Ellen G. White tévedett valamiben, és miben pontosan?

Nézőpont kérdése. A Biblia azt írja, hogy amelyik próféta téved, az nem Istentől van és nem kell félni sem tőle, sem a próféciáitól.

Ehhez képest, nem is olyan rég volt itt egy kérdés, ami megmutatta mit is mondott ez a nő és azt, hogy hogyan értelmezik az adventisták, miközben semmi olyasmi, amit állítottak nem volt benne a próféciában.

Ők szeretnek tetszelegni a kiválasztottság érzésében, azt hiszik, hogy Isten annyira korlátolt, hogy kizárólag a szombatot fogadja el az ő napjának, a gyűlölet nagy mozgató rugójuk, mert a katolikus egyház szerintük a fenevad és nem is nagyon érdekli őket az, hogy valójában miért jött el Jézus. Ez az ő szívük állapota, ami mutatja a hitük és az Istenkép, amit gondolnak róla. A szeretet nem nagyon jelenik meg a tanításukban, kizárólag a törvény megtartása az, ami központi részét képezi a teológiájuknak.

Hogy miben tévedett ez a nő? Legfőképpen abban, hogy többnek mondta magát, mint próféta, mert már abban is megbukott.

Ez a kérdés már volt:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__6..

Itt nem jött egy adventista válasz sem.

Már nem tartozom az adventista egyházhoz, de parancsolj:

Anglia a polgárháborúban - Ellen White-nak van olyan kijelentése a Bizonyságtételek 1. kötetében, ami arról beszél, hogy az Észak-Dél elleni háborúba belép majd Anglia, és porig alázza az Amerikai Egyesült Államokat. Íme a bizonyságtétel:

"Az angyal így szólt: "Halld meg egek, az elnyomottak kiáltását és fizesd vissza kétszeresen az elnyomóknak tetteiket." Nemzetünket még majd a porig fogják alázni. Anglia azon töpreng, vajon kihasználja-e nemzetünk jelenlegi gyengeségét, megkockáztassa-e ellenünk a háborút. Mérlegeli a helyzetet, más nemzetek véleményét igyekszik megtudni. Attól tart, hogy ha tengerentúli háborúba fog, gyönge lesz otthon, és más nemzetek kihasználhatják gyöngeségét. Néhány nemzet csendben, de serényen készülődik a háborúra, reméli, hogy Anglia hadat üzen nekünk, és akkor kihasználnák a helyzetet. Bosszút állnának rajta a múltban elszenvedett károkért és igazságtalanságokért. A királynő alattvalóinak egy része a kedvező lehetőséget várja igájuk széttörésére. Ha azonban Anglia kifizetőnek tartja, pillanatig sem fog habozni, hanem kihasználja az alkalmat hatalmának érvényesítésére, és meg fogja alázni nemzetünket. Ha Anglia hadat üzen, minden nemzet a maga érdekeit fogja szolgálni, és általános lesz a háború és a zavarodás. Anglia jól ismeri azok felemás gondolkodását, akik a lázadást igyekeznek letörni. Jól ismeri kormányunk tanácstalanságát. Elképedten figyeli a háború irányítását a lassú, esélytelen mozdulatokat, hadaink tétlenségét, nemzetünk tönkretevő kiadását. Kormányunk gyöngesége nem titok más nemzet előtt, és azt a következtetést vonják le, hogy az a királyság hiánya miatt van. Csodálják kormányaikat, s lenézik – ki szánakozva, ki megvetőn – nemzetünket, amelyet a föld legerősebb nemzetének tartottak. Ha nemzetünk egységes – erős maradt volna, megosztva azonban el kell buknia." {BT1 §54.13}

Mit mond itt White: a nemzet nem maradt egységes, ezért nem marad erős. Mivel megosztott lett, Dél Észak, Észak Dél ellen harcol, ezért elforgácsolja erejét, így el kell buknia. Vagyis az történik majd, amit az elején mondott: a nemzetet porig fogják alázni. Ki fogja megalázni? - aki töpreng, hogy belépjen-e a háborúba: Anglia. A szöveg egyértelműen Anglia belépését és győzelmét mondja ki. Nem elfogadható érv tehát, hogy itt bármi feltételről lenne szó ennek kapcsán, vagy csupán Anglia töprengéséről és semmi többről. A nemzetet porig fogják alázni, mivel megosztott, el kell buknia.

Ez egy kijelentés a jövőről – bekövetkezett? Nem. Anglia távol maradt a konfliktustól, Észak győzött, az USA nem gyengült meg.

