Jehova tanúi! Mi történne, ha a pászka ünnepén beleinnék a borba és a pászkába?

Neem? Dehogynem!

Egy-két újabb tanúság:

"a nemzetek látni fogják, hogy ezek a dolgok beteljesednek, amit a tanúk mondanak, ahogyan a mennyből irányítják" The Watchtower, 4/1/72 p. 200

"Hacsak nem vagyunk az Isteni csatornával összeköttetésben, nem fogunk az élet útján haladni, függetlenül attól, hogy mennyi Bibliát olvasunk" The Watchtower, 12/1/81 p. 27

"Nincs semmi okunk, hogy megváltoztassuk ezeket az elképzeléseket, ezek Isten dátumai, nem a miénk" Watchtower, 7/15/1894, p. 1677

"A Jehova Tanúi figyelmeztetnek... az ő kijelentésük angyali irányítású és támogatású" The Watchtower, 4/1/72 p.197

1Korintusz 12:29-" Talán mindenki tanító? "

Efézus 4:10-18" Aki leszállt, az egyben az is, aki felment, sokkal feljebb minden égnél, hogy teljességet adjon mindennek.És ő némelyeket apostolokul adott, némelyeket prófétákul, némelyeket evangéliumhirdetőkül, némelyeket pásztorokul és tanítókul,a szentek helyreigazítása céljából, szolgálat munkájára, a Krisztus testének felépítésére,míg el nem jutunk mindnyájan az egységre a hitben és az Isten Fiának pontos ismeretében, a felnőtt férfi szintjére, a termetnek arra a mértékére, amely a Krisztus teljessége szerint való;hogy ne legyünk többé kisgyermekek, akiket mintha hullámok hánynának-vetnének, és akik ide-oda sodródnak a tanítás minden szelében az emberek ármánykodása által, tévelygés kigondolásában való ravaszság által.Hanem az igazságot szólva, szeretet által növekedjünk fel mindenben, összhangban azzal, aki a fej, Krisztus."Őbelőle az egész test — harmonikusan egybeillesztetve és együttműködésre késztetve minden ízület által, mely megadja, ami szükséges, külön-külön minden egyes tag megfelelő mértékű működése szerint — hozzájárul a test növekedéséhez, hogy felépítse magát szeretetben.Azt mondom tehát, és emellett tanúskodom az Úrban, hogy többé ne járjatok úgy, ahogy a nemzetek is járnak elméjük haszontalanságában,miközben a bennük levő tudatlanság miatt, szívük érzéketlensége miatt elmebelileg sötétségben vannak, és el vannak idegenedve az Isten szerinti élettől."

Jób 37:7-" Pecsétet tesz minden földi ember kezére, Hogy minden halandó megismerje munkáját."

Jakab 3:1-" Ne legyetek sokan tanítók, testvéreim, hiszen tudjátok, hogy mi súlyosabb ítéletet fogunk kapni."

Lukács 12:48 -" Bizony, mindenkitől, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni; és akire sokat bíztak, attól a szokottnál többet fognak követelni."=János 15:2-" Minden rajtam levő szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt, eltávolít, és amelyik gyümölcsöt terem, azt mind megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen."

EGY újság színi kritikusa egyszer elment megnézni egy darabot. Nem volt túl jó véleménnyel róla, ezért ezt írta: „Ha éppen valami semmitmondóra vágyik, feltétlenül nézze meg ezt a darabot!” Később a darab támogatói készítettek egy reklámot, amelyben idéztek a kritikustól. Az idézet így szólt: „Feltétlenül nézze meg ezt a darabot!” Pontosan idézték ugyan a szavakat, de kiemelték őket a szöveg környezetükből, így teljesen mást fejeztek ki velük, mint amire az írójuk gondolt.

Ez a példa azt szemlélteti, hogy mennyire fontos lehet egy kijelentés szöveg környezete. Ha bizonyos szavakat kiemelünk a környezetükből, eltorzulhat a mondanivalójuk. Ez történt akkor is, amikor Sátán eltorzította a Szentírás értelmét, amikor megpróbálta félrevezetni Jézust (Máté 4:1–11). Ha viszont figyelembe vesszük, hogy milyen szöveg környezetben van egy kijelentés, az segíthet a pontosabb megértésében. Ezért amikor egy Watchtower-mondatot átvizsgálunk, mindig bölcs lépés szem ügyre venni a Watchtower-mondat környezetét is, hogy jobban megértsük, miről is beszélt az író.

Egy szótár így határozza meg a „szövegkörnyezet” kifejezés jelentését: „vmely írás mű szövegének olyan összefüggő része, amelyből vmely benne előforduló szó v. szó kapcsolat jelentését és használati körét meg akarjuk, ill. meg lehet állapítani.” A „szövegkörnyezet” idegen megfelelője, a „kontextus” jelentheti még a következőt is: „az összefüggések, a körülmények együttese.” Ebben az értelemben a „szövegkörnyezet” szinonimája a „háttér”. Egy Watchtower-mondat környezetét és hátterét különösen fontos figyelembe venni, ha arra gondolunk, amit -Példabeszédek 18:13-" Ha valaki felel valamire, mielőtt hallaná, az bolondság és megalázó rá nézve."

Watchtower-mondat helyes használata azt jelenti, hogy jól megértjük=Elolvassuk az idézet Biblia verset amire a mondat épül, aztán becsületesen és pontosan magyarázzuk el másoknak. Mivel tiszteljük Mindenkinek a meggyőződését!

1Péter 2:17-" Mindenfajta embert tiszteljetek"

2 Péter 1:5-10-"elejét veszik annak ,hogy tétlenek vagy gyümölcstelenek legyenek".........Kik?

János 15 :1-2-" Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.  Minden rajtam levő szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt, eltávolít, és amelyik gyümölcsöt terem, azt mind megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen."

