Jehovatanui húskészitményeket csak a sakternél vásárolnak? Az Ószövetségi Szentírásban benne van a tilalom, -Ter 9,4 MTörv 12,16.23 A vallásos zsidók csak kóser módon elkészitett húst fogyasztanak, mert a többi hús tartalmaz vért.

Cselekedetek 15:20-"hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok által szennyezett dolgoktól, a paráznaságtól, a megfojtott állattól és a vértől."

-"tartózkodjanak a bálványok által szennyezett dolgoktól"

-"tartózkodjanak a paráznaságtól"

-"tartózkodjanak a megfojtott állattól"

-"tartózkodjanak a vértől"

Csak annyira tartózkodj a vértől(a megfojtott állat nincs kivérezteteve) mint a paráznaságtól vagy a bálványimádástól!

3Mózes 17:10, 11 ezt írja: „Ha . . . egy ember . . . bármilyen vért megeszik, akkor én bizony az ellen a lélek ellen fordítom arcomat, aki vért eszik, és ki fogom irtani a népe közül. Mert a test lelke a vérben van, én pedig az oltárra helyeztem azt értetek, hogy engesztelést szerezzen a lelketekért, mert a vér szerez engesztelést a benne levő lélek által.”

Isten Szava szerint a vér egyenlő az élettel. Ezért az ókori Izraelben a megbánást tanúsító bűnös – ahelyett, hogy el lett volna ítélve, amiért áthágta Isten parancsolatait – állatáldozatot mutathatott be Isten oltárán (3Mózes 4:27–31)

Ha egy levágott állat vérét nem az oltáron használták fel, akkor ki kellett önteni a földre. Így jelképes értelemben az élet visszajutott ahhoz, akitől eredetileg származott (5Mózes 12:16; Ezékiel 18:4). Figyeld meg azonban, hogy az izraelitáknak nem kellett végletekbe esniük azt illetően, hogy megpróbáljanak eltávolítani minden csepp vért az állati szövetekből. Amennyiben megfelelő módon vágták le és véreztették ki az állatot, egy izraelita tiszta lelkiismerettel megehette a húst, hiszen megadták a kellő tisztelet az Életadónak.

TISZTELJÜK AZ ÁLLATOK ÉLETÉT(:

Bár Jehova megengedi, hogy megöljük az állatokat élelem és ruházat végett, vagy azért, hogy megvédjük magunkat, azonban kiegyensúlyozottan és helyénvalóan kell élnünk ezzel a hatalommal (1Mózes 3:21; 9:3). Nem szeretnénk a kegyetlen vadászhoz, Nimródhoz hasonlítani, aki nyilvánvalóan csak az izgalom kedvéért gyilkolta le az állatokat (1Mózes 10:9). Ehelyett inkább utánozzuk Jehovát, akit érdekel az állatok jóléte, még az aprócska verebeké is (Jónás 4:11; Máté 10:29).

Ezt jól tükrözi a mózesi törvény (2Mózes 23:4, 5, 12; 5Mózes 22:10; 25:4). A Törvénnyel összhangban a Példabeszédek 12:10 kijelenti: „Az igazságos törődik háziállatának lelkével, a gonoszok irgalma azonban kegyetlen.” A kegyetlen emberek hamarosan feledésbe merülnek a tetteikkel együtt.

Jakab apostol az ApCsel 15-ben megfogalmazta javaslatát, hogy ne terheljék meg ("ne háborgassák" Károli) a pogányokat. Ugyanis a mózesi törvény olyan teher - Péter bizonyságtétele szerint -, amit még maguk a zsidók sem képesek megtartani. Ellenben négy dolgot javasol, hogy rendeljenek el, amitől a pogányok tartózkodjanak:

•a bálvány okozta tisztátalanságtól,

•a paráznaságtól,

•a megfulladt állattól, és

•a vértől.

Ezek azok az alapvető életviteli szabályok, amelyek lehetővé teszi zsidó és nem zsidó keresztények együttélését a gyülekezetekben.

Miért pont ez a négy? A választott néphez tartozás vagy veleszületett dolog volt, vagy pedig betérés (pogányból zsidóvá térés) által volt lehetséges. Ennek első lépése az volt, hogy az áttért prozelitát körülmetélték. Innentől tekintették a választott nép szerves részének, ekkortól vehetett részt például a páskavacsorán.

