Szentlélek? Atya - Egyértelmű. Fiú - Egyértelmű. A Szenlélekkel kapcsolatos alapvető információkat vagyok kíványcsi. Egyértelmű leírást, magyarázatot nem találtam.

Isten szelleme nem egyenlő az erővel. Isten lelke és ereje nem ugyanaz, olvasd csak el ezeket: Mik 3:8, Zak 4,6, Lk 1,35, Lk 4:14, ApCsel 10,38, Róm 15:13,19, 1Kor 2,4, 1Tessz 1,5.

A Szentlélek minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely alapján valakiről felismerhetjük, hogy személy:

• Neki magának is van ereje (Lk 4:14, Róm 15:13,19, 1Kor 2:4), és erejével lényeket be tud tölteni (Mik 3:8 vö. ApCsel 1:8)

• Van értelme (Ézs 11:2), például beszél (ApCsel 8:29, 10:19, 13:2, 1Tim 4:1, Zsid 3:7, Jel 2:7, 22:17), kinyilatkoztat és ihlet (Zak 7:12, Mt 22:43, Ef 1:17, 3:5, 1Kor 2:10, 1Tim 4:1, 2Pt 1:20-21, Jel 14:13), prófétálásra indít (4Móz 11:25, Ézs 61:1-2, Ez 8:3, 1Pt 1:11, 2Pt 1:21; Jn 16:13, ApCsel 11:28), prédikálásra indít (ApCsel 8:29, 1Pt 1:12), tanúságot tesz (Jn 15:26, ApCsel 5:32, 1Jn 5:6-9, Mk 13:11, Róm 8:16), megtanít az igazságra (1Jn 2:27, 1Kor 2:13, Zsid 9:8) és emlékeztet is rá (Jn 14:26), az eljövendő dolgokat jelenti ki (Jn 16:13), Isten mélységeit vizsgálja (1Kor 2:10), mérlegel és dönt (ApCsel 15:28), bizonyítva meggyőz (1Thessz 1:5, 1Kor 2:4, Zsid 2:4) és leleplez (Jn 16:8), a hívőkért esedezik, közbenjár (Róm 8:26).

• Van akarata (1Kor 12:11), az akaratát pedig közölni és érvényesíteni is tudja: például szolgálatra elhív és kiküld (ApCsel 13:2,4, 20:28), karizmákat osztogat (1Kor 12:11), erőt ad (Lk 4:14, Lk 24:49, Róm 15:19), reménységet ad (Róm 15:13), segít (ApCsel 9:31), felbátorít (Mik 3:8, ApCsel 4:31), kényszerít (ApCsel 20:22), vezet (Mt 4:1, ApCsel 8:29, 10:19-20, 16:6).

• Vannak érzései: például meg lehet szomorítani (Ézs 63:10, Ef 4:30), de szeretete is van (Róm 15:30), illetve az emberekből érzéseket vált ki: pl. örömöt (1Thessz 1:6) vagy haragot (ApCsel 13:9-10), illetve szeretetre indítja őket (Kol 1:8).

• Erkölcsi lény, aki az emberek erkölcsére hatni akar és tud: például a világot a bűnről győzi meg (Jn 16:8-9), az embert a való igazságra tanítja (Jn16:13, 1Jn 2:27), megszenteli (Róm 15:16, 1Kor 6:11, 1Pt 1:2), a jellemét formálja (Gal 5:22-25), megszabadítja a bűn és a halál törvényszerűségéből (Róm 8:2), lelkileg újjászüli és megújítja (Jn 3:5-8, Tit 3:5), Isten akarata szerint jár érte közben (Róm 8:26-27) stb.

• Személyes viszonyulást követel: Jézus helyett ő a másik Pártfogó, Vigasztaló vagy Segítő (Jn 14:16), akit Jézus szerint meg lehet ismerni (Jn 14:17 vö. Ézs 11:2). Az ember vagy engedelmeskedik neki (ApCsel 10:19-21 stb.), és az akarata szerint él (Gal 5:16,18,25), vagy ellenáll neki (ApCsel 6:9-10, 7:51), káromolja (Mt 12:31-32), kigúnyolja (Zsid 10:29), hazudik neki (ApCsel 5:3), kísérti (5:9), illetve kioltja tüzét, azaz akadályozza a munkálkodását (1Thessz 5:19).

