Jézus Krisztus mióta fia az Atyának?

„Amióta létezik Isten azóta akar szeretni, de mivel öröktől fogva létezik, ezért öröktől fogva szeretni akar. 

Amióta Isten szeretni akar, azóta létezik a Fiú, akit szerethet, de mivel Isten öröktől fogva szeretni akar, ezért a Fiú is öröktől fogva létezik”

Amit mondasz az egy emberi filozófia, hogy az Isten nem lehet maga a Szeretet, ha nincsen tárgya a szeretetének. Az Isten ha már akkor szeretett minket, amikor még meg sem születtünk /nem voltunk konkrét tárgya a szeretetének/, és még azokat is szereti, akik ezután születnek és a váltságot igénybe vehetik, akkor bukott a filozófiád. Különben sem hoztál fel semmi szentírási szöveget, hanem bedobtál egy egyházi pamacsolást, hogy hitelesnek tüntesd fel azt, amire nincsen idézet. A háromság pont azért létezik, mert rengeteg Isten Igéjét nem tisztelő filozófus bujkál a kereszténységben, de nyilván tudja mindegyikről az Isten, hogy nem Őt képviselik, hiszen Isten szájába adják hamis tant, ami nem Tőle származik!

„Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért... Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!” (1Ján 4:10,19)

„ Amióta Isten szeretni akar, azóta létezik a Fiú, akit szerethet” - mi sem létezünk azóta, amióta Isten szeretni akar, tehát az Isten szeretni akarása nem hozza magával a Fiú időtlen létezését.

Istenről olvassuk: „ Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.” (Zsolt 90:2)

Ezzel szemben: „Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú /görögben monogenész theosz), aki az Atya keblében van, az jelentette ki [őt].” (Ján 1:18)

A Szentírás soha nem keveri a kettőt. Az Atyáról nem mondja, hogy „ monogenész theosz” A Fiúról pedig: „öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.”

Ha mindkettő öröktől fogva van, sőt mindhárom, és személyek, és eldöntik magukról, hogy ki milyen szerepet játszik a mennyei színházban, hogy ki lesz az Atya, ki a Fiú és ki a szellem, akkor egyrészt az Isten Fiában adott váltságáldozata csak a színdarabi szerep eljátszásának értékével egyenlő, de az Isten tényleges szeretetét nem tükrözi, sőt még visszatetsző is. De Jézus példázatában aki elküldte a fiát, az valóban annak az embernek a fia volt, és nem egy fiúi szerepre felkért személy. (Máté 21:37-38) Különben az egész történet nem hiteles. Ennek alapján pedig maga a Szentírás nem hiteles. Ha olyan alapvető dolgokban nem mond igazat, hogy egy apának a fia nem fia a valóságban, hanem egyidősek, akkor az egész Biblia értékelhetetlen és nem tud szellemi/erkölcsi iránymutató lenni, mivel abszolút nem lehet tudni valamiről, hogy az-e amit róla olvasunk. Akkor lehet egy férfi a valóságban nő is, meg Jézus akár meg is házasodhatott, meg az örök élet is tarthat eddig, amíg az univerzum ki nem hűl, és vége a színházi előadásnak.

"… az bizonyos, hogy Krisztus örökkévaló fiúságának tana összeférhetetlen a logikával, és egy önellentmondásos okfejtés. Az ÖRÖKKÉVALÓSÁG az, aminek nincs kezdete, s nem lehet időhöz kötni: a Fiú pedig előfeltételezi az időt, a nemzést és az atyát; az idő megelőz minden ilyen nemzést: ily módon nincs értelmi kapcsolat a két kifejezés között, Fiú és örökkévalóság, ez abszolúte lehetetlenség, mivel ezek a kifejezések lényegükben különböző és egymásnak ellentmondó elgondolásokat foglalnak magukban." (Adam Clarke Commentary)

Azonban az az igazság, hogy ezt a mennyei-földi színházi előadást és szereposztást nem a mennyben találták ki, hanem itt a földön a minden szellemi kontárkodásra kapható filozófusok, akiknek nyilván a fizetségük is félre van téve ezért, hogy Istent és a Fiát ilyen módon mutatják be a kívülállóknak, akik még nem Krisztus követői.

A Bibliában az Atya Isten van öröktől fogva, a Fiú pont azért Fiú, mert az Atya adott neki életet.

A „kezdet” szó használata mindig valamilyen kezdetre utal. Pl.: „De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva (arkhész, WHNU) én velem vagytok.” (János 15:27) – Az apostolokkal való együttlét kezdetéről beszél Jézus.

