A Filippibeliekhez írt levél 2. rész, 5-11 versét a görög eredetiből hogyan kell értelmezni?

"De nem azt hangsúlyozza Pál, hogy ne törjünk magasabbra, mint ami nekünk jár, hanem hogy azt se keressük, ami egyébként minket jogosan megilletne, és másokat előbbrevalónak tartsunk magunknál (Fil 2,3). Ebből nagyon erősen valószínűsíthető a "harpagmosz" (zsákmány) szónak "res rapta" (megragadott dolog) értelmében való vétele, s nem az, amit a kendtek fordítása sugall, vagyis hogy Jézus nem akarta megragadni az Istennel való egyenlőséget."

A fantázia, amivel kiegészíted az Írást, jól mutatja, hogy mire nem képes az ember, csak mert erőltet egy hamis tant. Ne törjünk magasabbra, mint ami nekünk jár, ne legyünk önhittek - erről szól az intelem. A többit te tetted hozzá, hogy ráhúzhass egy hamis következtetést a helytelen premisszádra.

Mindig csak a teljes Biblia fénye nem ragyog eléggé, mikor ezekből és sok más versből a háromságot akarjátok bizonyítani!

Kolosszé 2:9

Az ÚVF (szokás szerint) rosszul fordít. Jézusban az "istenség" teljessége lakik testileg, nem az "isteni minőség" teljessége, ahogy kendtek hamisan fordították. Itt derül ki, miért fontos a helyes fordítás, és miféle kibúvók útját egyengetik ezek az őrtornyos félrefordítások.

Azt ezt védő, ám "külsős" oldalak is ahelyett, hogy a lényeggel foglalkozna, azaz megnézné, hogy a Bibliában milyen összefüggésben használtatik a "theotész" és a "theiotész," valamint a "theion" szó, a különféle lexikonokat faggatja, melyek értelemszerűen az általános jelentéskörrel kezdik, és csak aztán hozzák az újszövetségi előfordulásokat, illetve némelyik a patrisztikusokat is! Aztán odáig ragadja a buzgalom, hogy angol értelmező szótárakat hoz fel, mintha az angol olvasó olyan korlátolt volna, hogy egy görög lexikont csak a Merriam-Websterrel tudna értelmesen olvasni! Nyilván az ellenvetéseket akarták így kizárni, de a lexikonok láncbafűzése óhatatlanul is a jelentésmezők összecsúszását okozza, minthogy egyik a másikra nem lát rá, hiszen nem ezzel a céllal készült. Nem nehéz így összemosni a két görög szót - ami végül is a honlapszerző célja.

Szerintük a szentháromság-hívők azért tiltakoznak, mert az ÚVF kiveszi a kezükből a kevés bizonyító szövegük egyikét. És hozzáteszi: nincs értelme, hogy a szövegre olyan értelmet erőltessenek, ami nincs benne, vagy hogy egy konkrét szó jelentését úgy korlátozzák, hogy az illeszkedjen az illető istenképébe. - De hát milyen célt szolgál, hogy az ÚVF két bejáratott fordítású görög szót a fordításban egyszerűen kicserél, ha nem azt, hogy az egyikhez a köznyelvben és a teológiai nyelvben hozzátapadt, számukra terhes hangsúlyokat lerázzák magukról? Így vonaglik a megbilincselt szabadulóművész is a víz alatt, de neki van egy előnye: ő végül ki tud szabadulni. Az Őrtorony Társulat azonban, mivel egyelőre nem tud megszabadulni a "teljesség" szótól, az "istenség"-nél kezdi a szabadulást, és azt farigcsálja át "isteni jelleggé," vagy az Érveljünk c. könyv korábbi szóhasználatában "isteni tulajdonsággá."

"Az ÚV ezzel szemben ezt írja: „őbenne lakik az isteni jelleg egész teljessége testileg.”"

A görögben semmiféle "jelleg" nem szerepel itt. Az "istenség" szó tökéletes megfelelője volna a "theotész"-nek - habár a brooklyni vezérfonalban álló "divine quality" kifejezésnek csakugyan nem. De az angol fordítás a lehetőségig szó szerintinek dicsérgeti magát: így hát valószínűleg a következő kiadásban hasznát veszik majd e szerény javaslatomnak, és a szót végre tényleg szó szerint fogják visszaadni.