A Lélek nem lehet csupán Isten "megszemélyesítése", hiszen megszemélyesíteni csak személytelen dolgot lehet (mint pl. a "Bölcsességet" a Péld 8:12-től.)

„A szent Szellem - Isten tevékeny ereje"

A „szent szellemről" Joseph Franklin Rutherfordnál „Isten hárfája" című könyvében ezt olvassuk: „A szent szellem Jehova láthatatlan ereje és energiája, láthatatlan befolyása. Isten szent, ezért ereje, energiája és befolyása szent" (91. o.). Hasonlóan jellemzi Isten Lelkét a „Kell-e hinned a Háromságban?" című Őrtorony-irat, eszerint „irányított erő", sőt az elektromos áramhoz hasonlítja: „A Bibliában a 'szent szellem' kifejezés az az irányított erő, amelyet Jehova Isten sokféle módon felhasznál szándékának megvalósítására. Bizonyos értelemben hasonlítható az elektromos áramhoz, vagyis olyan erő, amely sokféle formában képes működni. Az 1Mózes 1:2-ben a Biblia kijelenti, hogy 'Isten tevékeny ereje ['szelleme' (héberül: ru'ach)] mozgott ide-oda a vizek felszíne felett'. Itt isten szelleme az ő tevékeny erejeként vett részt a föld megformálásában." A Lélek elektromos áramhoz hasonlítása nem csak Jehova Tanúinál fordul elő, hanem az okkultizmusban és a spiritizmusban is, akikkel istenképük következtében Jehova Tanúinak több közös vonásuk van, mint amennyit észre akarnak venni. A spiritiszta Jophannes Greberrel való érintkezési pontokra már rámutattunk. A tárgyiasított lélekfogalomnak is ezoterikus gyökerei vannak, és nagyon hasonlít az „életerőhöz", amely a különböző ezoterikus rendszerekben eltérő néven fordul elő. Az okkultizmus és a spiritizmus számára az egész valóság szellemi-energiai erőtér. Ebben az ásványok, a növények, az állatok, az emberek világa, továbbá „Isten" és „az isteni" csak az életenergia különböző szintjét mutatja. Ez az életenergia vagy életerő az egyes vallásokban vagy világnézeti-vallási rendszerekben különböző nevet visel -, mégis ugyanarról van szó: „a világosság bukott angyalának világából" (2Kor 11,14) származó erő. Lehet világéter (F. A. Mesmer), od-erő (K. von Reichenbach), jeszód (kabbala), máná (Polinézia), baraka (szufizmus), ka (Egyiptom), esi (taoizmus),** (hinduizmus) stb. (vö. Ruppert 1990,90 kk.). Jehova Tanúi azonban nem tudnak mit kezdeni azzal a megfigyeléssel, hogy a Biblia személyként szól a Szentlélekről: beszél (Csel 13,2; 21,11), gondolkodik (Csel 5,3; 15,28), tanít (Lk 12,12; Jn 14,26), adományokban részesíti az embereket (lKor 12,11), és ismeri a jövőt (Csel 21,11). Megszomorodhat (Ézs 63,10; Ef 4,30), megcsalhatják (Csel 5,3) és káromolhatják (Mt 12,31). Keresi az emberek közösségét (2Kor 13,13). Szállást vehet az emberben, és el is hagyhatja, ha az ember megreked a bűnben (Zsolt 51,13; Lk 11,13; Csel 2,4; lKor 6,19). Isteni tulajdonságai vannak: mindentudás (lKor 2,10k), teljhatalom (Lk 1,35-37) és örökkévalóság (Zsid 9,14). Olyan névvel bír, amelyre meg lehet keresztelkedni (Mt 28,19). Vigasztaló (Paraklétosz), aki Jézust eltávozása után helyettesíti (Jn 16,7-17), és aki szeret minket (Róm 15,30). Az Őrtorony Társulat ide vonatkozó „ellenérvei" rendkívül gyengéknek tűnnek. Először egy kevésbé ismert katolikus (!) teológusnál találnak menedéket: „Dehát nincsenek-e a Bibliában olyan versek, amelyek a szent szellemről úgy beszélnek, mintha személy lenne? Vannak, de jegyezzük meg, mit mond erről egy katolikus teológus, Edmund Fortman a The Triune God (A háromszemélyű Isten) című könyvében: 'Bár ezt a szellemet gyakran személyre utaló szavakkal írják le, valójában teljesen világosan kitűnik, hogy a [Héber Iratok] szent írói sohasem értelmezték vagy ábrázolták ezt a szellemet különálló személynek'" („Háromság" 21. o.). Fel kell tennünk a kérdést, honnan akarja ezt Fortmann tudni. Ha elfogulatlanul olvassuk az előbb idézett bibliai helyeket, akkor tagadhatatlanul a Szentlélek személyes jellemzőibe ütközünk. Jehova Tanúi azonban ezzel szemben is elővesznek egy érvet: „A Szentírásban nem szokatlan, hogy egy tárgy vagy fogalom meg van személyesítve. A bölcsességről azt olvassuk, hogy fiai vannak (Lk 7:35). ...ennélfogva a szent szellem sem válik szellemszeméllyé a megszemélyesítés által" (i. m. 21k). Erre a következőket válaszolom: A Biblia valóban megszemélyesít ilyen fogalmakat, mint „bölcsesség", „bűn" és „halál". Ez a tény azonban nem szól az ellen, hogy emellett valódi személyek is vannak, mint például a Szentlélek, természetesen valódi személyes jellemzőkkel. Ha az ilyen fogalmak mint bűn stb. megszemélyesítésénél nem stíluseszközről lenne szó, mondhatnánk: A „visszaélés" nem szünteti meg a használatot (azaz, a valóságos személyek személyként való megjelölését). Jehova Tanúi ennyitől még nem adják meg magukat. Ezt írják: „Még azokban a bibliai szövegekben is, ahol a szent szellem szól, egyéb szövegekből kitűnik, hogy ezt vagy embereken vagy angyalokon keresztül teszi (Mt 10:19.20; Csel 4:24.25; 28:25; Zsid 2:2). A szellem működését ilyen esetekben a rádióhullámokhoz lehet hasonlítani, amelyek egyik személytől egy messzi távolságban lévő másik személyhez képesek üzenetet továbbítani." („Háromság" 22. o.). Itt is vissza lehet kérdezni: Ha a Lélek embereken keresztül beszél, akkor miért ne legyen személy? Az ellenkezője igaz: Éppen mivel személy - persze láthatatlan és térben nem korlátozott - az isteni Szentháromság harmadik személyeként -, beszélhet emberekhez, amint ezt az Őrtorony Társulat által említett és még sok más bibliai szöveg mutatja. Mivel személy, szállást vehet azokban az emberekben, akik szeretik Istent, de vissza is vonulhat, ha megszomorítják -, és természetesen beszélhet és cselekedhet is általuk, amíg bennük lakozik. Személytelen erő-e a Szentlélek - vagy azonos-e a személyes Istennel, a világ teremtőjével? A kérdés egyértelműen megválaszolható: A Szentlélek Isten, nem pedig erő. A Szentlélek hatása által azonban - még jobban: Szentlélekként mutatja meg erejét Isten a földön, azután, hogy a Fiú az Atya mellé megdicsőült. Ennélfogva „a Szentlélek erejének hatásáról" is beszélhetünk. De - hogy még egyszer világossá tegyük -, a Szentlélek nem személytelen erő, hanem a személyes Isten, aki az isteni Háromság harmadik személyeként kinyilvánítja erejét a gyülekezetben. Jézus nem sokkal megfeszítése előtt így szólt tanítványaihoz: „...jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó (ho paraklétosz) nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett. Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek" (Jn 16,7-15). Itt - mint más említett bibliai szövegekben is -, állandóan személyes kategóriákkal találkozunk. Isten és a Szentlélek azonosságáról záró bizonyítékként Anániás ás Szafira történetére utalok: „Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szatírával együtt eladott egy birtokot, és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. Péter azonban így szólt: 'Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek''" (Csel 5,1-4). Ezek a kijelentések: „hogy hazudj a Szentléleknek" és „hazudtál ...Istennek" teljesen párhuzamosak, így nem lehet kétséges, hogy a Szentlélek - Isten.