Jézus abban a bizalmas beszélgetésben, amelyet hűséges tanítványaival folytatott niszán 14 éjszakáján, „az igazi szőlőtőhöz” hasonlította magát, mely ellentétes a hűtlen Izrael ’elkorcsosult szőlőtövével’. Ezt mondta: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves” (János 15:1). Évszázadokkal korábban Jeremiás próféta feljegyezte Jehova szavait, melyek hitehagyott népének szóltak: „úgy plántállak vala el téged, mint nemes szőlővesszőt . . . : mimódon változtál hát nékem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává?” (Jeremiás 2:21). Hóseás próféta pedig ezt írta: „Elkorcsosuló szőlőtő Izrael. Gyümölcsöt hoz magának . . . Képmutatóvá lett szívük” (Hóseás 10:1, 2, NW).Izrael nem teremte meg az igaz imádat gyümölcsét, hanem hitehagyottá vált, és önmagának termett gyümölcsöt. Három nappal azelőtt, hogy Jézus utoljára jött össze hűséges apostolaival, ezt mondta a képmutató zsidó vezetőknek: „mondom nektek: az Isten királysága elvétetik tőletek, és olyan nemzetnek adatik, amely megtermi gyümölcseit” (Máté 21:43). Ez az új nemzet „az Isten Izraele”, mely 144 000 felkent keresztényből áll; őket az „igazi szőlőtőről”, Krisztus Jézusról fakadó „szőlővesszőkhöz” hasonlítják (Galácia 6:16; János 15:5; Jelenések 14:1, 3).Jézus ezt mondta a tizenegy apostolnak, aki ott volt vele abban a felső szobában: „Minden rajtam levő szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt, eltávolít, és amelyik gyümölcsöt terem, azt mind megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Maradjatok egységben velem, és én egységben veletek. Ahogy a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőn marad, ugyanúgy ti sem, csak ha egységben maradtok velem” (János 15:2, 4). Jehova népének modern kori történetéből látható, hogy a felkent keresztények hűséges maradéka egységben maradt a Fővel, Krisztus Jézussal (Efézus 5:23). Alávetették magukat a tisztításnak és a metszésnek (Malakiás 3:2, 3). 1919 óta bőségesen teremnek Királyság-gyümölcsöt — először további felkent keresztények formájában, 1935 óta pedig a társaik egyre növekvő „nagy sokasága” formájában (Jelenések 7:9; Ézsaiás 60:4, 8–11).Jézus ezután következő szavai minden felkent keresztényre és az ő társaikra is vonatkoznak: „Abban dicsőül meg az én Atyám, hogy folyton sok gyümölcsöt teremtek, és a tanítványaimnak bizonyultok. Ahogy az Atya szeretett engem, és én szerettelek titeket, úgy maradjatok meg a szeretetemben. Ha megtartjátok a parancsolataimat, megmaradtok a szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam az Atya parancsolatait, és megmaradok a szeretetében” (János 15:8–10).Mindannyian szeretnénk megmaradni Isten szeretetében, és ez arra indít, hogy olyan keresztények legyünk, akik sok gyümölcsöt teremnek. Ezt úgy tehetjük meg, ha minden alkalmat megragadunk arra, hogy prédikáljuk ’a királyság jó hírét’ (Máté 24:14). Ezenkívül minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megteremjük „a szellem gyümölcsét” az életünkben (Galácia 5:22, 23). Ha elmegyünk Krisztus halálának az emlékünnepére, erősödni fog bennünk az erre irányuló elhatározás, mivelhogy emlékeztetnek majd minket Isten és Krisztus irántunk mutatott nagy szeretetére (2Korintus 5:14,15).

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Galácia 5:9-10-"Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti.  Bizalommal vagyok irántatok, akik egységben vagytok az Úrral, hogy nem fogtok másként gondolkodni; de aki nyugtalanságot okoz nektek, viselni fogja ítéletét, bárki legyen is."

Emlékünneptől az Úrvacsoráig

Kedves Olvasó! 2010 húsvétján érdekes egybeesések vannak.....egyszerre ünnepel a katolikus,a protestáns,és az orthodox kereszténység : április 4-húsvétvasárnap. Akik emlékeznek még a szocializmusra,azok emlékeznek arra,hogy április 4-e egy másfajta ünnep volt: Magyarország felszabadulását kellett/illett ünnepelni. Akkor nem illett még csak gondolni sem arra,hogy megszállás történt. ( [link] ) Bár Jehova Tanúi előszeretettel elhatárolódnak a minden keresztény felekezettől,és az ünnepeiktől,azért nem esett messze az egyetlen "egyházi ünnepük" az úgynevezett "emlékünnep" sem a húsvéttól: március 30-án volt Világszerte megtartva. Nem véletlen a ragaszkodás a zsidó Niszán hónap 14-hez ragaszkodás: Mintha átmenetet jelentene Jehova Tanúi teológiája,gyakorlata az Ószövetség,és az Újszövetség között. Szóval az Emlékünnep. Ezen az Ünnepen emlékeznek vissza Jehova Tanúi,és a meghívott vendégek Jézus Krisztus halálára,szenvedéseire,és feltámadására. Szigorúan naplemente után kezdődik az Ünnep,Bibliai előadást hallgatnak,és körbeadják a kovásztalan kenyeret,és a bort,ami szimbóluma Jézus Krisztus testének,és vérének (Máté evangéliuma 26:26-29) Ami keresztény szemmel furcsa:csak az úgynevezett "felkent osztály" tagjai fogyaszthatnak az Emlékjegyekből,ez -a Brooklyni központú Jehova Tanúi (fő) irányzat szerint kb.: alig 9000 fő lehet-világszerte. Így nagyon kicsi az esély,hogy egy átlag Jehova Tanúja lásson ilyen embert,aki vesz a kenyérből,és a borból. Furcsa egy jelenség....Visszaemlékszem: körbeadják a kovásztalan kenyereket,és a bort,valaki fejet hajt az Emlékjegyek előtt,-és továbbadja,-valaki halkan mormolja:"nem vagyok méltó",-és szintén továbbadja. Ahogy ezekre,a több mint másfél évtizedes élményekre visszaemlékszem eltűnődtem....valóban...ki "méltó" arra,hogy fogyasszon az Emlékjegyekből,-a Biblia alapján? Csak bizonyos "kiválasztott szentek" tartoztak Isten szövetségeibe? Általában a Bibliaverseket a Szentírás Károli Gáspár fordítása alapján idézem,- köszönet a [link] Honlap készítőinek ! (Ahol más fordítást használok,ott külön megjelölöm.) Az egyiptomi kivonulásnál ("Exodus") együtt vonultak a zsidókkal "elegy" "keverék" nép, II.Mózes 12:38 "Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom." (Lásd még az V.Mózes 29:9-13-ban a favágókat,és a vízmerítőket is-akik a Szövetség alá tartoztak.) Az így kiegészült néppel kötött szövetséget Mózes által Jahveh ÚR Isten: II.Mózes 24:7,8.: "Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk. Mózes pedig vevé a vért, és ráhinté a népre, és monda: Ímé a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött ti veletek, mindama beszédek szerint." Ésaiás 56:3-6 "És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok! Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész; És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat." Határozott meglátásom a Szentírás alapján,hogy téves tanítás az,hogy Jahveh (mindenkori) népén belül egy kisebbség (vallási elit) a Szövetséghez tartozik,és a "pórnép" pedig mint valami "töltelék-réteg" lesi:hátha valami "áldás-morzsa" lehullik a "mennyeiek Asztaláról". Ugyanaz a helyzet szerintem az Újszövetséggel is. Isten (Új) Szövetségéhez tartozni: kegyelem,és kiváltság egyszerre. Kikről olvashatunk a Bibliából,hogy Isten méltónak ítéli az Emlékjegyek fogyasztására -keresztény szóhasználattal:az Úrvacsora vételére? Aki felismerte önmagában a megváltásra szoruló bűnöst,és Jézus Krisztusban a Megváltót. Aki tanítványként tekint a Mesterre: Máté 26:26-28 "Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan. Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára." (Saját kiemelések.) Idézetek János evangéliumából 6.fejezetből-a katolikus Szent István Társulat fordítása alapján (Forrás: [link] ) " 51Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért." 52Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?" 53Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. 54De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. 55A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. 56Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. 57Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. 58Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él." Mikor válik méltatlanná a keresztény az Úrvacsora vételére? A Korinthusiakhoz írt I.levél 11.fejezetében erről olvashatunk: "Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés: Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl. Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek." A Baptista hitvallásban még ezt olvassuk,a 11.cikkelyben: "