"Egyes angol és német fordítások az ’istenség’ helyett ’isteni természetet’ írnak. Vesd össze: 2Péter 1:4.)"

De ott a görögben nem "theotész," sem "theiotész" szerepel, hanem "theia füszisz," ami kétségkívül hajlíthatóbb, mint emezek. A fordításban mégis hasonló kifejezések fognak állni a két helyen, ami máshová nem vezethet, mint a Kol 2,9 ellaposításához.

"Vagy a ’teljesség’, amely benne lakozik, másvalaki döntése alapján lett az övé?"

Ha így van is, az nem Jézus születése után történt, hiszen ő Istenként született, és nem olvassuk, hogy ezután borították volna rá az istenségnek nagyobb mértékét.

"azért lakozott Krisztusban az egész teljesség, mert az „tetszett az Atyának”."

A görögben (Kol 1,19) itt alanytalan szerkezet található: sem Atya, sem Isten nem szerepel, legfeljebb "a teljesség" volna alanynak tekinthető: "oti en autw eudokhsen pan to plhrwma katoikhsai". Mivel ez a "pléróma" a 2,9 szerint nem másnak, mint az istenségnek a teljessége, magának az Istennek (határozott névelővel) tetszett úgy, hogy Krisztusban lakozzék. No ez az a másik hely, amely szerint Jézus "az Isten." A "tetszett" pedig nem jelent holmi visszavonható kiváltságot, hiszen Jézusról írva van, hogy (a papság dolgában) neki megesküdött az Atya, és nem bánja meg soha. Tehát ő nem járulékosan, hanem elidegeníthetetlenül rendelkezik az istenség egész teljességével.

"Azt mondja talán itt Pál apostol, hogy a Krisztusban levő „teljesség” Krisztust magává Istenné teszi? A Kolosszé 3:1 szerint nem, mert itt azt olvassuk Krisztusról, hogy „az Isten jobbján ül”."

E hivatkozással kendnek ismét csak a modalizmust sikerült megcáfolnia. Bele kellene törődnie végre kendnek: a Kol 2,9 a maga szigorú és explicit fogalmiságában egymaga megcáfolja a kendtek összes implicit és beleolvasott érvét Jézusnak az Atyáénál "lényegileg alacsonyabb" istenségéről. Mert ha nem egylényegű Jézus az Atyával, akkor az istenségnek nem lakozhat őbenne a teljessége. Akkor ki kellett volna belőle maradnia valaminek.

"Az Ógörög-magyar szótár szerint a the•o′tész (alanyeset, amelyből a the•o′té•tosz származik) jelentése: „istenség, isteni természet”"

A "theIotész" szónál meg ugyanezeket említi a szótár, csak éppen fordított sorrendben, meg mellette másokat is. Látszik tehát, merre kíván oldalogni a kend felekezete azzal, hogy a két szót igyekszik bizonygatásában összemosni. Az a célja, hogy az egyik szó helyett a másikat elemezhesse - legalábbis a fordításaiban. Mert a "divine quality" vagy az "isteni jelleg" kétségkívül gyöngébb és hajlíthatóbb az utólagos kommentálás során, mint az "istenség." És az Érveljünk c. könyv, melyből kend ezt az idézetét merítette, maga is arra használja ezt az "isteni tulajdonság" kifejezést, hogy eloldaloghasson a 2Pt 1,4 irányába, amelyre mutogatva már az ember által is birtokolható "isteni természetet", azaz az Istentől eredő, rá jellemző erkölcsi tisztaságot belophatja a képbe. Íme, szépen kitetszik, mi végre fordította félre az Őrtorony ezt a szöveget. De nekem sincs gomb a szemem helyén, és a nyelvemet se vágták ki.

"Istensége vagy isteni természete nem teszi Jézust mint Isten Fiát az Atyjával egyenrangúvá és hasonlóan örökkévalóvá, mint ahogy az „emberiség” vagy az „emberi természet” sem jelenti azt, hogy minden ember egyenrangú vagy egyidős.”"

De mégis minden ember egyforma az emberi természetre nézve, azaz egyik nem kevésbé ember, mint a másik. Ha tehát kend itt bedob a vitába egy analógiát, nekem rá kell mutatnom, hogy az kétélű fegyver. Az emberek különböző korúsága meg magától értetődő természeti tény, viszont másfelől az isteni természetet birtokló személyek esetén a dolog messze nem ilyen egyértelmű.