"Én azonban tele vagyok az Úr Lelkének erejével, igazsággal és bátorsággal, hogy feltárjam Jákob előtt az ő gonoszságát, és Izrael előtt az ő vétkét." (Mikeás 3:8)

"Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura." (Zak 4,6)

„A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged” (Lk 1,35)

A Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.

"Jézus most a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken." (Lk 4:14)

„...miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel” (ApCsel 10,38)

A Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.

"Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben." (Róma 15:13)

"Nem merek ugyanis beszélni, csak arról, amit Krisztus vitt végbe általam szóval és tettel a pogányok megtérítésére, jelek és csodák hatásával és a Szentlélek erejével." (Róm 15:18)

"Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából..." (1Kor 2:4)

„Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel és Szentlélekkel is.” (1 Tessz 1,5)

Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.

Vagyis nem maga a Szentlélek az erő, hiszen a Szentléleknek Neki magának is van ereje, és erejével lényeket be tud tölteni.

Ld. még: [link]

Szt. Pál apostol írja: „A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is.” (1 Kor 2,10). Ez kétszeresen igazolja a Szentlélek istenségét. Egyrészt mindent csak Isten láthat át; másrészt Istent csak Isten érheti el. Az Ő „mélysége” ui. végtelen.

Jézus a Szentháromság nevében küld misszióba, és a három személyt egy szintre helyezi: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt 28,19). Itt is jelezve van a három egysége: „nevére”, és nem neveire.

Bár egyesek nem ismerik el a az alábbi igehelyet, bár nehéz eldönteni, hogy mi alapján válogatnak a számtalan kézirat közül, ha nem ismernek el felsőbb tekintélyt, mely ebben eligazít, ide kell venni a 300-as évekből származó, de szóbeli apostoli hagyományt rögzítő, és a megelőző verset magyarázó ún. Comma Johanneum-ot is. Szt. János levelében ui. így tanít: „Hárman tesznek tanúságot a mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek, és ez a három egy” (1 Jn 5,7). Ugyanakkor az „és ez a három egy” minden felekezet szerint része a Szentírásnak, csak nem a személyekre, hanem a Lélekre, a vízre és a vérre. Ez gyakorlatilag mindegy, hiszen azt bizonyítja, hogy az Apostol és az első keresztény század ismeri a misztériumot: Három is Egy is.

A Szentlélek istensége

Mt 12,31 – „minden bűnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot.”

Mt 28,19 – „Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére.”

ApCsel 5,3-4.9. – „hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket… Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek! … próbára teszitek az Úr Lelkét?”

1Kor 2,10 – „A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is.”

1Kor 12,4-6.11 – „A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten… ugyanaz… Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.

1Kor 6,19-20 – Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma…? … Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!

1Jn 5,6-9 – „a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság… Ha az emberek tanúságát is elfogadjuk, az Isten tanúsága többet jelent.”

A Szentlélek személy, és nem egy „isteni erő”

Lk 2,26 – A Szentlélek kinyilatkoztatást ad (vö. Jn 16,13; 1Kor 2,10)

Lk 3,22 – A Szentlélek testet ölthet.

Jn 15,26 - „Ő”-ként (görögül: ekeinosz) van utalva rá, ami hímnemű személyes névmás, pedig a "pneuma" ( = Lélek) semlegesnemű. (vö. Jn 14,26; 16,8.13)

Róm 8,26-27 – „A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.” A „Paraklétosz”, vagy hagyományosan fordítva „Vígasztaló” szó szerinti értelme: „Közbenjáró”.

1Kor 2,10-13 – „Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is. Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke.”

1 Kor 12,11 – A Szentléleknek saját akarata van (vö. ApCsel 15,28).

Ef 4,30 – A Szentlélek megbántható (vö. Iz 63,10).