Hisszük, hogy az úrvacsorát Jézus Krisztus szerezte, hogy azzal rendszeresen élve, hálaadással emlékezzünk végtelen szeretetére, és cselekvő módon hirdessük halálát, amíg visszatér (-Saját kiemelésem-Jehova Tanúi szerint Jézus Krisztus 1914-ben "láthatatlanul" eljött.-)

Az Úr Jézus halálának emlékjegyeiben, a kenyérben és a borban azok részesülhetnek, akik újjászülettek, hitük vallomására bemerítkeztek, Istennel és embertársaikkal rendezett közösségben élnek." Visszaemlékszek arra az időszakra,amikor-többek között- megvizsgáltam a Szentírás alapján,kikről-kiknek szól az Új Szövetség,és az Úrvacsora,nagy felszabadulást jelentett meglátni:Mindenki,aki hisz Krisztusban,és az Ő váltság-halálában,feltámadásában,-és megbánták bűneiket azokat tette méltónak a Mindenható,hogy Isten fiai (lányai) legyenek,és az Új Szövetség tagjai. Amikor ekkora értéket kínál Jahveh ÚR Isten,akkor -akik hisznek Krisztus halálában,megváltásában,és feltámadásában-akkor azt vegyük komolyan,örömmel,és hálával! Ne hagyjuk kifosztani magunkat,amikor el akarják venni ezt a bizonyosságot! Péter I.levele 1:3-5: "Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra, A kiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen."

Kiknek kell fogyasztaniuk az emlékjegyekből, a kenyérből és a borból?

Isten szent szelleme azt a meggyőződést adja nekik, hogy ki lettek választva, hogy égi királyok legyenek (Róma 8:16,17). Ezenkívül a Jézussal kötött Királyság-szövetségnek is tagjai (Lukács 22:29).

Lukács 22:29, 30; 12:32, 37

-királyokként és papokként fognak szolgálni az egész emberiség áldására (1Mózes 22:18; Jeremiás 31:31–33; 1Péter 2:9; Jelenések 5:9, 10; 14:1–3).

Az Úr Vacsoráját

Évente egyszer kell megtartani, a pászka napján Lk 22:1, 17–20; 2Mó 12:14

Krisztus áldozati halálára emlékezünk 1Ko 11:26; Mt 26:28

Mi a helyzet azokkal, akik abban reménykednek, hogy örökké élhetnek majd Paradicsomban a földön? Ők Jézus parancsának engedelmeskedve jelen vannak az Úr Vacsoráján, de csak mint tisztelettudó megfigyelők, akik nem fogyasztanak az emlékjegyekből.János 3:16-"Mert az Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen."

Isten „letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál” (JEL 21:4)

János szerint Jézus először Nikodémusznak, egy farizeusnak beszélt az örök életről. Ezt mondta neki: „ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be az Isten királyságába.” Azoknak, akik belépnek az egek Királyságába, ’újra kell születniük’ (Ján 3:3–5). De Jézus ennél többet is mondott. Beszélt arról a reménységről is, amely az egész világ számára elérhető János 3:16.Máté 5:5-" Boldogok a szelídek, mivel örökölni fogják a földet"

-az emberiség tökéletes állapotba jut

Jelenések 21:1–4

Az istenfélő emberek azóta reménykednek ebben, hogy az emberiség elvesztette a tökéletességet az Éden-kertben. Az igazságos emberek örökké fognak élni a paradicsomi földön, és nem öregszenek meg. Ezt a reménységet mind a Héber Iratok, mind pedig a Keresztény Görög Iratok egyértelműen alátámasztja!

(Jel 22:1, 2).

Ime egy Példa:-->

Pál apostol a hébereknek írt levelében így szólítja meg a hívőtársait: „szent testvérek, az égi elhívás részesei”. Ám azt is kijelenti, hogy Isten alávetette Jézusnak „az eljövendő lakott földet” (Héb 2:3, 5; 3:1). A Keresztény Görög Iratokban a lakott földnek fordított eredeti kifejezés mindig az emberekkel benépesített földre utal. Ezért ’az eljövendő lakott föld’ nem más, mint a jövőbeli világrendszer a földön, Jézus Krisztus uralma alatt. Jézus akkor majd beteljesíti Isten ígéretét: „Az igazságosak öröklik a földet, és örökké rajta lakoznak” (Zsolt 37:29).

A nagy sokaság és a 144000 között olyan nagy szakadék tátong, amihez mérhető a zsidó és a pogány nemzetségek között volt csak annak idején. Az egyik csoport Isten gyermeke, a másik Istennek csak szolgája. Az egyiknek valóban Atyja az Isten, a másiknak csak teremtője. Az egyik magához veszi a szent jegyeket az emlékünnepen, a másik csak figyeli az előbbieket. Az egyik a mennybe jut, a másik nem. Az egyik pap, a másik nem. Az egyik Istentől született, a másik csak testtől és vértől. Az egyik tagja a Testnek, a másik nem. Hogyan mondhatod tehát, hogy a nagy sokaság "érintőlegesen része" a 144000-nek? Éppen nem része, hanem egyetlen közös elemük sincs.