Fil 2:6

Görög hosz en morfé theu hüparkhón, ukh harpagmon hégészato to einai isza theó

KIT who-in-form-of God-existing-not-snatching-he considered-the-to be -equal (things)-to God

NWT who, although he was existing in God's form, gave no consideration to a seizure, namely that he should be equal with God

ÚVF aki, noha Isten formájában létezett, nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen.

Bevezetés

Két részlet igényel vizsgálatot: a „nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával” és a „hogy Istennel egyenlő legyen” fordítás.

Szótári és nyelvtani adatok

A mondat eleje szerint Krisztus „Isten formájában” volt; a „forma” eredetije (morfé) személyek esetében alapvetően a külsőt, azt az alakot jelenti, amelyben valaki mások számára felismerhetően és azonosíthatóan megjelenik; nem véletlen, hogy több fordító is „mivolt”-ként, sőt „természetként” értelmezi (Katolikus, Békés-Dalos, Káldi, NIV). A „létezett”-nek fordított hüparkhón a hüparkhó (megvan, fennáll, létezik) ige folyamatos melléknévi igeneve („...létezvén” vagy „...leledzvén”).

Ami az első vitatható részletet illeti, az ukh tagadószó jelentése „nem”, és az igét (hégészato) tagadja. A hégészato a hégeomai ige aorisztosz alakja (szerepe itt csak a múlt idő jelzése), jelentése az bővítmények esetén: vél, gondol, hisz, tart, lát valakit vagy valamit valamilyennek (Fii 2:3,25, 3:7-8, 2Kor 9:15, lTim 1:12, Csel 26:2 stb.). A harpagmosz jelentése zsákmány, rablott, erőszakkal megszerzett dolog; a harpadzó igéből származik, amelynek a jelentése: elrabol (lásd Mt 11:12, 12:29, Jn 10:19), vagy el-, meg- és kiragad (Jn 6:15, Csel 8:39, 23:10, Júd 23, Mt 13:19, 1Thessz 4:17); ebből az igéből származik a harpax (ragadozó, rabló, harácsoló) és a harpagé (elrablás, rablásvágy). A harpagmosz az ógörögben is ritka, az Újszövetségben csak itt szerepel.

A második tagmondat arra utal, hogy mit nem tartott a Fiú elorzott dolognak: a to einai az eimi létigéből („van”) képzett főnév („a levés”). Az isza (szótárban: iszosz) jelentése: egyenlő, ugyanannyi, ugyanakkora stb.; ebből van képezve az iszotész = egyenlőség, azonosság, méltányosság. Krisztus tehát az „Istennel egyenlőnek levését” nem tartotta elbitorolt dolognak, azt, „hogy egyenlő Istennel”.

Értelmezésbeli lehetőségek

A két részlet természetes fordítása: „Isten formájában lévén nem tekintette elbitorolt dolognak” azt, „hogy egyenlő az Istennel”. Kulcsfontosságú a jelentősége annak, hogy az Istennel való „egyenlőség” folyamatos, állapotszerű. A Fiú ezt nem megszerezte, mintha lett volna idő, amikor nem lett volna Isten formájában. Eleve ebben a létformában volt, tehát ez nem is lehetett volna a számára elérendő cél. Eleve „Isten formájában létezett” (ÚVF). A Társulat (Kell hinned a Háromságban? (25-25. oldal), Érveljünk az írásokból (156-157. oldal)) mégis pontosan ezzel ellenkezően, úgy állítja be, mintha arra nem lett volna szabad gondolnia, hogy Istennel váljon egyenlővé, és mivel ezt nem tette, ezért lett a filippibelieknek példaadó: „utánozni tudunk valakit, aki 'nem törekszik erőszakkal arra, hogy Istennel egyenlő legyen' (ÚV).”

Amit a szöveg nem mond

Pál nem azt állítja, hogy Krisztus „nem akarta elbitorolni” (ukh hégészato harpadzein) Istentől, ami az Övé. Nem is azt mondja, hogy Krisztus attól tartózkodott, „hogy Istennel egyenlő legyen”, hogy Istennel egyenlővé váljon (lásd az ÚVF célhatározói tagmondatát: „hogy...”), vagy „hogy Istennel egyenlővé tegye magát” (vö. Jn 5:18).

