Ti mit gondoltok a reformátusokról, evangélikusikról és a baptistákról, illetve ezen egyházakról? (Ha valamelyik vagy ezek közül, akkor a másik kettőről írj! )

Baptista vagyok, megtért és újjászületett, nem pedig beleszületett. Engem Isten vezérelt a közösségembe.

Van evangélikus és református ismerősöm is, semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy valaki ehhez vagy ahhoz a felekezethez tartozik, hisz mi sem vagyunk egyformák. Ráadásul mindenki bukdácsol,senki sem tökéletes, így senkinek sincs joga akár saját magát, vagy a saját felekezetét mások fölé emelni. Egy igaz van, az pedig Jézus Krisztus és benne épül fel a test, és mindegyiknek más a funkciója.

Szervusz

Én katolikusnak "születtem", :-) ami azt jelenti, hogy annak kereszteltek. Amikor felnőttem, végre saját Bibliám lett, megtudtam, hogy mi Isten rám vonatkozó akarata, így elhagytam az egyházat, És Jehova Tanúja lettem.

Nagyon sok kedves ismerősöm van, akik az általad említett egyházhoz tartoznak, nagyon kedvelem őket, és azt gondolom róluk, hogy értük is meghalt Krisztus, tehát drágának, és értekesnek tekintem őket mivel Krisztus és az Atyja is annak tekintik.

Imádkozom értük, hogy ismerjék meg ők is a János 17:3-ban leírt igazságot, és amikor tehetem, amikor szükségük van rá, támogatom, segítem őket, sok féle képpen...

14 éves katolikus lány vagyok, egy református gimnáziumba járok. Az osztályomban és iskolámban rengeteg felekezetű tanuló van: református, evangélikus, katolikus, babtista, pünkösdi, és van egy nazarénus család is. Én azt szeretem nagyon, hogy mindenki rendkívül nyitott a másik vallások felé, nincs olyan dolog amit ne tudnánk megbeszélni a hittel kapcsolatban. Persze ez elég gyermeki szinten mozog, hisz a legidősebbek is csak 18-19 évesek. Ez alatt olyan apróságokat kell érteni, hogy mi katolikusok megtanítottuk a többieket kersztet vetni, többféle felekezetű éneket ismerünk, megvitatjuk a szentekkel, Máriával, búcsúval kapcsolatos nézeteket.

Ha félretesszük a dogmatikai kérdéseket, és a másikat egyszerűen csak emberként nézzük, akkor kiderül, hogy mind ugyanolyan tinik vagyunk, hasonló gondolátokkal, érzésekkel, problémákkal. Senki sem jobb vagy rosszabb a másiknál a felekezete miatt.