Lk 1,35 – „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged” A Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.

ApCsel 10,38 – „miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel” A Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.

1 Kor 2,4 – „Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából” Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.

1 Tessz 1,5 – „Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel és Szentlélekkel is”. Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.

Zak 4,6 – „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.” (KÁR) A Szentlélek tehát nem erő.

"Hogy te mekkora egy undorító patkány vagy! Külön megkért, hogy ne hirdesd itt hülye őrtorony magyarázataidat!"

Te pedig biztosan Krisztus követő, vagyis keresztény - ha nem tévedek!

De én gyakran tévedek - szerinted.

Akkor bocs, nem akartalak megsérteni azzal, hogy lekeresztényeztelek!

"Erre a következőket válaszolom: A Biblia valóban megszemélyesít ilyen fogalmakat, mint „bölcsesség", „bűn" és „halál". Ez a tény azonban nem szól az ellen, hogy emellett valódi személyek is vannak, mint például a Szentlélek, természetesen valódi személyes jellemzőkkel."

Ez már döfi, mint a Tanúk állítólag "gyenge" lábakon álló érve elleni tőrdöfés!

1. Isten, az Atya egy személy, a legnagyobb a világegyetemben

a. -Isten nem három személy 5Mó 6:4; Ma 2:10; Mk 10:18; Ró 3:29, 30

b. -A Fiú teremtés által jött létre; azelőtt Isten egyedül volt Je 3:14; Kol 1:15; Ézs 44:6

c. -Isten a világegyetem mindenkori uralkodója Fi 2:5, 6; Dá 4:35

d. -Istent mindenek fölé kell felmagasztalni Fi 2:10, 11

2. A Fiú alárendeltje volt az Atyjának a földre jövetele előtt, és utána is az maradt

a. -A Fiú engedelmes volt az égben; az Atya küldte el őt Jn 8:42; 12:49

b. -Engedelmes volt a földön; az Atya nagyobb Jn 14:28; 5:19; Héb 5:8

c. -Az égben felmagasztaltatott, mégis alárendelt Fi 2:9; 1Ko 15:28; Mt 20:23

d. -Jehova Krisztusnak a feje és Istene 1Ko 11:3; Jn 20:17; Je 1:6

3. Amiben Isten és Krisztus egyek

a. -Mindig teljes összhang van közöttük Jn 8:28, 29; 14:10

b. -Egység, mint amilyen a férj és a feleség között van Jn 10:30; Mt 19:4–6

c. -A hívők között is ugyanilyen egységnek kell lennie Jn 17:20–22; 1Ko 1:10

d. -Egy módja van annak, hogy Jehovát Krisztus által örökké imádjuk Jn 4:23, 24

4. Isten szent szelleme az ő tevékeny ereje

a. -A szent szellem erő, nem személy Mt 3:16; Jn 20:22; Cs 2:4, 17, 33

b. -Nem személy, aki az égben van Istennel és Krisztussal Cs 7:55, 56; Je 7:10

c. -Isten irányítja, hogy végrehajtsa szándékait Zs 104:30; 1Ko 12:4–11

d. -Akik Istent szolgálják, megkapják; vezeti őket 1Ko 2:12, 13; Ga 5:16

Egy vers a sok idézet közül:

(Lukács 1:35-37) Válaszul az angyal ezt mondta neki: „Szent szellem száll reád, és a Legfelségesebb ereje árnyékol be téged. Ezért is lesz, hogy a születendőt szentnek fogják hívni, Isten Fiának. 36 És íme, Erzsébet, a rokonod, maga is fiút fogant öregkorában, és a hatodik hónapja ez annak, akit meddő asszonynak mondanak; 37 mert az Istennél e g y kijelentés sem lesz lehetetlenség.”

A "legfelségesebb ereje árnyékol be téged" nem a legfelségesebb személytelen, tevékeny erejéről szól?

A megfogalmazás semmiképpen nem egy önálló, de Istennel "egylényegű" "szellem Istent" takar, hanem egyszerűen Isten erejét, alkotó, tevékeny energiáját, mely tulajdonosa, vagyis a Teremtő Isten révén valóban mindarra képes, amit leírtak róla, hiszen Jehova úgy irányítja, és olyan célok érdekében, ahogyan csak akarja.