Eléggé utólagosnak (mondvacsináltnak) látom azt a magyarázatot, hogy "mivel már kevesen vannak és idősek is ezért a nagy sokaság hirdeti tovább". De hát hogyan is hirdethetné egy Szellemtől megfosztott, újjászületetlen, egy csomó ígéretből kirekesztett nagy sokaság ugyanazt ugyanolyan hatékonyan, amit az állítólagos 144000? Honnan kapnának erőt rá? Vagy az ő esetükben az emberi erő pótolná a Szent Szellemet?

Te ezzel a hirdetésben való közösséggel kívánod igazolni, hogy az "ez a nemzedék" magában foglalja a "nagy sokaságot." De nem jogosultabb következtetés volna az, ha a 144000 és a nagy sokaság közti számos és mélyreható különbség okán egyenesen kizártnak gondolnátok az utóbbiakat "e nemzedékből?"

Állítás: "Csak a 144 000 tagból álló kicsiny nyáj megy az égbe és uralkodik Krisztussal" "Bizonyítás:" "Luk 12:32; Jel 14:1, 3; 1Kor 15:40–53; Jel 5:9, 10"

Cáfolat: A kicsiny nyáj csak akkor volt kicsiny, aztán Isten szaporította számukat az üdvözülőkkel. A 144000-ről azt olvassuk, hogy zsengeként vétettek meg, azaz ugyanabból a típusból még több is akad idővel. Aztán meg ők a királyiszék előtt énekelnek, s ugyanott a nagy sokaság is (Jel 7,9). Az "enópion" szó is ugyanaz, szemérmetlenség volna az egyik helyen elerőtleníteni a szokásos "Isten látókörében" félremagyarázással, míg a másik helyen érvényben hagyni. A korinthusi levélben a mennyei és földi test közti különbséget Pál nem a két kaszt között, hanem a mostani lelki testünk és a leendő dicsőséges testünk között állítja fel. Az "uralkodunk a Földön" nem jelenti, hogy létezne olyan emberkaszt, amely csak a Földön kap üdvösséget. Ádám is tudott úgy uralkodni a Földön, hogy kifejezetten a teremtett (állat)világot vetik az uralma alá.

Pál nem abban az értelemben használja a "méltatlanságot", mint JT-i, ti. hogy "nincs benne a 144000-ben, mégis részesedni akar benne." Hanem úgy:

1Kor 11,20-22

"Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés: Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl. Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, akiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek."

Vagyis azok a méltatlanok, akik magánétkezést csinálnak az úrvacsorából (és a szeretetvendégségből), kirekesztve belőle másokat, ilyen módon szétszaggatva a Test egységét. Megjegyzem: JT-i a 144000-es tanításukkal éppen ezt teszik.

Ha a "más juhok" is a Test tagjai, akkor rájuk is ugyanúgy vonatkoznak ezek a megállapítások:

Ef 3,6

"a pogányok örököstársak és >egyugyanazon test tagjai< és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangyéliom által."

Vajon az őrtornyos értelemben vett "más juhok" (a továbbiakban "a földiek") ugyanazon ígéretek részesei és ugyanazon örökségre vannak szánva, mint az ún. "felkentek?"

Ef 4,4

"Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhívatástoknak >>egy<< reménységében hívattatok el is"

Tehát ha egy a Test, akkor egy a reménység is. (Az Új Világfordítás itt kétségbeesetten hamisítgatja a szöveget, hogy a reménységet észrevétlenül megkettőzze, de látványosan hasraesik.)

1Kor 10,16-17

"A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből >>részesedünk<<."

Miféle közösségük van a "földieknek" ezzel a testtel, melynek állítólag tagjai, ha már a szent jegyek magukhoz vételére is méltatlanoknak dörgi őket a brooklyni központ?

1Kor 11,27

"Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen."

Micsoda tehát? Tagjai a Testnek, de mégsem annyira, mint mások, mert ha ennek a tagságnak a jegyében a hálaadás kenyerét és borát is fogyasztani akarják, máris méltatlanoknak lesznek bélyegezve, akik pusztán ezáltal is a Test ellen vétkeznek - melynek állítólag tagjai!

1Kor 12,12-13

"Mert amiképpen a test egy, és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg."

Vagyis aki az egy Test tagja, az nem másért mondható ennek, hanem mert a Szentlélekbe való bemerítésben részesült. Ezek szerint a "más juhok" is részesültek a Szentlélek keresztégében. Ezt valószínűleg kend se gondolta végig - de ez nem a kend szégyen, mert a brooklyni központ is elmulasztotta ugyanezt. Hát miért is volna kend előrelátóbb saját tanítóhivatalánál?

A Mt 24,22-beli "választottak" a szöveg szerint mindazok, akik üdvözülni fognak.

A "méltatlan részesedésre" való hivatkozást már megcáfoltam: Pál ott erkölcsi méltatlanságról beszél, nem pedig erkölcstől független, kasztrendszerű kirekesztettségről, mint amilyen pl. az ószövetségi áldozatbemutatási jogkör hiánya volt azok számára, akik nem voltak papok.

A kendnek az istenfiúságot a 144000-re korlátozni szándékozó idézeteid nem a keresztény, bemerített hívők nagy tömegét zárják a ki a fiúságból, hanem a hitetleneket és az istenteleneket. Hát az ilyenekkel akarja kend párhuzamba állítani JT-inak "földi osztályát?"

Már miért ne szólna minden kereszténynek a mennyei reménység? Tán az evangéliumokban és a levelekben szól valami konkrét különbségtétel, hogy ne mondjam: kasztszerű szétválasztás, ami erről a csudaszerű kettős testről, kettős reménységről, kettős megváltásról tanúskodik?

Jel 7:4-8 Az Őrtorony Társulat azt állítja, hogy szó szerint 144 000 fő alkotja a hívők égi reménységű osztályát. A 144 000 azért nem lehet szó szerint zsidó, mert (1) a törzslista nem egyezik meg az ószövetségi listákkal, (2) József törzse sosem létezett, (3) hiányzik belőle Dán és Efraim, (4) a léviták pedig nem számítottak külön törzsnek.