Még egy érdekesség:

Hány évet élt Jézus a Földön?

Mit ír Ellen White? Mind Jézus földi szolgálata elejéről, mind a végéről van egy-egy pontos meghatározás.

Fennállt a veszély, hogy Mária Jézussal való rokonsága alapján különleges igényeket támaszt vele szemben, és bizonyos mértékig jogot formál arra, hogy küldetésében irányítsa. Harminc éven át engedelmes, szerető fia volt, és szeretete mit sem változott, de most Jézusnak Atyja művéhez kellett fognia. (Ellen G. White: Jézus élete, "A menyegzői ünnepségen" c. fejezet)

Krisztus harminchárom évig tartózkodott a világon. Eltűrte mindazt a megvetést, bántalmazást és kigúnyolást, amelyben a világ részesítette. A világ elvetette és keresztre feszítette. (Ellen G. White: Jézus élete, "Az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz" c. fejezet)

Azt Dániel könyve alapján pontosan tudjuk, hogy Jézus földi élete 31 tavaszán, Nisán hónapban ért véget (egy rövid időre legalábbis). Ekkor feszítették őt keresztre. Lukács evangélista azt írja Jézusról, hogy amikor fellépett, "mintegy harminc éves volt" (Lukács 3.23.). Az evangélista nem adja meg a pontos korát, csak hozzávetőlegesen: abban az időben a harminc éves kor volt a minimum, hogy valaki részt vehessen a köz ügyeiben, felnőttnek számítson. Annyit már biztosan tudhatunk, hogy Jézus nem az időszámításunk 0. pontján született, hiszen a bibliai leírások szerint három és fél évet szolgált, tanított, tehát minimum 33 és fél évesnek kellett lennie a keresztre feszítéskor. Ezeket az adatokat közli Ellen White is. Így i.e., jobban mondva Kr.e. 3 őszén-nyarán kellett volna Jézusnak megszületnie, mivel 0. év nincsen, csak 1. és -1.

Azonban biztosan jóval korábban született a Megváltó, mint Kr.e. 3. Máté szerint Jézus Heródes király idejében született, több evangélium is jelzi ezt a történelmi helyzetet. Josephus Flaviustól tudjuk, hogy Nagy Heródes Kr. e. 4-ben halt meg. Ezt a dátumot egy holdfogyatkozással lehet azonosítani, amit Flavius említ, mint amely nem sokkal előzte meg a király halálát - az égi mechanika jelenségei alapján kétség nélküli és pontos dátumok állapíthatók meg. A történelmi leírásokból tudjuk, hogy Heródes az utolsó hónapjait nem a fővárosban, hanem Callirhoe fürdőiben és Jerikóban töltötte, a napkeleti bölcsek viszont Jeruzsálemben találták a királyt.[5]

Egy másik azonosítási pont Augustus császár népszámlálása: ekkor kellett mindenkinek a saját városába utaznia, és összeíratnia magát a családjával. Augustus császár ankyriai felirata három általa elrendelt népszámlálást említ: az elsőt Róma 726. évében (Kr. e. 28), a másodikat 746-ban (Kr. e. 8.), a harmadikat 767-ben (Kr. u. 14.) Azt, hogy pontosan mikor kezdtek hozzá Izraelben a rendelet végrehajtásához, ismét nem tudjuk teljesen pontosan, de már vannak közelítő értékeink. Legkorábban Kr. e. 5-ben érkezhettek a napkeleti bölcsek Jeruzsálembe. Ott a király megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét, amit az evangélium ugyan nem közöl, de azt igen, hogy Heródes Betlehem környékén a két éves és az alatti gyermekeket mészároltatta le. A bölcsek pedig már nem a jászolban találták Jézust, mint a pásztorok, hanem házban – hogy pontosan hol, nem tudjuk, de nem a betlehemi istállóban, az teljesen bizonyos. A csillag Jézus születésekor tűnt fel, a bölcseknek a korabeli körülmények között komoly időre volt szükségük, hogy keletről Jeruzsálembe érjenek. Heródes, gyakorlati ember lévén nyilván valamelyes ráhagyással dolgozott, így Jézus valamikor Kr. e. 6 és 8 között születhetett. Még ha rendkívül nagyvonalúak vagyunk, és mindenütt White javára kerekítünk, még így is minimum 35 éves volt Jézus, amikor meghalt, de inkább 36.

Az általa közölt életkor semmiképpen sem felel meg a valóságnak.