A szövegkörnyezet

A Fii 2:6-ot megelőző szakasz nem csupán önmagunk másokhoz méregetéséről beszél, hanem együttérzésről, szeretetről, közös törekvésekről és gondokról, a viszálykodás kerüléséről, alázatról, és végül az 5. versben arról, hogy senki se csak a saját hasznát nézze, hanem mindenki a mások hasznát is!

Ezután jön az a görögül hiányos mondat, amelyet minden fordítónak ki kell egészítenie: „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Ökumenikus), vagy elfogadhatóbb jelen időben: ho kai en Khrisztó Iészú [esztin] = „amint az Krisztus Jézusban [van]” (Vida), vagy egy módbeli segédigével kiegészíteni: ho kai en Khrisztó Iészú [einai dei] = „...amint annak Krisztus Jézusban [lennie kell]”.

Ennek a tisztázására azért volt szükség, hogy meglássuk: Pál gondolatmenete szerint Krisztusban a hívők alapvető hozzáállása, hogy egymás érdekeit a sajátjuk fölé helyezik. Erre az önzetlenségre hozza példának Krisztus Jézust, aki annak ellenére, hogy Isten formájában volt (a felső pólus), az emberek érdekében egy időre emberek formáját vette fel (az alsó pólus). A Fiú szinte „kifosztotta önmagát” (heauton ekenószen, lásd Soós, Kecskeméthy), szolgai formát vett fel, az emberekhez hasonlóvá lett, és engedelmeskedett mindhalálig. Ez a döbbenetes, önfeláldozó szeretet az, amit Pál követendő mintaként tárt a filippibeliek elé (vö. Mk 10:45).

Tágabb bibliai összefüggések

Krisztust a Biblia theosz-nak (isten / Isten) és ho theosz-nak (az Isten) is nevezi.

Helyes fordítások és értelmezések

Angolul: „who being in the form of God, thought it not robbery to be equal with God” (KJV, NKJV); „who, although he existed / was in the form of God, (he) did not regard equality with God a thing to be grasped” (NASB, RSV); „who though he was in the form of God, did not regard equality with God as something to be exploited” (NRSV); „who, being in very nature of God, did not consider equality with God something to be grasped” (NIV).

Magyarul: „ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel” (Ökumenikus); „amikor Isten alakjában volt, nem tekintette zsákmánynak, hogy az Istennel egyenlő” (Vida); „aki Isten alakjában nem tartotta azt rablott zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő” (Csia); „a ki, Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő” (Károli); „mikor Isten formájában volt, nem tartotta Istennel való egyenlőségét zsákmánynak / ragadománynak” (Kecskeméthy, Czeglédy, Ravasz; „rablott szerzeménynek” Raffay); „isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék / amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell” (Békés-Dalos, Káldi).

A Társulat tanítása és a fordítás közötti összefüggés

A Társulat tagadja, hogy Krisztusban az Isten lett emberré. Ez a fordítása és magyarázata azt sugallja, hogy Pál Jézus Jehovával szembeni alázatát teszi az alázat példájává. Eszerint ha a másikat különbnek kell tartanunk önmagunknál, akkor erre azért Jézus a legjobb példa, mert ő Istent, azaz Jehovát különbnek tartotta önmagánál, és nem akart Istenné válni.

Összefoglalás

A bibliavers a Fiúnak az emberré válása előtti állapotát úgy írja le, hogy „Isten formájában volt”, „Istennel egyenlő volt”, de ehhez nem ragaszkodott, hanem emberi, szolgai formát öltött. Pál a Messiásban önmagát hozzánk lealázó Istent teszi az alázat példájává.

Fil 2:9

Görög dio kai ho theosz autón hüperüpszószen kai ekhariszato autó to onoma to hüper pan onoma

KIT through which-also-the-God-him -put high up over-and-he graciously gave- to him-the-name-the-over-every-name

ΝWT on this very reason alsó God exalted him to a superior position and kindly gave him

the name, that is above every [other] name ÚVF Az Isten éppen ezért magasabb állásba is emelte, és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll.

Bevezetés

Két részletet kell megvizsgálnunk: a „magasabb állásba” fordítás pontosságát, illetve a „minden más névnek felette” részletet.