Nem csoda, hogy részben megszemélyesített módon írják le a működését, hiszen a tulajdonosa mindig ott van a háttérben, mert tudjuk, hogy nélküle semmit sem mond és tesz, hasonlóan, mint Jézus sem tett semmit, ami az Atyja akarata ellen lett volna. A földön sem, de előtte az égben Atyja mellett sem, hiszen Ő küldte le Jézust, nem a saját akaratából jött le!

Ma hasonló módon beszélünk a Bibliáról, amikor azt mondjuk róla, hogy állít valamit, vagy valamilyen tantételt tanít. Ilyen kifejezések használatán ugye nem azt értjük, hogy a Biblia személy lenne? Nos, amikor összehasonlító kifejezéseket használ, a Biblia sem értelmezi a szent szellemet úgy, mintha személy lenne.

A Szentlélek személy?

Jehova Tanúi, az unitáriusok, Isten Egyházának Gyülekezetei (Church of God) és a krisztadelfiánusok tagadják, hogy a Szentlélek egy különálló személy lenne. Elképzelésük szerint Isten erejére vagy megnyilvánulására utal a Biblia Szentlélekként. Jehova Tanúi, tanításukat alátámasztandó, saját bibliafordítást is kiadtak, amelynek az első oldalán a Lélek így jelenik meg: .A föld ekkor még kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mély vizek színén. És Isten tevékeny ereje lebegett a vizek felett. (1Móz 1:2; ÚVF; kiemelés tőlem) - A Szentírás új világ fordítása. Kiadta: Watchtower Biblie and Tract Society, Brooklyn, New York, 2003. Az összehasonlítás kedvéért, a vers fordítása a MBT szerint: .A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. (1Móz 1:2). Meg kell tehát néznünk, hogy a Szentírásban hogyan nyilvánul meg a Szentlélek: mint egy isteni erő, vagy mint egy személy. Általában (néhány rendkívüli szélsőségtől eltekintve) mindenki elfogadja, hogy a Sátán egy tudatos személy, nem csupán egy örök gonosz erő, ami hatással van az emberekre. Ezt tényként elfogadják mind Jehova Tanúi, mind az unitáriusok, mind az Isten Egyháza. Hasonlítsuk össze a Szentírás kijelentéseit ezért a Szentlélekkel és a Sátánnal kapcsolatban.

- Beszél: Szentlélek (Csel 1:16; Mt 10:20; Csel 10:19-20; 20:23; Zsid 3:7; 10:15; Jel 22:17) - Sátán (Jób 1:6-8; 1Móz 3:4)

- megítéltetik/megítél: Szentlélek (Ézs 4:4; Jn 16:8) - Sátán (1Tim 3:6; Jel 12:9)

- akarata van: Szentlélek (1Kor 12:11; Csel 15:28; 16:6-10; Mt 4:1) - Sátán (1Krón 21:1)

- ellene lehet állni: Szentlélek (Csel 7:51; 5:3; Mt 12:32; Ef 4:30) - Sátán (Jak 4:7; Ef 6:11)

- megszállja/ betölti az embert: Szentlélek (Csel 2:4; 4:8, 31) - Sátán (Csel 3:5; Lk 9:38-40; 13:16)

- megkísért/megvizsgál: Szentlélek (1Kor 2:10) - Sátán (1Kor 7:5; Mt 4:1)

- visz: Szentlélek (Mt 4:1) - Sátán (Mt 4:8)

