélte (ugyanúgy, ahogy ez utóbbit már korábbi zsinatok is megtették, pl. 1215, 1245, 1274 és 1312. években tartott zsinatok). Azonban Luther Márton továbbment, és egy idő után nem csak a búcsúkkal való visszaélést, hanem magát a búcsú tanítását is kétségbe vonta, azt állítva, hogy ez a gyakorlat szemben áll a Biblia tanításával. Nos, ez nem éppen így van:

Az igaz keresztények többsége, akik eljutottak Krisztushoz (azaz a szentek), sokkal többet szenvedtek, mint amennyi Isten igazságos ítéletéhez elegendő lett volna. Pl. Jézusnak, illetve a katolikusoknál még Máriának, semmi bűne nem volt, mégis szenvedett/szenvedtek. Az Egyház tartja, hogy ezek a „pluszok” nem vesznek kárba, hanem azok, akik bűnbánatot tartanak, kérhetnek a maguk számára ebből az egyházi kincsből. Az Egyház meghatározza ennek módját, és annak, aki azt elvégzi, jóváírja azt. így az ember „búcsút vesz” a bűneiért kijáró ideiglenes büntetésétől (nem a bűnétől!). Ezt nevezzük búcsúnak. A Katolikus Egyház a múltban pár esetben elkövetett bűnös visszaélések miatt soha sem fogja eltörölni ezt a csodálatos elvet és gyakorlatot. A búcsú tanítása a purgatóriumnál is tárgyalt tanításhoz is kapcsolódik (ideiglenes büntetés, jóvátétel), de még szorosabban függ össze a szentek közösségével. Az érdemek átruházása, a helyettesítő szenvedés a „közösség” egy csodálatos és mély együttműködése, amelyben Krisztus misztikus Testének közösségi és egységes természete fejeződik ki.

Akit bővebben érdekel a téma, az olvassa el: [link]