Szótári és nyelvtani adatok

Ami az első vizsgált kifejezést illeti, a hüperüpszoó ige jelentése: minden mértéken felül, minden fölé felemelni (Raffay: „Isten felette felmagasztalta őt”). Az Újszövetségben csak itt fordul elő, és nem is felsőfokot, hanem túlzott felsőfokot fejez ki.

Ami a „minden más névnek felette áll” fordítást illeti, a to onoma to hüper pan onoma jelentése „a minden név felett való név”, azaz „a legfelsőbb név”. Ez felsőfokot fejez ki, ráadásul ószövetségi előzménye is van. A „más” szócska az eredeti szövegből hiányzik, társulati betoldás (vö. Kol 1:16-20).

Értelmezésbeli lehetőségek

Az eredeti szöveg értelme egyszerűen az, hogy a Fiú, aki mindig is Isten formájában volt, majd emberként megaláztatott, és a halálba taszíttatott, feltámadva ismét a létező legmagasabb dicsőségben van (az „Isten formája” felülmúlhatatlan), és a létező Legmagasabb Név birtokosa (Isten Nevénél pedig nincs nagyobb).

Amit a szöveg nem mond

Pál nem azt mondja, hogy Jézus csupán „magasabb állásba” jutott, hiszen ez csak középfokú hasonlítás lenne (alapfok: magas, középfok: magasabb, felsőfok: legmagasabb). Nem is csupán egy „minden más név felett álló” nevet kapott, mintha összehasonlítani akarna, és az ő neve csak más nevek fölé kerülne.

A szövegkörnyezet

Pál gondolatmenete éles ellentéteket állít fel: a Fiú Isten formájában volt, de szolgai, emberi formát vett fel; dicsőségben volt, de porba alázták; a legmegvetettebb volt, de a legnagyobb méltóságba emeltetett. Pál az álmessiásként kivégzett rabbinak, a Messiásnak a lélegzetelállító történetéről beszél (Isten formájában, Istennel egyenlő volt, emberként kínhalált halt, majd ismét megdicsőült), hogy ez a nagy „alászállás” legyen az alázat példája a hívők számára.

A Társulat a részlet értelmezésekor (Érveljünk az írásokból (192. oldal)) arra mutat rá, hogy a 11. versben „Jézus Krisztus Úr az Istenek, az Atyának a dicsőségére” (ÚVF), tehát Jézus és „az Isten, az Atya” különböző személyek. A társulat rossz fordításával szemben az eredeti szöveg (hoti Küriosz Iészusz Khrisztosz eisz dokszan theu patrosz) azonban csak azt módja: az „Atya Isten dicsőségére”, ami nem zárja ki azt, hogy a Fiú is Isten lehetne.

Tágabb bibliai összefüggések

Nincs az a zsidó vagy zsidó származású keresztény, akinek a „minden név felett való név” hallatán ne a Név jutna az eszébe. Istent azóta is, a mai napig úgy emlegetik: „a Név” (ha Sém). Pál Krisztusról mondja, hogy „nincs üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (Csel 4:12), ami nem csoda, hiszen Jézus szerint is Jézusnak adta az Atya a nevét (Jn 17:11).

Az, hogy a Krisztust Isten emelte fel, és Isten adta neki a Nevet, nem mond ellent annak, hogy a Fiú maga is Isten lenne, ha Isten lénye több, mint Atya: Fiú és Szentlélek is. A Fiú egy emberi testében valóban „kisebb” volt az Atyánál (Jn 14:28, „az én Atyám nagyobb nálam”), és mint Messiás, mint ember, az őt küldő Istentől való teljes függőségben élt (1Kor 11:3, „a Krisztus feje [vezetője] az Isten”). Ma mégis Úr minden felett: „előtte hajol meg minden térd” (2:11), amint az megmondatott: „Nincs más isten rajtam kívül, igaz és szabadító isten nincsen rajtam kívül. Rám figyeljetek a föld végéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd” (Ézs 45:21-23).

Helytelen fordítások és értelmezések

A legtöbb magyar fordítás sajnos figyelmen kívül hagyja, hogy a névről, arról a bizonyos névről van szó (to onoma), és nemcsak „olyan név” adatott neki (lásd Károli, Czeglédy, Raffay, Kecskeméthy, Ravasz, Vida, Csia, Katolikus, Békés-Dalos, Káldi).

