A vallás hogyan tudna segíteni az alkoholistákon?

A minőségitőlis beteg leszel...

Lásd: Larry Hagman, alias Jockey..

Nem hinném, hogy koccintóssal vágta volna haza a máját.

gyakran szóba kerül

egyébként meg a hit gyülekezetét kivéve egyetlen egyház sem költ arra, hogy promótálja a karitatív tevékenységét, ahogy sok más nem egyházi(de gyakran még mindig keresztény hátterű) civil szervezet sem, és ugye mint egy kiváló termék amiről nem tudnak az emberek... de ha belefolysz jobban pl a hajléktalan segítésbe, roma felzárkóztatásba szelemileg sérült emberek segítésébe, rehabilitációba stb, úton útfélen keresztényekbe botlasz, és meglehetősen gyakran az egyházakba

és egyébként folyik egy csúnya kampány is, pl bejárta az internetet a foto ahogy a rókus korház zárt kápolnája előtt állnak a hajléktalanok sorba az ételosztáshoz, és persze hozzá a megjegyzések, hogy "mintha Jézus nem erről beszélt volna" persze azt elfelejtették megemlíteni, hogy azt az ételosztást épp a katolikus egyházhoz köthető szervezetek csinálták, csak nem abban a baromi kis épületben ami étel főzésére és tárolására is alkalmatlan, hanem valamivel arrébb a Blaha Lujza téren ami néhány sátor és sörpad felállítása mellett tökéletese megfelel a célnak

Szia

Az emberek többségét megkeresztelték születésekor valamilyen vallásba, de mint az általad idézett statisztika is mutatja nem volt hatással az életükre.

Ha valaki tanulmányozza a Bibliát, az hatással lehet a gondolkodására, és az érzelmeire. Lehet, hogy arra indítja, Istennek tetsző életet éljen. De mit kezdjen az évek óta belerögzült rossz szokásaival?

A régi egyéniség vonásai között, melyeket Isten leendő szolgáinak, Krisztus követőinek le kell vetniük, vannak olyanok, amelyeket Isten Szava kifejezetten elítél. Pál néhány ilyet sorolt fel a korintusziaknak írt levelében: „Sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem természetellenes célokra tartott férfiak, sem férfiakkal háló férfiak, sem tolvajok, sem kapzsik, sem részegesek, sem szidalmazók, sem zsarolók nem fogják örökölni Isten királyságát.” Pál ezután rámutatott, hogy az első századi keresztények változtattak az egyéniségükön, ahol kellett. „Ilyenek voltak némelyek közületek” — mondta. Tehát ilyenek voltak, de megváltoztak, Isten segítségével 1Korintusz 6:9–11.

"Én már hallottam" címü történet elég kevés mikor évi 30 ezer ember hal meg az alkohol miatt. Pont hogy erről kellene szólnia a prédikációnak."

Nem. A prédikációnak a napi szentírási szakaszról kell szólnia. De ha alapítasz magadnak egy egyházat, akkor te ott majd arról beszélhetsz, amiről csak akarsz :)

Az alkohol veszélyeiről először is a szülőknek kéne beszélni, azután az iskolának, továbbá vannak erre mentális szakemberek, akiknek az van a munkaköri leírásukban, hogy erről beszéljenek.

Az alkoholisták és más szenvedélybetegek különben sem a templomba járó emberek közül kerülnek ki, úgyhogy a templomban tök fölösleges erről beszélni.

Nem egy "vallás" segít, hanem a Teremtő a szaván keresztül, amit átültetünk a gyakorlatban, s így segít leküzdeni az egyének gyengeségeit.

először is mit jelent ez?:

Attól a perctől kezdve, hogy reggel kinyílik a szemed, a tested alkoholt követel — hogy kisimuljanak az idegeid, hogy elfeledd a gondjaidat, vagy csak azért, hogy kellő önbizalommal tudj szembenézni az élettel. Reszketsz az italért, de közben megpróbálod meggyőzni önmagadat és másokat, hogy a viselkedésed teljesen normális.

