Öngyilkosság. Van remény a pokol elkerülésére, ha már a teljes reményvesztettség és zéró élni akarás állapotában vagyok (dec.16-án két éve)? Több lent.

december 16-án lesz két éve, hogy az a dolog történt velem (sok mindent túléltem, de ez sehogy sem akar múlni) nehogy enyhülne, csak mélyül a depresszió. A fájdalmat már elviselhetetlennek érzem, eleinte segített az evés de már az sem érzéstelenít. Az a seb, amit ő okozott nem gyógyul sehogy sem, már nem akarok élni, anno voltam nehézségek közepette is motivált, de az, amit Ő csinált velem, kiölte belőlem az életkedvet, csak azért nem lettem öngyilkos, mert a pokolra kerülök és az rosszabb. De néha már kezd kevés lenni a hitem hozzá, hogy elhiggyem, hogy rosszabb.Ha ebben az állapotban hirtelen követem el az öngyilkosságot, akkor az enyhítő körülmény? Erre a esetre már megírtam a búcsúlevelet, amit szét fogok kürtölni (nem a bosszúért,mert semmit sem enyhítene a fájdalmon, hanem azért, hogy ha én pokolra kerülök is, legalább az emberek tanuljanak az esetemből, hogy mit nem kéne szórakozásból csinálni a naiv, amúgy is sebzett fiatal lányokkal, csak azért mert könnyű prédák). Létezik-e ilyen mély depresszióból kiút? (pszichológus nem segített) Ha igen, hogyan kérjek segítséget? Anno átlagon felüli nehézségekkel megküzdöttem Isten segítségével, de az életnek a legszentebb területén ejtett rajtam olyan sebet, ami nem látszik gyógyulni, csak mélyül. Ez kiölt belőlem minden örömöt, életkedvet, motivációt és csak fájdalom maradt már majdnem két éve. Trollkodástól kérlek kíméljetek, nem arra van szükségem, hozzáértők véleményét kérem.