Helyes fordítások és értelmezések

Angolul: „God highly exalted him and bestowed on him the name, which is above every name” (NASB) „God (also) exalted him to the highest place / highly exalted him and gave him the name that is above every name” (NIV, NRSV) „God raised him to the heights and bestowed on him the name above all names” (REB); „God, therefore, has lifted him on high, and has given him the name which surpasses every name” (NBV).

Magyarul: „fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden név felett van" (Ökumenikus); „azért Isten is felmagasztalta Őt, és azt a nevet ajándékozta neki, amely minden névnek felett vagyon” (Buday).

A Társulat tanítása és a fordítás közötti összefüggés

A Társulat tagadja, hogy Jézusban Isten járt köztünk, számára Jézus csak egy teremtett lény, ha az első is az Isten után. Ezért lehet érdeke kisebbíteni a Messiás megdicsőülését, és elkendőzni azt a tényt, hogy Jézus csak visszatért oda, ahol mindig is volt, Isten létformájába.

Összefoglalás

A bibliavers Krisztusnak az Isten formájában való létet, Istennel való egyenlőséget vagy azonossságot, az Isten méltóságát, Nevét és tekintélyét tulajdonítja. Ezzel a Fiú és az Atya személyét nem azonosítja, de Isten lényét két személyben is láttatja.

""Istensége vagy isteni természete nem teszi Jézust mint Isten Fiát az Atyjával egyenrangúvá és hasonlóan örökkévalóvá, mint ahogy az „emberiség” vagy az „emberi természet” sem jelenti azt, hogy minden ember egyenrangú vagy egyidős.”"

De mégis minden ember egyforma az emberi természetre nézve, azaz egyik nem kevésbé ember, mint a másik. Ha tehát kend itt bedob a vitába egy analógiát, nekem rá kell mutatnom, hogy az kétélű fegyver. Az emberek különböző korúsága meg magától értetődő természeti tény, viszont másfelől az isteni természetet birtokló személyek esetén a dolog messze nem ilyen egyértelmű."

Minden ember egyforma az emberi természetre nézve, így Jézus és Jehova is egyforma a szellemi természetüket nézve, mondhatnánk azt is, hogy más fajba tartoznak. Ettől bizony nem kell "egylényegűnek", egykorúnak és hatalomban is egyezőnek lenniük, a mitikus háromság részeiként! Ezt a Biblia világosan tagadja.

Mindig az Atya van legfelül és nem Jézussal "egylényegűen", hanem Jézustól, mint különálló szellemszemélytől függetlenül.

2. A Fiú alárendeltje volt az Atyjának a földre jövetele előtt, és utána is az maradt

a. -A Fiú engedelmes volt az égben; az Atya küldte el őt Jn 8:42; 12:49

b. -Engedelmes volt a földön; az Atya nagyobb Jn 14:28; 5:19; Héb 5:8

c. -Az égben felmagasztaltatott, mégis alárendelt Fi 2:9; 1Ko 15:28; Mt 20:23

d. -Jehova Krisztusnak a feje és Istene 1Ko 11:3; Jn 20:17; Je 1:6

a -A Fiú engedelmes volt az égben; az Atya küldte el őt

(János 8:42) "Jézus ezt mondta nekik: „Ha az Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől jöttem el, és úgy vagyok itt. Nem is a magam kezdeményezéséből jöttem, hanem Ő küldött el engem."

(János 12:49) "mert én nem önmagamtól indíttatva szóltam, hanem maga az Atya, aki küldött engem, ő adott nekem parancsolatot, hogy mit mondjak, és mit beszéljek."

b. -Engedelmes volt a földön; az Atya nagyobb

(János 14:28) "Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam."

(János 5:19) "Jézus azért még ezt mondta nekik válaszul: „Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből, hanem csak amit lát, hogy az Atya tesz. Mert amiket Az tesz, azokat teszi hasonlóképpen a Fiú is."

(Héberek 5:8) "Jóllehet Fiú volt, engedelmességet tanult azokból, amiket elszenvedett;"

c. -Az égben felmagasztaltatott, mégis alárendelt

(Filippi 2:9) "Az Isten éppen ezért magasabb állásba is emelte, és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll"

(Itt is indokolt a 'más', mivel a tágabb szövegösszefüggés ezt követeli)

(1Korintusz 15:28) "Mikor pedig minden alávettetett neki, akkor maga a Fiú is aláveti magát Annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenkinek."

