Komoly világnézeti különbség van köztem és egy nagyon jó barátnőm között. Mit tehetnék, hogy ez ne álljon közénk?

Szerintem egyszerű, kérd meg hogy ne beszéljen Neked a megtérésről hanem imádkozzon Érted és a gyógyulásodért!

Így Neked nem kell hallgatnod ezt a témát, Ő pedig meg fog nyugodni hogy tesz valamit érted!

"Viszont léteznek a földön teljesen egészséges és boldog ateisták is."

Persze hogy léteznek, de hogy jön ez most ide? Hiszen elmondásod szerint te nem közéjük tartozol.

(Egyébiránt meg azért érdemes körülnézni a nagyvilágban: a piszchiátriák, a drogelvonók, a mentális ellátóintézetek nem a hívőkkel vannak tele.)

"Amióta nálam gondok vannak, azóta éleződött ki közöttünk ez a világnézeti különbség, azelőtt csak ritkán volt téma. És ahogy azelőtt is boldog voltam, lehetek boldog még később is ugyanúgy, vallás nélkül is, csak hosszú és nehéz lesz az útja."

Mert menteni akar. Mert ő látja a megmentőt, te pedig elutasítod. Kábé úgy néz ki, hogy ő látja, hogy te a kocsival, ha továbbmész, akkor szakadékba zuhansz, te pedig azért is hajtasz tovább, csak mert szerinted ő rosszul látja.

Boldogság? Milyen boldogság volt? Azzal szexeltél, akivel akarták, amikor akartál bűntudat nélkül? Elvetettél pár gyereket, nehogy sértse a szabadsághoz való jogod? Vagy anyagilag biztos lábakon álltál és azt hitted minden így is marad? Minden elmúlik... ő csak segíteni akar.

Az én barátnőm is őrjöngött, mikor befogadtam Krisztust, és be is merítkeztem, hogy a hülye vallás szét fog minket szakítani. Ő volt az, aki csinálta a parádét, nem én és soha sem kérdezett meg engem, hogy mi történt valójában, kitalálta, hogy én gyávaságból lettem vallásos, hiába magyaráztam, hogy nem így van.

Értem. Én azt javaslom, ne kérd tőle azt, hogy teljesen "mondjon le rólad" ilyen értelemben (mármint hogy valaha is megtérsz). Ha szeret téged, akkor ezt nem fogja megtenni. Inkább, ha legközelebb erről a témáról lesz szó, egyszerűen annyit mondj, hogy megérted őt és értékeled a törődését, aggódását, de úgy érzed, az életed jelenlegi szakaszában nem akarsz ezzel foglalkozni, és nem fog tudni többet elérni. De így hogy ő elmondta, már tudsz Istenről, és ha egyszer az életben mégis úgy éreznéd, szükséged lesz rá, már tudod, kitől kérj segítséget. Addig viszont, amíg ez nem történik meg, arra kéred, hogy ne erőltesse a témát, mert azzal csak ront a helyzeten. Ha mindenképp tenni akar valamit, akkor imádkozzon érted.

Szerintem ezt így meg kell értenie. Nálam működne :) bár nem minden hívő egyforma. Ha beszélhetnék vele, mint hívő a hívővel, azt tanácsolnám neki, hogy imában adja át az "ügyedet" a Mindenhatónak. Amit tesz, azt szeretetből teszi, de néha a szeretetnek tudnia kell háttérbe húzódni is, ez az élet más területein is így van. Magának Jézusnak sem hitt mindenki, és bár mindig bizonyságot tett az igazságról, de miután megtette, nem állt le erőltetni a dolgokat: aki követte, követte, aki nem, az nem.