Teljesen tanácstalan vagyok, hogy folytassam tovább az életem, mit tanuljak még, mi az amit Isten elvár tőlem?

leszögezném az elején, hogy semmilyen körülmények között nem hiszek valamiféle felsőbbrendű entitásban, aki saját képére teremtett minket, és azóta remekül szórakozik itt rajtunk. jómagam úgy gondolom, hogy - hasonlóképp, ahogy elhunyt szeretteink emléke bennünk él - Isten attól létezik, hogy sokan hisznek benne. nekem nincs szükségem ilyesmire, hogy ne ártsak másoknak, ne lopjak, ne hazudjak, és egyáltalán, olyan életet éljek, amire én magam és a szüleim büszkék lehetnek, miközben minél hasznosabb tevékenységet végezzek a családom/környezetem/hazám/világ fejlődésének érdekében. nem is tudok a lelkiismeretemmel könnyedén elszámolni egy gyors gyónással és penitenciával. természetesen egymás megerősítése a "helyes" úton járásban hasznos lehet egy közösségben, ezért nem is vagyok ellene semmilyen vallásnak, ami nem árt másoknak, de ez a rágörcsölés a megfelelésre inkább csak emésztőrendszeri és vérnyomásproblémákat okoz. szerintem, aki hisz valamiben, aminek a létezésére nincs bizonyíték, az még ettől nem "agymosott", csak ilyen nevelést kapott, ilyen környezetben élt, és hinni kezdett benne. a kérdés az, hogy ez mennyire és milyen irányban változtatja meg az életét.

ezért úgy gondolom, ennek a kérdésnek, hogy "mit vár el tőlem", nincs értelme. szerintem a legfontosabb, hogy életünk során olyasmivel foglalkozzunk, amiben örömünket leljük, mind a magánéletben, mind szakmailag, méghozzá azért, mert az ilyen területeken sokkal hatékonyabban, eredményesebben tudunk működni. ha valaki reál beállítottságú, ne menjen humán irányba, és megfordítva (aki pedig egyik sem, az lesz a teszkó árufeltöltő). csak utálni fogja a munkáját, nem tudja rendesen elvégezni, és ez az egész életét nagyon súlyosan érinti majd.

a tanulást pedig érdemes egész életen át folytatni. bőven van mit. a hittől, vallásoktól függetlenül egyértelmű, hogy a műveltség egyéni, közösségi és világméretű léptékben is nagyon hasznos (...lenne már végre).

Szia

Visszatérve az eredeti kérdésedre, főként a kommented erre a részére: "Teljesen bizonytalan vagyok, persze tudom,hogy úgyis az lesz,amit Isten szeretne,de szeretném az Ő elképzelését akadálymentesen, tudatosan megvalósítani. Eddig sajnos túlságosan a saját fejem után mentem..." - szeretnék néhány támpontot adni a Bibliából arról, mit kíván meg tőled Isten, és milyen segítséget ad ehhez.

Mit szeretne Isten tőled: "Ez jó és elfogadható a mi Megmentőnk, Isten szemében, akinek az az akarata, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson."1Tim.2:3-4

Milyen ismeretről van szó? :

Efézus 1:17

17 hogy Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás szellemét az ő pontos ismeretében;

Filippi 1:9

9 És azért imádkozom továbbra is, hogy szeretetetek még jobban és jobban bővelkedjen pontos ismerettel és teljes tisztánlátással;

2Timóteusz 2:25

25 és szelídséggel oktatja a kedvezőtlen beállítottságúakat; mert ki tudja, az Isten talán megbánást ad nekik, amely az igazság pontos ismeretéhez vezet,...

A saját fejed után menni tényleg életveszélyes. De ha az értelmi képességedet öszhangba dozod Isten gondolkodásmódjával, az ÉLETET jelent a számodra. Vedd kérlek figyelembe ezt a tanácsot is:

„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat” Példabeszédek 3:5, 6.

Micsoda ostobaság lenne a ’magunk értelmére támaszkodni’, vagy a világban kiemelkedő szerepet betöltő emberek értelmére hagyatkozni, amikor teljes mértékben Jehovába vethetjük a bizalmunkat! „Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint” — mondja Salamon. Inkább erre buzdít: „féld az Urat, és távozzál el a gonosztól. Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontaidnak” Példabeszédek 3:7, 8. Minden tettünket, gondolatunkat és érzelmünket az attól való egészséges félelemnek kell irányítania, hogy Isten nemtetszését vonjuk magunkra. Az ilyen tiszteletteljes félelem megőriz minket attól, hogy rosszat tegyünk, szellemi értelemben pedig egészséget és megújulást jelent számunkra.