Ez a rövid összehasonlítás csak illusztrálni kívánja, hogy a Sátánra jellemző személyes vonások megjelennek a Szentlélekkel kapcsolatban. Elfogadjuk, hogy Sátán egy öntudattal rendelkező személy, mert beszél. De a Szentlélekről is azt olvassuk a Bibliában, hogy beszél, sőt, tanít is (Lk 12:12; Jn 14:26; 16:13-15). Sátánról tudjuk, hogy az ítélet vár rá, és elfogadjuk, hogy ez a személyiségének a bizonyítéka, hiszen csak élő személyeket lehet megítélni. A Szentlélek azonban maga ítél: Jézus azt mondta, hogy elküldi a Lelket a világba, és Ő majd leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, az igazság, és az ítélet (Jn 16:8). Nem kétséges, hogy Sátán személy, mivel akarattal rendelkezik. Ugyanez elmondható a Lélekről is: akarata szerint osztja a kegyelmi ajándékokat az egyházban (1Kor 12:11); akarata szerint meghatározta, milyen feltételeknek kell eleget tenni a pogány keresztényeknek (Csel 15:28); a Lélek akarata érvényesült, amint vezette Pált a missziója során (Csel 16:6-10), és akkor is, amikor kivitte Jézust a pusztába, hogy ott az ördög megkísértse (Mt 4:1). Ahogyan Sátánnak ellene lehet állni, ugyanúgy a Szentléleknek is: amikor nem fogadjuk el a Jézusról szóló bizonyságtételét (Csel 7:51), vagy amikor visszautasítjuk az életünkben a munkáját (1Thessz 5:19). Már az eddigiek alapján is azt látjuk, hogy amilyen személyre jellemző tulajdonságokkal rendelkezik Sátán, ugyanolyan személyes tulajdonságokat fedezhetünk fel a Lélek esetében is. Sokan mégis azt mondják, hogy ahogyan a Biblia időnként megszemélyesít élettelen fogalmakat (pl. a bölcsességet), úgy személyesíti meg a valójában élettelen Szentlelket is, ami Isten .tevékeny ereje. vagy .megnyilvánulása.. A Szentírás teljességét tekintve azonban mégis azt látjuk, hogy a Lélekről többnyire úgy beszél Isten Igéje, mint egy személyről. Jézus tanítása során úgy utalt rá, mint egy személyre, személyes névmásokat alkalmazott Rá. A Jn 14-16 fejezetekben a görög szövegben olyan névmásokat találunk a Lélekre vonatkozóan, mint: ő, őt, aki. Jézus vajon miért utalt így Rá, ha valójában nem személyről van szó? Ugyanezekben a fejezetekben Jézus azt ígéri, hogy .másik Pártfogót. küld a halála után (Jn 14:16). Az itt használt görög kifejezés a paraklétosz, ami már eleve csak személyre utalhat. A versben Jézus .másik. (allon) Segítőként utal Rá. A kifejezés szótári alakja az allosz, aminek az alapjelentése: másik, más, de ugyanabból a fajtából. Jézus tehát egy olyan Pártfogót ígért, aki ugyanolyan lesz majd, mint Ő. Ennek nem felel meg egy személytelen erő. Jézust nem helyettesítheti egy erő, mert az nem lenne ugyanolyan, mint Ő. Egy személy (és isteni személy, lásd később) szükséges ahhoz, hogy az itt megígért .másik Pártfogó. lehessen. Ezen túlmenően a Szentlélek olyan dolgokat tesz, amik megtételére egy erő nem képes. Noha a Bibliában gyakori az élettelen dolgok megszemélyesítése, ezek a megszemélyesítések mégsem kísérik végig az adott élettelen dolgot az egész Bibliában. Bár a Példabeszédek könyvében az író megszemélyesíti a bölcsességet, és úgy beszél róla, mint .aki. .az utcán kiált, a tereken hallatja szavát. (1:20), mégis, ez egyedi eset. Nem találkozunk a bölcsesség minden egyes előfordulásánál ezzel a megszemélyesítéssel, a Példabeszédekben csak egyszeri esetről van szó (lásd pl. Jak 1:5). Isten Igéjére nem jellemző, hogy egy megszemélyesítést következetesen végigvezet a teljes Íráson, és az adott személytelen fogalmat minden