(Máté 20:23) "Így szólt hozzájuk: „A poharamat kiisszátok ugyan, de a jobb, illetve bal kezemhez való leülést nem az én dolgom megadni, hanem azokat illeti az, akiknek elkészítette az én Atyám.”"

d. -Jehova Krisztusnak a feje és Istene

(1Korintusz 11:3) "De akarom, hogy tudjátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje pedig a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten."

(János 20:17) "Jézus ezt mondta neki: „Ne kapaszkodj tovább belém. Mert még nem mentem fel az Atyához. Hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: »Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.«”"

(Jelenések 1:6) "— és királysággá tett minket, papokká az ő Istenének és Atyjának —, igen, azé legyen a dicsőség és a hatalom örökké! Ámen."

Kol 2:9-et így idézed: „Őbenne lakik az isteni jelleg egész teljessége testileg”. Legnagyobb sajnálatodra azonban ez egyike az Őrtorony egyik félrefordításainak, ráadásul erre akar dogmát felépíteni, holot az eredeti szövegben egyszerűen θεοτητος (theotétosz), vagyis istenség áll. De kapsz róla egy részletesebb elemzést:

Görög en autó katoikei pan to pléróma tész theotétosz szómatikósz

KIT in-him-is dwelling down-all-the-fullness-of the-divinity-bodily

NWT it is in him that all the fullness of the divine quality* dwells bodilv

ÚVF mert őbenne lakik az isteni jelleg egész teljessége testileg

* NWT lábjegyzet: Szó szerint 'istenség', gör. theotétosz, lat. divinitatis.

Bevezetés

A szöveg két problematikus pontja az „isteni jelleg” fordítás, illetve a „testileg” kifejezés értelmezése.

Szótári és nyelvtani adatok

Az „isteni jelleg” mögött az eredetiben egy szó áll: theótész, amely a theosz (Isten) főnévből van képezve. Jelentése Istenség, Isten-volt, az a lényeg vagy természet, amitől az Isten vagy egy isten az, ami. A theótész az egész Újszövetségben csak itt fordul elő. A klasszikus görögben is „istenséget” jelöl, azt, amitől egy isten isten, és nem valami más.

Más kérdés, hogy Krisztusban milyen módon lakik az istenség teljessége? A szómatikósz-t magyarra rendszerint úgy fordítják, hogy „testileg” vagy „testi módon”, pedig itt nem a szarx (hústest) áll, hanem a szórna. Ennek a jelentésköre a hullától a testi jelenléten át a természet, a lényeg, a létforma, az alak és a személyiség, a lényeg vagy a testület jelentéséig terjed. Nem az anyagról szól, hanem az alakról, mint ami a belső lényeg kifejeződése. Az 1Kor 15:45-49 szövegében a mennyei, szellemi test (szóma pneumatikon) is egy teljesen más, megdicsőült létformáról beszél, nem pusztán anyag- vagy formaváltásról.

Értelmezésbeli lehetőségek

A theótész (Istenség) tehát nem a tulajdonságra vagy jellegre, hanem a lényegre mutat rá. Pál nem egyszerűen Istenről (theosz) beszél, hanem Isten lényéről, amely betöltötte a Messiást. A szómatikósz mint határozószó a hogyan kérdésre válaszol, tehát a fordításnak azt kell megragadnia, hogy Krisztusban mi módon lakozik „az istenség egész teljessége”. Nyilván nem fizikailag, mert bár a Feltámadt teste fizikai tulajdonságokkal is rendelkezik, létformája megdicsőülése óta elképzelhetetlenül több mint fizikai. Inkább arról van szó, hogy lényét tekintve benne lakozik az Istenség egészének teljessége.

A Társulat ellenvetései szerint a Fiú „istensége” vagy „isteni természete” ugyanúgy nem teszi egyenrangúvá és hasonlóan örökkévalóvá az Atyával, mint ahogy az emberség vagy az emberi természet sem jelenti azt, hogy minden ember egyenrangú vagy egyidős. Akinek azonban emberi természete révén embernek bizonyul, és embersége (ember volta) egyértelmű, az a rangjától és a korától függetlenül is ember, nem? A másik ellenvetést, miszerint csak azért lakott Krisztusban Isten egész teljessége, mert az úgy „tetszett az Atyának” (1:19), maga a Társulat cáfolja a saját ÚVF-ával: „mert az Isten úgy látta jónak, hogy őbenne lakjon az egész teljesség” (ti. az a misztikus pléróma, amit a gnosztikusok az Isten fogalma alatt értettek).