A Társulat több bibliai információt figyelmen kívül hagy. Az Ószövetségben található több mint két tucatnyi törzslistából csak három egyezik meg teljesen, és van köztük hiányos is (pl. 5Móz 33). A Biblia szerint József Jákob fia, tehát igenis a 12 törzs egyikének az alapítója volt. A törzslisták rendszerint két fia valamelyikét: Efraimot vagy Manassét említik. A Jel 7 listája csak abból a szempontból példátlan, hogy József és Manassé (apa és egyik fia) külön törzsként jelenik meg. Ennek az oka nyilván a pótlás, ugyanis jogosan hiányzik a bálványimádóvá lett Dán (3Móz 24:11, Bír 18:1.30, lKir 12:28-29) és Efraim (Bír 17, Hós 4:17). Lévi azért lehet benne a listában, mert bár földje nem volt, eredetileg Jákób fia volt, és vér szerint mindenképpen külön törzsnek számított. Végül megjegyzendő, hogy Mózes áldásában József és Lévi törzse is benne van (lásd 5Móz 33).

Talán az is elkerülte a figyelmedet, hogy a 144 000 a Jel 7-ben még nem a mennyben van, hanem a földön áll. Isten csapásai és a földi katasztrófa csak az ő megjelölésük, elpecsételésük után szabadulhat el, hogy ők védve legyenek a csapásoktól vagy a csapások alatt. Logikus, hogy ők eszerint mind megérik a nagy nyomorúságot, vagy legalábbis a kezdetét, nem? De akkor hogyan lehetne őket 2000 év összes „felkentjével" azonosítani, amint azt a Társulat teszi? Hogyan lehettek folyamatosan elhívva az 1. század óta, és maradhatott mára csak kb. 9000, ha a „nagy nyomorúság" előtt és annak kezdetekor mind a 144 000 a földön van?

Csupán két ponton különbözik és azt is okkal. Ez nem zárja ki, hogy a 7. fejezetben Izraelről van szó. Sőt, kifejetetten Izrael törzseiről van szó. Aki nem tartozik a törzsbe, az nem Izrael. A törzsek közt nem szerepel Dán törzse, lehet, >mert< a zsidó felfogás szerint az Antikrisztus Dán törzséből származik. Helyére József fiának, Manasszesznek törzse került. Tehát Dán nemzetsége, mely bálványozással kitünőleg megbélyegezte magát, ki van zárva, annak jelentéseűl, hogy mindazok, kik ahhoz hasonlítanak, a világot istennél inkább szeretik, az ő sorsában osztoznak, s nem lesz részök a választottságban. Dán nemzetségében ütötte fel először fejét a bálványozás (Birák 18. r.), és az ő kerületében volt Jeroboám borja. (Kir. I. 12,30.). Dán már a Krónikák könyvében (Krón I. 4–8. r.) sem számíttatik a többiekkel. Efraim törzse helyett Józsefé szerepel, >mert< Efraim osztotta meg Izrael egységét.

Ezt olvasd el nagyon figyelmesen:

[link]

A Biblia így válaszol: „Az igazságosak ösvénye . . . olyan, mint a hajnal világossága, mely egyre világosabb lesz a teljes délig” (Példabeszédek 4:18). A Jehovától jövő növekvő világosság továbbra is megvilágítja népe ösvényét. Finomítja őket szervezetileg, a tanítások tekintetében és erkölcsileg.

Zsoltárok 119:130-" Szavaid feltárulása világosságot ad, Megértéshez segítve a tapasztalatlanokat."

A szellemi világosságnak is Jehova a Forrása (Zsoltárok 43:3).

1János 1:3-" amit láttunk és hallottunk, nektek is hírül adjuk, hogy nektek is részességetek legyen velünk. Ez a részességünk továbbá az Atyával és a Fiával, Jézus Krisztussal van."

1János 1:5-" Az üzenet pedig, amelyet hallottunk tőle és bejelentünk nektek, ez: az Isten világosság, és ővele egységben nincsen semmi sötétség.

1János 1:6,7-" Ha azt állítjuk: „Részességünk van vele”, de azért továbbra is a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem gyakoroljuk az igazságot.Ha azonban a világosságban járunk, ahogy ő maga a világosságban van, akkor részességünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának a vére megtisztít minket minden bűntől."

Jehova hozzáférhetővé tette a világosságot szaván keresztül, amely ma bárki számára elérhető írott formában a Szent Bibliában (Zsoltárok 119:105; 2Péter 1:19).

Először is Jézus maga mondta: „Aki hisz énbennem, nemcsak énbennem hisz, hanem abban is, aki elküldött engem; és aki engem lát, látja azt is, aki elküldött engem. Én világosságként jöttem a világba, hogy mindaz, aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben” (János 12:44–46). Azoknak, akik szeretik Jézust és hitet gyakorolnak benne, mély szeretetet és hitet kell gyakorolniuk Jézus Istene és Atyja, Jehova iránt is (Máté 22:37; János 20:17). Az, aki Jézus nevét használja imádatában, de elmulaszt nagyobb tiszteletet adni Jehovának, nem nyilvánít ki őszinte szeretetet a világosság iránt (Zsoltárok 22:27 [22:28, Károli]; Róma 14:7, 8; Filippi 2:10, 11).

[link]

MEGKÉRLEK OLVASD EL A FRISSEBB KIADVÁNYAINKAT IS EBBEN A TÉMÁBAN NE CSAK A 80-ÉVEKET VEGYÉTEK FIGYELEMBEN!!!!!!!!!!!!!!!

Az Őrtorony Társulat kezdettől fogva hivatkozik Bölcs Salamon egyik mondására, azt állítva, hogy Russell óta Isten állítólag ilyen módon, fokozatosan növeli az igazság „világosságát”

Példabeszédek 4:18-19

Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, amely minél tovább halad, annál világosabb lesz a teljes délig. Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják, miben ütköznek meg.

De Salamon szavai valóban arra hatalmazzák fel az „igazakat”, hogy folyamatosan változtassanak a tanításukon, és mindig Istenre hivatkozhatnak? Ha figyelembe veszed a világosság és sötétség fogalompár bibliai jelentését, illetve a szövegkörnyezetet, akkor Salamon sorai egészen más értelmet nyernek. Először is két utazó képe tárul elénk: egy igaz és egy istentelen ember életútja. Az egyik út látható és járható, így az (igaz) utazó elkerülheti az akadályokat. A fény növekszik, ezért rábízhatja magát az ösvényre. A másik út homályos, sötét, nem is csoda, hogyha a másik (gonosz) utazó mindennek nekimegy, és mindenben elbotlik. Bár halad, az útja nem visz sehova. Salamon szerintem ennyit akart mondani, nem többet, és nem kevesebbet.

