Mitévő legyek ebben a helyzetben? (fontos)
19 éves fiú vagyok. Nem tudom mi akarok lenni. Hiányvágyam van mivel kimaradt a tinédzser korom. Életemben 1-szer voltam eddig szórakozóhelyen, 3-4-szer buliban. Nincsenek barátaim, még haverjaim sem. Még szűz vagyok, pedig már jó lenne valakivel összejönni.
Ez mellett még rossz tanuló is vagyok. Most fogok érettségizni, de pl. angolból semmit nem tudok (annyit tudok, hogy What's your name?). Annyira elcseszettnek érzem az egész helyzetem. Vidéken lakom. Most esti suliba járok úgy, hogy még korombeliekkel sem találkozom.
Nem akarok tovább tanulni mivel nincs egy normális OKJ szakma sem. Különféle médiaszakra, menedzsmentre nem fogok az időm pazarolni. Tényleg elképzelésem sincs a jövőmmel kapcsolatban, ill. szeretnék már élni is... Van még valaki ilyen helyzetben, vagy volt? Mit csináltatok?
válasza:Az oké, hogy vidéken laksz, de nem mindegy, hogy egy vidéki nagyvárosban, vagy egy majorban valahol az Alföld mélyén. Hacsak nem valami egész parányi településen laksz, kell, hogy legyen valamiféle szabadidős programlehetőség az otthonod környékén. Ha más nem, legalább egy kultúrház. Jelen esetben teljesen mindegy, hogy a rendelkezésedre álló szórakozási lehetőségben te jó vagy-e, vagy egyáltalán érdekel-e téged, mert elsősorban az a cél, hogy eljárj valamiféle közösségbe. Erre pedig akármi jó, a helyi olvasókör éppúgy, mint egy futballcsapat. Tedd félre azt, hogy tehetségtelen vagy, vagy esetlen, vagy akármi, és járj el valamiféle közösségbe. Gyakorlatilag akárhová. Ez az első lépés ahhoz, hogy barátokat találj.
Van valami különösebb oka annak, hogy rossz tanuló vagy: betegség, vagy egyéb ok? Mert ha nincs, akkor erre bizony egyetlen megoldás létezik: tanulni, tanulni, tanulni - ha tetszik, ha nem. Egyébként a helyesírásod alapján meg nem mondanám, hogy rossz tanuló vagy. Ahogy elnézem, a kérdésed viszonylag hosszabb magyarázatát sikerült egyetlenegy helyesírási hiba nélkül leírni. Ez a mai átlaghoz képest jó. (Sajnos.)
A menedzsmentes baromságokat tényleg kár erőltetni, de a gondjaid közül erre a legnehezebb így ismeretlenként válaszolni, hogy mi legyél. Te tudod, hogy a településeden milyenek a viszonyok, vagy miben vagy relatíve jobb.
Mindenek előtt keress közösséget magadnak! A bulikat meg ne sajnáld, én pesti létemre sem vagyok egy nagy bulizós, ezzel nem vagy egyedül.
Budapesttől 50 km-re egy kis faluban lakom. 30 km-re pedig van egy kisebb/nagyobb város ahova 3 évet jártam középsuliba.
Az a baj, hogy nem vagyok képes normálisan kommunikálni másokkal. Itt helyben vannak fiatalok, de sosem jöttem ki semelyikkel olyan hihetetlenül jól. Amikor régebben még a volt osztálytársaimmal néha én is kijártam, akkor is csak afféle hátul kullogós gyerek voltam.
Nincsenek olyan témák akimről beszélgetni tudnék velük.
Itt főként olyan fiatalok laknak akik hétvégente elmennek bulizni, piálni.
A volt középiskolai osztályomban is csak haveri kapcsolataim voltak. Nem voltak közös programok, tehát suliidőn kívül nem találkoztam senkivel.
A tanulással pedig úgy vagyok, hogy nincs miért tanulnom. Nincs motivációm. Igazából mindenből kitudom hozni legalább a kettest minimális időráfordítással, de az angol a világéletemben nem ment. Igaz sosem tanultam olyan hihetetlenül sokat, de amikor tanultam is akkor is csak kettes, vagy ami még rosszabb egyes lett. 9.-ben meg is buktam belőle.
Szívesen jártam volna egy jó fej külön tanárhoz, de a szüleim nem lettek volna képesek finanszírozni, ill. itt helyben nem is igazán van.
Ezek ellenére engem sok minden érdekel, elméletben. Gyakorlatban még semmiből semeddig nem jutottam. Engem érdekel az angol is, érdekel a filozófia, "modern" művészet, szeretek olvasni (főleg fantasy könyveket), még azt is megkockáztatom, hogy a történelem is érdekel. Azonban azok a feladatokat amiket úgymond kötelezősen el kell végezni nem tudom hova tenni, ezért várom már az érettségi végét (akár, ha meg is bukok). Engem ez az egész egy folyamatos nyomás, frusztráció alatt tart, ellenben ehhez nem társul megfelelni vágyás, motiváció mint másoknál. Ezért inkább hagyom és mással fecsérlem az időm, de attól még ez az egész rajtam marad. Nem akarok semmit kötelezettségből tenni, elveszi mindennek a "varázsát". Egy halom anyagot bemagolni a semminek, az én szemszögemből legalábbis. Amikor leülök tanulni szó szerint fizikai fájdalmat érzek. Fáj a fejem, az egész testem ellenkezik.
Én nem a tanulásra születtem, de még is 4-5 évemet pazaroltam el érettségire.
Elnézést, hogy hosszúra fogtam.
válasza:Igen, én is erre gondoltam, már mint a munkára.
Nem a bulikat nem szeretem, hanem nincs kivel menni. Ha nem is heti szinten, de havonta 2-3-szor jól lenne elmenni szórakozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!