Amit konkrétan nem állít

Az „isteni jelleg” kifejezés csak akkor lehetne jogos fordítás, ha a szövegben theótész helyett theiótész állna. Ez a theiosz („isteni”) melléknévből van képezve, és a jelentése valóban isteni jelleg vagy természet, tulajdonság(ok) alapján felismerhető isteni mivolt, isteniség (vö. Róm 1:20). Pálnak tehát lett volna rá szava, mégsem ezt használta Krisztusra. A két szó között csak egy „ióta” a különbség, de annak döntő a jelentősége.

A szövegkörnyezet

Pált a Kolosséban felbukkanó gnosztikus eretnekség ellen harcol, amely az egyszerű krisztushittel szemben titkos „Ismeret” (gnószisz) által elnyerhető misztikus „Teljességet” (pléróma) hirdetett. Pál e „tudás” ellen a Krisztusban adatott teljes megváltást, megszentelődést, bölcsességet, reménységet, a Krisztusban teljes életet hirdette. Ezt úgy tette, hogy a gnosztikusok által használt szavakat (teljesség, ismeret) keresztény tartalommal töltötte meg. Az ingadozó hívők így megérthették, hogy minden benne van Krisztus lényében, hiszen Benne lakik minden „Ismeret” (2:3), a „Teljesség” (1:19) vagy „Istenség” egész teljessége (2:9).

Tágabb bibliai összefüggések

Jézust a Biblia sehol sem nevezi „isteni”-nek (theiosz), csak Istennek / istennek (Jn 1:1, 18 stb.). A földön járó Jézus az Isteni volt, és az Isten is őbenne (Jn 10:38, 14:10, 17:21). Megdicsőülése óta pedig a Benne hívőkben is benne lakik (Ef 3:17, 2Kor 13:5, lKor 6:17,19, ÍJn 2:23, 4:12-13, 2Jn 9).

Helytelen fordítások és értelmezések

Több fordító (Czeglédy, Raffay, Buday) értelmezése szerint a szómatikósz arra utal, hogy a Krisztusban „valóságosan”, azaz ténylegesen van jelen az istenség egésze. Erre azonban Pálnak lett volna külön szava (aléthósz). Mások a testté léteire való utalásként értelmezik: „megtestesülve” (Soós), de a testté létei lényege éppen a fizikai, biológiai testté (Jn 1:14 szarx) válás volt, és megdicsőülése után Krisztusnak csak a szómájárói beszélhetünk. A „test(ület)ileg” értelmezés (Vida) pedig azt jelenthetné, hogy az istenség teljessége Krisztus Testével (az egyházzal) lenne egész, anélkül nem.

Helyes fordítások és értelmezések

Angolul: „in him dwells all the fullnes of the Godhead bodily” (KJV, RSV, NKJV) „in Him all the fullness of deity dwells / lives in bodily form / bodily” (NASB, N1V, NRSV), „the complete being of the Godhead / the Godhead in all its fullness dwells embodied” (NEB, REB).

Magyarul: „benne lak(oz)ik az istenség egész teljessége testileg” (Károli, Kecskemé- thy, Ravasz, Ökumenikus, Békés-Dalos), „testi formában az istenség egész teljessége” (Katolikus, más szórenddel Káldi), vagy „testileg őbenne lakozik minden, ami az istenséget betölti” (Csia).

A Társulat tanítása és a fordítás közötti összefüggés

A Társulat Krisztust Mihály arkangyalnak tartja. Elismeri „istennek” a szónak abban az értelmében, ahogy a pogány isteneket, evilág istenét, vagy a 82. zsoltárban a bírákat, de tagadja, hogy Jézusban az Isten lett emberré. Ezért Krisztus istenségét legfeljebb „isteni jelleg”-ként, kapott tulajdonságként értelmezi, és tagadja, hogy természetéből, lényegéből fakadnának isteni tulajdonságai.

Összefoglalás

A bibliavers azt állítja Krisztusról, hogy az Istenség egész teljessége benne lakozik.