Salamon ugyanakkor azt is megírta, hogy: „Az igazak világossága vígan ég [ti. folyamatosan], de a bűnösök lámpása kialszik.” (Péld 13:9 Ökumenikus) Jézus pedig ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága." (Jn 8:12, vö. 1Jn 1:5-10). Az Újszövetségben tehát maga Jézus, az Ő személye a világosság. János szerint „Az Isten világosság, és nincsen őbenne semmi sötétség” (1Jn 1:5), és Jakab szerint a világosság Atyjánál „...nincs változás, sem a fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jak 1:17, Ökumenikus). Járhat-e sötétségben, aki Őt követi?

Hajnaltól délig valóban hosszú az idő, nagyot változik a fényerő, de az ember - Russell szerint is - joggal várhatja el, hogy a fény folyamatosan növekedjen.

Zion's Watch Tower, February, 1881 (p. 188)

...ugyanaz az Úr, aki akkor világossággal látott el minket az igéből, még most is ugyanúgy gondoskodik erről. (...) Ha embert követnénk, kétségkívül más lenne a helyzetünk; az egyik emberi ötlet kétségkívül ellent mondana a másiknak, és azt, ami egy vagy két vagy hat évvel azelőtt világosság volt, most sötétségnek tekintenénk. Istennél azonban nincsen változás, még a visszafordulás árnyéka sem, és így van ez az igazsággal is; bármely ismeretnek vagy világosságnak, amely Istentől jön, olyannak kell lennie, mint a szerzője. Az igazság új szemlélete sohasem mondhat ellent egy korábbi igazságnak. Az „új világosság” soha nem oltja ki a korábbi „világosságot”, hanem növeli azt.

Ha valóban igaz lenne a Társulat állítása, miszerint Isten a népét a Bibliakutatók mozgalmával kezdte kihozni a sötétségből, akkor elvárható lenne, hogy ennek a mozgalomnak a tanítása a fény folyamatos növekedését hozza (hajnaltól délig). A társulati kiadványok üzenetei azonban nem Isten folyamatos világosságát tükrözik, inkább fény és sötétség villogó váltakozását. Ami egykor fény volt, ma már sötétség. De mit gondolsz, mi lesz holnap az, ami ma még világosság?

Én itt csak két lehetőséget látok: ha a „hű és értelmes rabszolga” feladata az isteni világosság továbbadása, akkor vagy Isten a hibás, amiért az elmúlt 120 évben ennyire félreérthetően és ellentétesen közölte az akaratát, vagy a „rabszolga” nem hűséges az üzenethez, és nem elég értelmes ahhoz, hogy azt továbbadja. Persze, van egy harmadik lehetőség is: Isten soha semmivel sem bízta meg ezeket az embereket.

„Felragyog a fény az igazra és az öröm az egyenes szívűekre” (Zsoltárok 97:11).

Nézzük például Ábrahámot, a hithű férfit, akit Isten a barátjának nevezett (Ésaiás 41:8; Jakab 2:23). Bár szoros kapcsolatban volt Jehova Istennel, először nem értette meg teljesen Isten szándékát. Ez Ábrahám életének számos fejleményéből látható: az értelme fokozatosan tökéletesedett. Isten felszólította őt, hogy hagyja ott szülőföldjét; közölte vele, hogy nagy nemzetté teszi és általa áldásban részesül a föld minden családja. Ábrahám azonban nem ismert minden részletet; azt olvassuk róla, hogy engedelmeskedett „anélkül, hogy tudta volna, hová megy” (Zsidók 11:8). Később — jóllehet Isten megígérte neki, hogy az ő magvának adja azt a földet — Ábrahámnak fogalma sem volt róla, hogyan fog ez végbemenni. Még azt is kifejezésre juttatta, hogy talán szolgája, Eliézer fogja örökölni az ő házát. Ekkor Jehova világosan megértette Ábrahámmal: „ Aki bensődből származik, az lesz a te örökösöd” (1Mózes 12:1–3, 7; 15:2–4). Mivel Ábrahám felesége, Sára meddő volt, arra kérte férjét, hogy kezdjen viszonyt szolgálójával, Hágárral; tőle született Izmael nevű gyermeke. Jehova később feltárta Ábrahámnak, hogy az ígéret örökösének Sárától kell megszületnie (1Mózes 17:15–17). Mindebből láthatjuk, hogy bár mindaz, amit Jehova közvetlenül feltárt Ábrahámnak igaz volt, Ábrahám mégsem értette meg pontosan, hogyan valósítja meg a szándékát Jehova. De továbbra is hitet gyakorolt és várt Jehova további felvilágosítására. Hasonlóképpen, amikor Jehova megparancsolta neki, hogy áldozza fel fiát, Izsákot a Mória hegyén, Ábrahám nem tudta pontosan, mi lesz ennek a következménye. De hitt abban, hogy Isten képes magot támasztani Izsák által még akkor is, ha ezért fel kell támasztania a halottak közül (Zsidók 11:17–19). A számos próféta közt, akit Jehova a közvetlen kinyilatkoztatás kiváltságában részesített, ott találjuk Dánielt, az ’igen kedvelt férfiút’ (Dániel 10:11, 19). Jehova sok különleges információt közölt vele mind a saját korára, mind a távoli jövőre vonatkozóan; ámde Dániel nem mindent értett meg ezekből. Néhány látomásra vonatkozóan megjegyezte: „Én pedig hallottam, de nem tudtam megérteni.” Amikor bővebb magyarázatot kért, ezt a választ kapta: „Menj, Dániel, mert e szavak titkot képeznek, le vannak pecsételve a vég idejéig” (Dániel 12:8, 9). Hasonlóképpen Jehova Isten sok igazságot tárt fel szolgái, a próféták előtt. Ámde sok mindent nem voltak képesek megérteni. Ezért írhatta Péter apostol: „Pontosan e megmentés után érdeklődtek szorgalmasan és nyomoztak figyelmesen azok a próféták, akik a nektek szánt ki nem érdemelt kedvességről jövendöltek. Állhatatosan kutatták, milyen különleges időszakot vagy miféle időszakot jelzett Krisztusra vonatkozóan a bennük levő szellem, amikor az előre tanúskodott Krisztus szenvedéseiről s az ezeket követő megdicsőítéséről. Nekik lett kinyilatkoztatva, hogy nem önmaguknak, hanem nektek szolgáltak azzal, amit most kijelentettek nektek azok, akik a jó hírt hirdették számotokra.” Még az angyaloknak sem adatott meg, hogy teljesen és maradéktalanul megérthessék, hogyan fog megvalósulni Isten szándéka (1Péter 1:10–12). E próféták között Keresztelő János volt az utolsó. Isten arra használta fel őt, hogy előkészítse az utat a Krisztus Jézus előtt (Lukács 1:16, 17, 76–79). János nagy kiváltságban részesült, amikor Jehovától jelt kapott a Messiás felismerésére és bemutathatta őt Izraelnek (János 1:26–36). János azonban még így sem értette meg világosan a Jézus első eljövetelére vonatkozó összes részletet. Ez abból is kitűnik, hogy amikor János börtönben volt, elküldte tanítványait Jézushoz ezzel a kérdéssel: „Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?” János kérdése nem a hit hiányára vall, hanem azt a vágyat tükrözi, hogy további igazolást kapjon. Jézus válasza, amely a saját cselekedeteire hívta fel a figyelmet, kétségkívül erőt adott Jánosnak (Máté 11:2–6). Isten csak akkor fedi fel akaratát szolgái előtt, ha eljött az ideje és ez még Jézus Krisztus esetében is így volt. Nem kétséges, hogy Jézus közvetlen tájékoztatást is kapott, amíg Atyjával együtt volt a mennyben. De még ő sem tudta, mikor jön el a dolgok jelen rendszerének a befejezése. Ezért bevallotta: „ Azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, sem a mennyek angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya” (Máté 24:36). Jézus teljesen a Példabeszédek 4:18-ban kifejezett alapelv szerint cselekedett a tanítványaival kapcsolatban. Sok mindent elmondott nekik a Királyságról: azt, hogy elmegy, de hosszú idő múlva visszatér és magához veszi őket a mennybe. Ennek ellenére az apostolok ahhoz az elképzeléshez tartották magukat, hogy a messiási Királyság Dávid helyreállított királysága lesz Jeruzsálemben. Ezért tették fel a feltámasztott Jézusnak ezt a kérdést: „Uram, nem ezidőben állítod helyre Izrael számára a királyságot?” Jézus azt válaszolta nekik, hogy vannak dolgok, amiket még nem képesek megérteni: „Nem a ti dolgotok megismerni az időket vagy az időszakokat, amelyeket az Atya saját hatáskörébe helyezett” (Cselekedetek 1:6, 7). Jézusnak az apostolokhoz intézett szavaiból kitűnik, hogy Isten szándékának bizonyos vonatkozásait csak a megfelelő időben lehet megérteni. Jézus ezt mondta: „Még sok mondanivalóm van a számotokra, de jelenleg még nem vagytok képesek elviselni” (János 16:12). Ez azt mutatja, hogy Isten csak akkor adja meg szolgáinak akaratára vonatkozó teljes megértést, amikor azok képesek felfogni és felhasználni azt. Igaz, Jézus azt mondta tanítványainak, hogy Isten szelleme elvezeti őket „minden igazságra” (János 16:13). De vajon Jézus azt akarta mondani, hogy attól a naptól kezdve, amikor megkapták a szent szellemet, felfognak majd minden igazságot anélkül, hogy később további megértésre lenne szükségük? A tények azt mutatják, hogy nem így volt.

A tanítványok csak i. sz. 33 pünkösd napján kapták meg a szent szellemet, s vele együtt a Jézus feltámadására, mennybemenetelére és az Isten Királysága jelentésére vonatkozó igazság világosabb megértését. Ez az ismeret buzgalommal töltötte el őket és másoknak is el akarták mondani a „jó hírt”. Bár Jézus azt parancsolta nekik, hogy képezzenek tanítványokat minden nemzetből való emberek közül, prédikálásukat először csak a zsidókra és a nem zsidó prozelitákra korlátozták, idővel pedig a szamaritánusokra is kiterjesztették. Nem értették meg, hogy a körülmetéletlen pogányokhoz is el kell menniük (Máté 28:19, 20). Jehova kétség kívül visszatartotta még az erre vonatkozó megvilágosodást, mivel Dániel próféciája kijelentette, hogy a Messiás a 70-ik évhét hátralevő része alatt érvényben tartja még a zsidókkal megkötött szövetséget (Dániel 9:24–27). Amikor az a „hét” i. sz. 36-ban véget ért, Jehova Isten határozottan cselekedett és megnyitotta a „jó hír” útját a pogányok számára. Péternek valóban helyesbítenie kellett a gondolkodásmódját ahhoz, hogy belépjen egy körülmetéletlen pogány otthonába, mivel a Törvény tisztátalannak jelentette ki az ilyeneket. Ihletett álmában kapta az utasítást: „Ne nevezd tisztátalannak, amit Isten megtisztított!” Péternek és a többi apostolnak tehát meg kellett változtatnia korábbi nézetét ebben a kérdésben. Péter ezt meg is tette, ezért Isten felhasználta őt, hogy tárja fel a pogányok előtt: megnyílt számukra az Isten mennyei Királyságába vezető út (Cselekedetek 10:9–43). Mégis 13 évvel később a körülmetélés vita tárgya lett némely keresztény között. Szükség volt tehát arra, hogy Pál és több tanítvány is felmenjen Jeruzsálembe megbeszélni a dolgot az apostolokkal és azokkal a vénekkel, akik abban az időben a keresztény gyülekezet vezető testületét alkották. Ez a testület meghallgatta Péter beszámolóját Kornélius megtéréséről és Pál elbeszélését azokról a hatalmas tettekről, amelyeket Isten a nemzetek között véghez vitt Pál nyilvános szolgálata során. Azután megvizsgálták, mint mond ezzel kapcsolatban Isten ihletett Szava. A szent szellem segítségével helyes végkövetkeztetésre jutottak, tudniillik arra, hogy — bár szükség van a viselkedés bizonyos irányadó mértékeire — nem szükséges, hogy a( pogányokat)nemzeteket körülmetéljék és előírják számukra a mózesi törvény megtartását ahhoz, hogy keresztényekké lehessenek (Cselekedetek 15:1—16:5). Mintegy hat évvel az összejövetel után Pál megírta első levelét a korintusziaknak. Ebben az akkori szellemtől született keresztényeknek a következőket írta: „Mert rész szerint van bennünk az ismeret és rész szerint van a prófétálás; de amikor eljön a teljesség, a rész szerinti meg lesz szüntetve. Mert most fémtükör segítségével elmosódott körvonalakban látunk, akkor azonban szemtől szembe. Most rész szerint ismerek, akkor azonban pontosan fogok ismerni, miként engem is pontosan ismernek.” Tehát ebben a kérdésben a szellemtől született keresztényeket, köztük Pált is, a szent szellem nem vezette el minden igazság teljes ismeretére. Ismeretük még csak rész szerinti volt, addig terjedt, ameddig Isten megadta nekik az értelmet. De mindenképpen elegendő volt az akkori szükségleteiknek megfelelően (1Korinthus 13:9, 10, 12). Mintegy kilenc évvel Pál fenti levelének megírása után, vagyis i. sz. 64 körül, mit is írt keresztény társainak Péter? Miután elbeszélte a Krisztus színe elváltozásával kapcsolatos élményt, ami megerősítette, hogy Jézus az Isten Fia, így folytatta: „Következésképpen sokkal biztosabb lett nálunk a prófétai szó, és jól teszitek, ha figyelmet szenteltek neki, mint sötét helyen világító lámpásnak, míg felvirrad az a nap, és hajnalcsillag kel fel a szívetekben” (2Péter 1:16–21). A keresztényeknek tehát továbbra is kutatniuk kell az Írásokat, nagyobb figyelmet kell fordítani a prófétai szóra, amely a sötét helyen világító lámpás szerepét tölti be. Ezt addig kell folytatniuk, amíg a felkent keresztények el nem nyerik jutalmukat Jézus Krisztus dicsőséges megnyilvánulásakor. Körülbelül 32 évvel Péter második levelének megírása után, vagyis mintegy 63 évvel i. sz. 33 pünkösdje után, János apostol egy sor látomást kapott és jegyzett fel, és ez képezi ma a Jelenések könyvét. Ezekben a látomásokban első ízben tárult fel a szellemtől született keresztények előtt egy sor Isten szándékával kapcsolatos igazság. Megtudták például, hogy 144 000 férfi és nő részesül égi elhívásban minden nemzetből, hogy Jézus Krisztus társörökösei legyenek a mennyben és királyként, papként és bíróként uralkodjanak az 1000 éves messiási Királyságban (Jelenések 7, 14. és 20. fejezetVö=Máté 19:28;Lukács 22:30;1Mózes 22:18;Zakariás 8:23;János 10:16;Lukács 12:32;Jelenések 21:3,4). Még abban a korai időszakban élő keresztények sem rendelkeztek teljes ismerettel. Isten Szavának tanulmányozói ma láthatják, hogy a Jelenések látomásai — bár igen tanulságos és buzdító hatásúak lehettek a János idejében élő keresztény szemében — azok számára különleges értékűek, akik az „Úr napján”, vagyis a mi időnkben élnek (Jelenések 1:10). A Jelenések 5:1–14 élénk színekkel ecsetel előttünk egy könyvtekercset, amelynek pecsétjeit fel kell törni ahhoz, hogy a tekercset felnyithassák. Ez arra utal, hogy a Jelenésekben található próféciák teljesedésének idején az ismeret és az értelem fokozatos kiteljesedése várható abban a mértékben, ahogyan az egyes pecséteket egymás után feltörik. Láthatjuk tehát, hogy a Jézus Atyja az egyedüli igaz Isten Jehova a hű szolgái a keresztény korszak előtti időben, mind pedig az időszámításunk első századában a felkent keresztényekből álló gyülekezet tagjai, kivétel nélkül hiányos ismerettel rendelkeztek és nem értették meg teljesen a dolgokat. További ismeretet kellett szerezniük, helyesbíteniük kellett a dolgok értelmét azáltal, hogy megfigyelték és tapasztalták, hogyan valósul meg fokról fokra Jehova szándéka. Számukra természetesen olyan volt az igazak ösvénye, mint a ’felragyogó világosság, amely egyre fényesebb lesz’ (Példabeszédek 4:18). A világosság növekedésével nőtt az ismeretük, jobban megértették Jehova nagyszerű igazságait, amelyeket fokozatosan feltárt előttük. De mit mondhatunk Jehova vég idején élő szolgáiról? Az angyal így szólt Dánielhez: „Ó Dániel, tartsd titokban e szavakat és pecsételd le a könyvet a vég idejére. Sokan tudakozódnak majd felőle [Isten Igéjében] és [ennek eredményeként] bőséges lesz az igaz ismeret” (Dániel 12:4). A 10. versben további kijelentést olvasunk Isten szolgáiról: „Sokan megtisztítják, megfehérítik magukat és nemesebbé lesznek. A gonoszok pedig gonoszul cselekszenek, és egyetlen gonosz sem fogja megérteni ezt; a bölcsek azonban megértik.” Ez a világosság talán mind egyszerre jön? Ahhoz, hogy Isten szolgái bölcsnek bizonyuljanak, vajon az kell, hogy teljes, részletes ismerettel rendelkezzenek, hogy mindent megértsenek, hogy ne kelljen később se kiigazítani vagy megváltoztatni bizonyos tanítással vagy egyéb dolgokkal kapcsolatos nézeteiket? Napjainkban, mikor eljön az ideje annak,hogy tisztázzanak egy szellemi igazságot, a szent szellem segít”a hű és értelmes rabszolga”felelős képviselőinek a világközpontban, hogy megértsenek olyan mély igazságokat,amelyeket korábban nem értettek (Máté 24:45;1 Kor 2:13).A Vezető Testület megvizsgálja ,hogy szükséges-e kiigazítani bizonyos magyarázatokat (Csel 15:6).Ha úgy döntenek,hogy igen,közzéteszik a kiigazított magyarázatot,hogy mindenki a javára fordíthassa (Máté 10:27).Az idő előrehaladtával további kiigazításra lehet szükség,és ezeket is becsületesen megteszik, és megosztják másokkal.

Minden hűséges keresztény hasznot merít a szent szellem abból a szerepéből,hogy feltárja, Isten mélységes dolgait.”-a szellem mindent kutat ,még az Isten mélységes dolgait is”- 1Kor 2:10.Igen,Jehova arra használja fel a szent szellemét,hogy mély szellemi igazságokat tárjon fel.=1Korintusz 2:9-12.