Egy nagyobb országban a felnőtt férfiaknak nem kevesebb mint a fele alkoholistának mondható.

. Az alkoholfüggőségben szenvedő személy nem tud meglenni sem fizikailag, sem lelkileg valamilyen erős hatású anyag nélkül. Ezért az alkoholfüggőknek a leszokáshoz többre van szükségük a puszta akaraterőnél és a szellemi téren kapott segítségnél. „A leszokás idején az elvonási tünetek borzasztó fájdalmasak voltak – emlékszik vissza László. – Ekkor jöttem rá, hogy a szellemi segítségen kívül orvosi kezelésre is szükségem van.”

Megjegyzendő, hogy sok orvos szerint az alkoholisták esetében valójában nem beszélhetünk mértékletes ivásról; számukra a „mértékletesség” azt jelenti, hogy egyáltalán nem isznak.

Ám a detoxikációs programok nem garantálják a sikert. A gyógyszerek csak átmenetileg oldják meg a gondot, de nem gyógyítják ki az embert a függőségből. A francia Alain több detoxikációs programban is részt vett. „ Ahogy elhagytam a kórházat, újból inni kezdtem, mert ugyanazokkal az ivócimborákkal voltam együtt. Alapvetően az volt a gond, hogy nem volt megfelelő indítékom a leszokásra” — mondja.

Valójában sokaknak azért nem sikerül leszokniuk az ivásról, mert az alkohol hiánya űrt okoz, mint amikor valaki elveszti egy jó barátja társaságát. „Mindig az ivásra gondoltam — mondja az orosz Vaszilij. — Értelmét vesztette a napom, ha úgy telt el, hogy nem ittam.” Egy alkoholfüggő életében minden tevékenység alá van rendelve az ivás utáni vágy kielégítésének.

Egy kézikönyv, melyet a WHO adott ki azoknak, akik szeretnének változtatni az ivási szokásaikon, kiemeli, hogy fontos céltudatos tevékenységekkel elfoglalnia magát annak, aki nem szeretne visszaesni. Példaként említi a vallásos tevékenységeket is.

Szerezz egy megértő bizalmast!

A biblai példabeszéd ezt mondja: „Aki elkülöníti önmagát, az a saját önző vágya után törekszik; minden gyakorlati bölcsesség ellen kifakad” (Példabeszédek 18:1). Az alkoholista még józan állapotában is hajlamos arra, hogy okoskodjon. Ezért szüksége van egy megértő, de határozott egyéniségű bizalmas barátra (gyakran pártfogónak nevezik). Előnyös, ha ez a meghitt barát maga is olyan személy, aki le tudott szokni az italról és sikerült megbirkóznia a leszokással együtt járó nehézségekkel. (Vö. Példabeszédek 27:17.) Az ilyen bizalmas barátnak tiszteletben kell tartania az alkoholista hitbeli meggyőződését és önfeláldozóan késznek kell lennie arra, hogy bármikor segítséget nyújtson neki (Példabeszédek 17:17).

Légy türelmes!

A leszokás nem megy máról holnapra. Időt vesz igénybe, amíg az alkoholista át tudja alakítani az életét. Lehetnek anyagi természetű nehézségei, feszültségek a munkahelyén és káosz a családi életében.

Józan gondolkodásúakkal barátkozz!

Az alkoholistának őszintén fel kell tennie magának a kérdést: ’Vajon a barátaim támogatnak engem a józan élet folytatásában, vagy folyton a „régi szép napokra” emlékeztetnek és azt az érzést keltik fel bennem, hogy visszakívánjam azokat az időket?’ A Példabeszédek 18:24 ezt mondja: „Léteznek társak, akik képesek darabokra törni egymást, de létezik olyan barát, aki ragaszkodóbb, mint egy testvér.”

Kerüld a pótszenvedélyeket!