A „kezdet” szó megjelenik a föld alapítása, vagy Krisztus evangéliumának kezdete kapcsán is. (vö. Zsidók 1:10, Márk 1:1) De ugyanezt olvashatjuk Jézus Krisztussal kapcsolatban is:

„A mi kezdettől fogva (arkhész, WHNU) vala, amit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről. … Írok néktek atyák, mert megismertétek azt, a ki kezdettől fogva (arkhész, WHNU) van. Írok néktek ifjak, mert meggyőztétek a gonoszt. Írok néktek fiacskák, mert megismertétek az Atyát.

Írtam néktek atyák, mert megismertétek azt, a ki kezdettől fogva (arkhész, WHNU) van. Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten ígéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt.” (1János 1:11; 2:13-14)

Hogy a kezdettől fogva lenni, nem azt jelenti, öröktől fogva lenni, az az Ördög kapcsán is kiderül. Vagy netán van olyan elvakult háromság-hívő, aki szerint az Ördög öröktől fogva bűnben leledzik, nem pedig a bűnbeesésének kezdetétől???!

„A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva (arkhész, WHNU) bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (1János 3:8)

Bűnözésének van egy kezdeti pillanata, amióta a bűnben van.

Az Atya öröktől fogva van, nem kezdettől fogva, mivel kezdet nélküli. A Fiú pedig /egy/ kezdettől fogva, amióta az Atya életet adott neki.

Ha életet adott neki, akkor a Fiaként feláldozhatta értünk, így is történt. A filozófia pedig emberi hazugságok évezredes gyűjteménye, és Isten kinyilatkoztatásáról hamis képet ad.

"örökkévalóságban ...,amely nem végtelen hosszú időt jelent"

Nyilván nem jelent az örökkévalóság végtelen hosszú időt, hanem a pillanat jelenti a végtelen hosszú időt. Ugyanígy az örökkévaló Istennek /háromból az egyiknek vagy mind a háromnak/az anyja a Szűzanya, aki ugyancsak öröktől fogva létező és mindörökké szűz, mint ahogy a római katolikus egyház is szeplőtelen, amióta csak létezik. És örökké fog létezni, bár ez az esetükben vlsz. azt jelenti csak addig, amíg Isten igazságos ítélete le nem súlyt rá!

De jó hogy megmondtad, hogy az örökkévalóság nem jelent végtelen hosszú időt, mert ezt még eddig nem tudtam, hogy az Atya nem végtelen hosszú idő óta létezik. Akkor megmondanád, hogy kb. mióta létezik? /Te nem is vagy filozófus, inkább farizeus!/

"Azt viszont nem tudtam,hogy a szűz-anya is öröktől fogva létezik"

Ha Isten öröktől fogva van, és a Szűzanya Istennek szent anyja, akkor annak is öröktől fogva kell léteznie. Ezek szerint a mennyei színházban már nem csak három szereplő van - a katolicizmus szerint /akik kitalálták az Atya-Fiú-Szentlélek háromságot/, hanem négy.

Most ha mind a három Isten, és a Szűzanya Istennek szent anyja, akkor mind a háromnak a szent anyja, és mégis szűz maradt örökre?

Na és hogy lehet valaki egyszerre szűz is meg anya is? Kiráz a hideg a katolicizmustól!

Mária szűz volt, amikor még nem volt gyereke, de miután megszülte Jézust, megszűnt szűznek maradni.

És nem Istennek volt az anyja, mert az Isten szellem (Ján 4:24), hanem Isten Fiának.

És nem valóságos Isten mind a három, hanem csak az Atya, - mint mondotta: "Rajtam kívül nincsen Isten" (Ézsaiás 44:6).

Ha az Atyának nem anyja a Mária /?!!/, akkor nem lehet Istennek szent anyja, mivel az Atyán kívül nincsen Isten.

R.katolikusok és a többi filozófus, tudtok követni?

Csak egyetlen isten van, az Atya, akinek nincsen kezdete.

A Fiú isteni, de nem azonos Istennel, van kezdete, szellemi testét levetette és fizikai testben meghalt az emberiség bűneiért, miközben Isten mindvégig létezett szellemként, egyébként is láthatatlan és halhatatlan.

Mária meg a testben született Jézusnak volt az anyja. Egyrészt megszülte Jézust, másrészt József később megismerte, mint nőt, tehát házaséletet élt vele, így semmiképpen nem maradhatott szűz.

Ha ezt megértettétek, többé ne nevezzétek Szűzanyának. Ha meg nem értettétek meg, akkor a 2Kor 4:2-őt ajánlanám a figyelmetekbe:

Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.