Szerintetek minden embernek kell valamiben hinnie?

Ha egyszer egy ember már nem hisz, azután a pont után már nem tud hinni (kivételes esetektől eltekintve).

Én például egyszerűen nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy miért lenne szükségünk teremtőre, lélekre, lélekvilágra, stb.

Ettől független még tisztelem a keresztény filozófiát/teológiát, mert részben ez formálta a jellemem, gondolkodásmódom, mialatt felnőttem. Nem is szeretem, ha valaki ész nélkül kritizálja a kereszténységet.

Igen kedves kérdező, ez valójában nem "kell" vagy "nem kell" kérdése, mert ez a tulajdonságunk nem kikapcsolható! Mindenki hisz, vagy bízik valakiben és/vagy valamiben, amihez/akihez alkalmazkodik, amit/akit nagyra becsül, amitől/akitől függ - még akkor is, ha be sem ismeri. Ez lehet a legracionálisabb ember is a földön, hiszen mindent senki sem tud, olyan egészséges érzelemvilágú ember ugyanis nincs, aki minden érzéstől, vágytól és hálától mentes lenne, csak a kérdés az, hogy kifelé, vagy mi felé irányul ez az érzelem?! Mert ugyanis hit és hiszékenység között nagy a különbség.

A számítógép, na az nem hisz, nem érez és csak lélektelenül teszi a dolgát, tegnap, ma és holnap. De mi nem pusztán gépek, robotok vagyunk!

Hit és hiszékenység között mi is a különbség? Egy egyszerű életből vett példával szemléltetni lehet a különbséget. Ha teszem azt ne adj Isten, de jönne egy természeti katasztrófa és elvinné a házadat, mindenki szerencsésen megmenekülne, de fedél nélkül maradnál, vajon hova fordulnál segítségért? Nyilván olyasvalakihez, akit már ismersz, akiben már megbízol és tudod róla, hogy tud és képes segíteni, valamint már sokadszor bizonyította is, hogy SEGÍT, igaz? Ha van ilyen személy, akkor egyértelműen hozzá fordulnál, még akkor is, ha személyesen nem találkoztatok még, de szavahihető személyektől már hallottál róla.

Ehhez nagyfokú hit és bizalom kell abban a személyben, akiről szó van. Ez ebben az esetben megalapozott hit, hiszen a tapasztalat vagy szavahihető személyek által fordulsz ehhez a valakihez.

De ha csak bizonytalan, vagy szélhámosok által terjesztett, le nem ellenőrzött szóbeszéd lenne a reménységed, akkor bizony hiszékeny lennél, ha elhinnéd, hogy egyáltalán létezik az a segítség és képes is segíteni.

Ez a különbség a hiszékeny és valódi hittel rendelkező hívők között a nagyvilágban. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy az előbbiekből van a legtöbb, sajnos ez a világ már csak ilyen, a hiszékenység uralkodik.

Ma még mindenkinek hinnie kell valamiben, mert nincs akkora agyunk, mint egy bőrönd.

A vallásos hit viszont egyáltalán nem kötelező. Sőt: értelmes ember, ha nem kényszerítik rá (általában már fiatalon), akkor többnyire nem lesz hívő.

"Mind a kettő egyfajta hit"

Igen - és van, aki egyáltalán nem foglalkozik ilyesmivel. Az ateisták többsége... ők NEM hisznek.

"A vallásos hit viszont egyáltalán nem kötelező."

Ebben igazad van, mint ahogy az életet választani sem kötelező, csak erősen ajánlott, mert érdemes. :-)

"Sőt: értelmes ember, ha nem kényszerítik rá (általában már fiatalon), akkor többnyire nem lesz hívő."

Ebben pedig egyáltalán nincs igazad. Látod, ez is csak egy megalapozatlan, hiszékeny hit! Ez csak egy nagyképű és általánosító kijelentés a hívők "értelmi színvonaláról", ami önmagában is minősíti a szöveget.