Pap szeretnék lenni? Mitévő legyek?

Ha szilárdan érzed, hogy ez az utad, érettségi után jelentkezz a szemináriumba!

A családodnak el kell fogadnia, hogy az életutadat nem ők választják meg. De te is legyél feléjük türelemmel, hallgasd meg a mondanivalójukat, gondold át, és próbáld magad a helyükbe képzelni, hogy tudd, mit is érezhetnek. Hiszen az ő szemszögükből nézve te lemondasz rengeteg dologról és az egész életedet felteszed valamire, ami szerintük nem fontos. Neked azt kell velük megértetned, hogy számodra igenis az, és mivel a te életed, ez szémít. Ha egyedüli gyerek vagy, azt is meg kell értened, hogy fáj nekik, amiért nem lesz unoka...Ezeket magad is fontold meg. Valóban le tudsz mondani a családapaság és a házasélet örömeiről? Ha nem, akkor is lehetsz pl. diakónus. Meg azt, hogy mindenben teljesen azonosulsz a katolikus tanítással? De ha egyértelműen a papi hivatás a tied, akkor menj annak.

Ha az szeretnél lenni, hát legyél. Senki sem tilthatja meg, hogy azt csináld, amit akarsz.

Be kell iratkozni a megfelelő iskolába, és kész.

Nálunk egyébként nagypapámnél volt beleszólás a pályaválasztásába, a dédszüleim nyomták a papság felé, igaz, kései és többedik gyerek volt. Ő is ministrált meg minden, de aztán inkább mérnöknek ment (szerencsére, mert így lehetek én.) :)

Én, amit tanulok az egyetemen, igazából általános iskolás korom óta érzem a nekem való hivatásnak.

Ne csinálj hülyeséget! Ha a szüleid nem látják jónak, akkor hidd el, hogy nem is jó megoldás!

A papi hivatás nem arról szól, hogy bújjunk el a világ elől. Minimum pénzmániásnak és pedofilnek kell lenned, ha meg akarsz felelni, jussanak eszedbe a szavaim, ha csalódsz az Egyházban. A szüleid valószínűleg tudnak valamit, amit nem mondanak el.

Én csak annyit tudok, hogy az edelényi papnak elvették a jogosítványát ittas vezetésért; és most biciklivel jár. Elég ciki! Nem akarsz ilyet.

Nem komolyan! Hallgass a szüleidre, de inkább édesanyádra. Aztán gondolkozz el, nem vagy-e kicsit letört vagy depressziós, mert nekem nagyon úgy tűnsz.

Ha az én fiam, vagy unokám lennél azt tanácsolnám, hogy egy darabig kerülj mindent, ami ezzel a vallással kapcsolatos és inkább élj, mert fiatal vagy! Értékelned kell az életet, hiszen azért kaptad, hogy ÉLD!

Ezt nyilván nem negatív értelemben értem, de a szórakozás nem bűn, sőt a szeretet vagy a szerelem sem.

És még mielőtt valóban elhatározod magad, át kellene rágnod magad az ellentétes vallásokon is, hogy biztos lehess magadban, vagy hogy ne tégy felesleges köröket, mint én. Mert képzeld én apáca akartam lenni fiatalon. És a helyi pap azt mondta, hogy nem ajánlja.

Akkor én dühös és elkeseredett voltam; most viszont boldog vagyok, hogy hallgattam rá, és nem lettem apáca. Pedig a szüleim támogattak, mehettem volna más paphoz is, de nem. Én ezt isteni jelnek vettem. És most már tudom, hogy az is volt.

Dönts jól!