egyes előfordulási helyén személyes tulajdonságokkal ruház fel. Ha megnézzük a Szentlelket, mégis azt látjuk, hogy bár be lehet vele töltekezni (Csel 2:4) és meg lehet vele kereszteltetni (Csel 1:5), mégis felfedezhetjük a személyiségének bizonyítékait. A Szentlélek ugyanis beszél (Mt 10:20; Csel 1:16; 10:19-20; 20:23; Zsid 3:7; 10:15; Jel 22:17), tanít (Lk 12:12; Jn 14:26; 16:13-15), tanúságot tesz Jézusról (Jn 15:26) és arról, hogy Isten gyermekei vagyunk (Róm 8:16), hazudhatunk neki (Csel 5:3), próbára tehetjük (Csel 5:9), káromolhatjuk, és ez egyenlő az istenkáromlással (Mt 12:31-37), akarattal és belátással rendelkezik (1Kor 12:11; Csel 15:28; 20:22), meg lehet szomorítani (Ef 4:30), Ő örökké velünk marad, sőt, bennünk lakik (Jn 14:16-17; 1Kor 6:19; 2Tim 1:14), általa élünk (Róm 8:9), mi pedig közösségben lehetünk vele (1Kor 13:13), esedezik értünk (Róma 8:26), sőt, szeret minket (Róm 15:30). Amikor egy személytelen fogalmat megszemélyesítünk, tisztában vagyunk vele, hogy megszemélyesítésről van szó. Amikor azonban a Szentlélekről azt olvassuk, hogy beszél, akkor a hangját valósággal hallják emberek (Csel 10:19-23), és engedelmeskednek neki (Csel 16:6-10). Hogyan lehetséges, hogy egy személytelen erő megtanítson bármire is? Hogyan szólhatok általa? Hogyan tehet tanúságot? És hogyan lehet egy erőnek ereje? Hogyan rendelkezhet egy erő akarattal? Hogyan szomoríthatom meg, és okozhatok egy erőnek bánatot (pl. a gravitációnak)? Egy erő hogyan képes értünk esedezni? Hogyan szerethet bennünket egy erő, hogyan lehetnek érzelmei? Hogyan lehetek közösségben egy erővel? Közösségben lehetünk az Atyával és Jézussal (1Jn 1:3), és elfogadjuk, hogy ez egy szoros, megismerésen alapuló bensőséges kapcsolatra utal (Jn 17:3). Miért ne fogadnánk el ugyanezt a Szentlélek esetében is, mikor maga a Biblia buzdít minket a vele való közösségre (1Kor 13:13)? Elfogadjuk, hogy bennünk lakik az Atya (2Jn 9), és bennünk lakik a Fiú is (2Kor 13:5; Ef 3:17; 1Jn 5:12), és nem gondoljuk azt, hogy amiért lakozást vehet bennünk, betölthet minket, bennünk lakhat, ezért nem személy egyikük sem. Miért nem tekintjük érvényesnek ezt a logikát a Szentlélekkel kapcsolatban is? Amikor megkeresztelkedünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, akkor elfogadjuk,hogy az Atya és a Fiú személyek, miért épp a Lélekkel teszünk különbséget? Miért kell a hívőket egy személytelen erő nevében is megkeresztelni? És egyáltalán, hogyan lehet neve egy erőnek? (Mt 28:29-20) Ha ezek alapján mégis kétségbe vonjuk, hogy a Lélek egy személy lenne, nem csak Isten látható, érezhető megnyilvánulása, személytelen, tevékeny ereje, akkor azt is kétségbe kell vonnunk, hogy a Sátán személy. Valóban, sokszor esik szó úgy a Szentlélekről, mint erőről, és a Vele való betöltekezésről úgy, mint .mennyei erővel. történő felruházásról (Lk 24:49), mégis, a teljes képet szemlélve szilárdabban alátámasztott tény a Bibliában, hogy a Lélek személy, mint az, hogy egy személytelen erő lenne. Ha elfogadjuk azt, hogy a Szentlélek az Atyával és Jézus Krisztussal együtt öntudattal, érzelmekkel, akarattal rendelkező személy, még mindig nyitva van a kérdés, hogy milyen kapcsolat van közöttük, és miért mutat a Szentírás olyan szoros és állandó együttműködést e három személy között. A válaszhoz meg kell vizsgálni, hogy mit tanít az Ige Isten természetéről, és ezek a jellemzők hogyan nyilvánulnak meg az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben.