Miért gondolják általában a vallásosok, hogy a tudományhoz is hit kell, éppúgy mint nekik Istenhez?

Én nem komolytalankodtam. Engem nem mutattak be a fotonoknak, sem viszont. De alapvetően nem erről beszélek. Van olyan tudós, aki valóban megkérdőjelezi a fénysebesség állandóságát, azt állítva, hogy a fény lassul. Ezt az állítást a tudományos világ csípőből lesöpri az asztalról, ahelyett, hogy vizsgálná. Pedig ha felmerül a kérdés, akkor az az intelligens eljárás, hogy megvizsgálják a dolgot és tudományosan bizonyítják a tényeket, amennyiben ez lehetséges. Ha azonban nem lehetséges, akkor nem mondható ki axiómaként, hogy így vagy úgy van, vagy ha mégis, akkor nem szabad megütközni azon, ha valaki bigottnak nevez. Elvégre ha a fénysebesség állandó, akkor a vizsgálatok is ezt támasztják alá, és ezzel megerősítik ezt a tételt. Ha azonban egy csoport, akinek nyitottnak kellene lennie mindenre, ami felmerül, mint lehetséges dolog, mégis mereven elzárkózik egy kérdés vizsgálatától, ott a háttérben már egyéb érdekek húzódnak meg, mint az igazság kutatása. De vajon milyen érdekek? Politikai, vagy vallási, bár utóbbit is besorolnám a politikai érdekekhez. Lehet még presztizs-kérdés is, vagy anyagi érdek.

Amúgy a félreértések elkerülése végett, én nem állítom, hogy a fénysebesség csökken, de számomra nem tény egy bizonyíthatatlan állítás csak azért, mert jelenleg ez a tudományos álláspont. Nincs bizonyítva az egyik, és nincs cáfolva a másik. Azok számára sincs bizonyítva, akik elfogadják. Ők belül tudják, hogy így van. Ezt nevezzük hitnek általánosságban.

Érdekességként ajánlom ezt a régi cikket a fénysebesség csökkenésével kapcsolatban: [link]

Ezek sem bizonyított tények, de megnyugtató cáfolat nem született, pedig ha megnézzük a dátumot, lett volna rá idő. Gyakorlatilag azonban nem vizsgálták meg a kérdést. Megnyugtató cáfolatnak azt nevezem, ami mindkét fél számára elfogadható, nem pedig az egyik állítás hangerejének a felcsavarását a másik rovására, mert az inkább a "ki az erősebb és befolyásosabb" kérdéskörbe tartozik, amire az a válasz, hogy az, akinél a hatalom van. De kinél van a hatalom? Annál, akinél a pénz van. Ha a pénz átkerülne a másik oldalra, akkor a tudományos eredmények is hamar átalakulnának. Az is hit, ha valaki azt gondolja, hogy akkor lenne a ferdítés, most pedig az igazság. Ezzel szemben a ferdítések mindig jelen vannak, legfeljebb más érdekcsoportokat szolgálnak.

Kedves kérdező, te elméletekről beszélsz. Én azonban gyakorlatról. Én is materialista hátterű vagyok, én is azt tanultam, hogy az élet kifejlődött, nem pedig teremtették. Óvodás koromban már volt pár őslényeket, csontvázakat, komoly grafikákat tartalmazó könyvem, amiket szerettem nézegetni, és teljesen logikusnak gondoltam, ahogy az egysejtűből, többsejtű, majd gerinces lesz, ahogy a hal kiúszik a partra, végtagjai nőnek, kétéltűvé válik, majd hüllővé, madárrá, emlőssé. Az is magától értetődő volt, hogy a majom felegyenesedik, megnő a koponyatérfogata, elkezd különféle kezdetleges eszközöket készíteni, és menet közben emberré válik. Később is az iskolában, vagy Jacques Cousteau, vagy David Attenborough filmjeiben, vagy a Deltában ez az elv jött le. Egyetlen általam olvasott ifjúsági könyv, vagy sci-fi nem kérdőjelezte meg ezt, ha bármi módon érintette a témát, akkor mellette volt. Nem véletlen, hiszen a szocializmus osztályidegennek minősítette a vallásokat, és gyakorlatilag sebészi pontossággal metszette ki a hitre, Istenre vonatkozó utalásokat mindenhonnan, ahol megtehette, azaz gyakorlatilag mindenhol, kivéve az egyházak szűk holdudvarát, de azok a médiában nem is nagyon léteztek, legfeljebb a rádióban voltak vallási műsorok, mutatóban, hogy nálunk még ilyen is van.

Komolyabban kamaszkoromban kezdett érdekelni, hogy mindezt - evolúció - mi is bizonyítja. Ekkoriban kezdtem kutatni a másik oldal véleményét is, de nem igazán igazodtam el, odáig azonban eljutottam idővel, hogy elkezdtem hinni Isten létezésében. Hosszú évek teltek el, míg olyan könyv került a kezembe, ami valóban eligazított bizonyos kérdésekben, amik foglalkoztattak, de ez keresztény könyv, nem tudományos. Ekkor mondtam el egy megtérő imát, amire semmilyen pozitív válasz nem érkezett, vagy ha mégis, mikroszkóppal kellene keresni. Ekkor már voltak fogalmaim a Bibliáról, bár egy kukkot sem értettem belőle, inkább a felszínt kapargattam. Eltelt egy-két év, és egy szombat délelőtti novemberi napon megszólított Jézus Krisztus a Bástyamozi előtt, a Blahánál. Korábban is találkoztam jehovistákkal, és nyitott lévén meg is hallgattam őket, de utólag bánom, mert komoly zavarokat okoztak. Ebben az esetben azonban két korombeli fiatal lánnyal találkoztam, akik megkérdezték, hogy szeretnék-e a Mennybe kerülni. Korábban a jehovistákkal való beszélgetéseim elültették bennem a gyanakvást, ezért meglehetősen kritikusan néztem arra, aki Istenről, hitről beszél. Ez a két lány nem ütötte meg a mértéket, amit én a hívő emberekről kialakítottam magamban, mert kulturáltan, ízlésesen öltözködtek, sőt még enyhe sminket is megengedtek maguknak, és még csinosak is voltak és mosolyogtak. Vitatkozni szerettem volna. Megkérdezni őket, hogy melyik felekezethez tartoznak, mi a véleményük a Szentháromság-doktrínáról, vajon Isten-e Jézus Krisztus? De meg sem tudtam szólalni. Ugyanis amíg ez a két lány ott mosolyogva várta, hogy mit válaszolok a teljesen egyszerű kérdésükre, én azt éltem át, hogy az okoskodásaim ellenére odaállt közénk a feltámadott Jézus, és Ő kérdez engem. Aki átélt már hasonlót, az tudja, hogy ez valóságos szellemi megtapasztalás, amit sehogy nem lehet akarattal előidézni. Korábban próbálkoztam agykontrollal, lemenni alfába, képzeletbeli képernyőt készíteni, és arra kivetíteni amit szeretnék. Ez nem az volt, nem a képzeletem, hanem egy addig ismeretlen erő, ami nem személytelen, hanem nagyon is személyes, ráadásul átlát rajtam, és a legféltettebb titkaimat is ismeri. Szerettem volna inkább elmenni, hogy majd beszéljünk erről a kérdésről máskor, most nincs kedvem, de ugyanakkor belülről tudtam, hogy most választanom kell, hogy jobbra, vagy balra és annak megfelelően fog alakulni az életem. Egészen addig nem tudtam megszólalni, amíg egyikük azt nem mondta, hogyha szeretnék a Mennybe kerülni, mondjak utána egy imát. Amikor elkezdte mondani, akkor az a bénultság, ami megakadályozott addig a beszédben, elszállt és elmondtam utána kb. ugyanazt az imát, amit korábban már többször is elmondtam úgy, hogy semmilyen választ nem tapasztaltam. Ebben az esetben azonban volt válasz is, bár miután elköszöntünk egymástól, hónapok teltek el megint esemény nélkül. Soha nem tudtam meg, hogy ki volt ez a két lány, és melyik felekezettől voltak. Ám lassan kinyílt előttem egy olyan világ, amiről nekem korábban tudomásom sem volt. Elsodródtam egy evangelizációra, találkoztam keresztényekkel, majd idővel csatlakoztam egy kis teljes evangéliumi gyülekezethez, majd idővel, amikor eljutottam arra, hogy végre engedjek Isten vezetésének, átmentem a hit Gyülekezetébe. Az eltelt huszonöt év során sok alkalommal érintett meg Isten, egyik napról a másikra megszabadultam a dohányzástól, illetve egyéb deviáns dolgoktól, amelyek korábban leuralták az életemet.

Nem nagyon ismerek olyan keresztényeket, akik vallási háttérből jöttek. Inkább az a jellemző, hogy a hívők hitetlen, materialista, bűnös háttérből jönnek, de volt egy valóságos élményük Jézussal, amire reagáltak, és teljesen megváltozott az életük. Van, akinek drámai gyorsasággal, és van akinek fokozatosan. De mindenki úgy kezdte, hogy természetfeletti élménye volt. Még annak is, aki vallásos háttérből jött, volt egy alkalom az életében, amikor találkozott Jézussal, és megváltozott.

Ez a Jézus a Bibliához vezetett engem, és azt állítja, hogy igaz. Ez azonban senki mást nem fog meggyőzni rajtam kívül. Aki azonban találkozik Vele, és mellette dönt - ez ugyanis nem evidencia -, azt Jézus a Bibliához vezeti, és tanítja. Ezért nincs konszenzus a hívők és hitetlenek között. Az azonban leszögezhető tény, hogy a hívők nagy része is a másik oldalról jött, ezért ismeri azt az oldalt is, míg viszont ugyanez nincs meg. Mégis igaz, hogy mindenkinek magának kell találkoznia Jézussal ahhoz, hogy Ő győzze meg. Éppen ezért a hívő ember, ha már tovább lát az orránál, nem veti meg a hitetlen embereket, mert tudja, hogy az a problémájuk, hogy az egyből választották azt az egyet. Én is azt választanám, és mindenki más is. De megismertem az érem másik oldalát is. Az út nyitva van.

#22

Asperrimus

Érdekes cikk, de nem lehet hogy a közeg miatt változott a fény sebessége? Mert azt tudjuk hogy hatással van rá például a víz.

Egyébként a csökkenő sebességet is nyomon tudnánk követni h ilyen látványosan csökken. De eddig nem változott. Olyan pedig a foton elvileg nem csinál hogy egyszer gyorsul egyszer lassul.

Mint írtam nem szoktak vicces kedvükben lenni.

Sőt, a rádióhullámok sem változtak, és még lehet sorolni. Az eddigi ismereteink a fotonról a és a fizikai törvényekről eléggé jól alkalmazhatók a való életben. A hídépítő mérnöknek sem kell sutba vágnia ismereteit mert a gravitáció gondol egyet és ledönti az általa kreált hidat csak úgy. A fénytanban lévő tudás is kamatoztatható. Én azt mondom, még mindig érdemes a realitás talaján maradni, és alázatosan kutatni, időt és energiát belefektetni világunk jobb megismerésébe.

Amúgy az hogy világunkat 2 perce teremtették szintén nem megcáfolható.