Honnan tudhatták azonban a zsidókeresztény testvérek, hogy a pogányból lett keresztények valóban elkülönültek a pogány kultuszoktól, ha nem metélkednek körül? Abból, hogy eleget tettek a fenti négy elvárásnak azáltal, hogy nem vettek részt

•bálványáldozatokon, (szinte minden hamis istenség sajátja volt)

•rituális szexuális közösségeken, (bizonyos termékenységi kultuszok, vallásos prostitúció)

•megfojtott állatok szintén rituális élvezésén, és

•a vér rituális használatán (Mitrász-kultusz).

Ha ezt nem tették, akkor nem vettek részt a pogányság hamis istentiszteleti gyakorlatában. Tehát a zsidókból lett keresztény testvérek nyugodtan közösséget vállalhattak velük.

Jakab idővel igen nagyra becsült tagja lett a jeruzsálemi gyülekezetnek. Úgy beszéltek róla, mint a gyülekezet apostoláról, azaz ’elküldöttjéről’ (Gal 1:18, 19). Kiemelkedő szerepe abból is látható, hogy amikor Péter apostol csoda útján kiszabadult a börtönből, ezt mondta a tanítványoknak: „Számoljatok be ezekről Jakabnak és a testvéreknek!” (Csel 12:12, 17). Amikor a körülmetélkedés kérdése „az apostolok és a vének” elé került Jeruzsálemben, a jelek szerint Jakab volt a megbeszélés elnöklője (Csel 15:6–21). Pál apostol pedig azt írta, hogy Jakab, Kéfás (Péter) és János apostol a jeruzsálemi gyülekezet ’oszlopainak látszottak’ (Gal 2:9). És amikor Pál évekkel később visszatért a harmadik misszionáriusi útjáról Jeruzsálembe, kinek számolt be a történtekről? ’Jakabnak; és a vének mindnyájan jelen voltak’ (Csel 21:17–19).

A körülmetélkedés kérdése a vezető testület elé kerül

A Cselekedetek 15:1–12

Jó volt Jakab javaslata? Minden valószínűség szerint igen, mivel az apostolok és a vének később elfogadták. Miért volt jó a javaslat? Egyrészt, mert a javasolt megoldással ’nem fogják háborgatni’ a nem zsidó keresztényeket, vagyis ’nem raknak terhet’ rájuk, elvárva tőlük, hogy betartsák a mózesi törvényt (Csel 15:19; Katolikus). Másrészről a döntés tiszteletben tartja a zsidó keresztények lelkiismeretét is, akik éveken át ott voltak a zsinagógákban, ahol ’minden sabbaton fennhangon olvasták’ Mózest (Csel 15:21). A javasolt eljárásmód biztosan megerősítené a zsidó és a nem zsidó keresztények közötti kapcsolatot.

Jakab bölcsen Mózes írásaira utalt, melyek nemcsak a törvénygyűjteményt tartalmazták, hanem Isten tetteiről is beszéltek, és megmutatták, hogy mi volt az akarata már azelőtt, hogy a Törvény megszületett. A Mózes első könyvéből például félreérthetetlenül kiderül, hogy hogyan gondolkodik Isten a vérről, a házasság törésről és a bálvány imádásról (1Móz 9:3, 4; 20:2–9; 35:2, 4). Vagyis azok az alapelvek, melyeket Jehova feltárt, minden emberre érvényesek, úgy a zsidókra, mint a nem zsidókra.

„Ezzel egyeznek a Próféták szavai” (Cselekedetek 15:13–21)

Az ihletett próféciák sehol sem beszélnek arról, hogy a nem zsidó hívőknek szó szerint körül kellene metélkedniük, vagy prozelitákká kellene lenniük, mielőtt keresztények lesznek.

(Csel 15:9). Más szavakkal, Isten akarata az, hogy zsidók és nem zsidók egyaránt a Királyság örökösei legyenek (Róma 8:17; Ef 2:17–19).

Például:

Szövegek

a Genezisben

1Mózes 1:27; 2:24

Alapelv

házassági kötelék szentsége, maradandósága

Más írók hivatkozásai

Máté 19:4, 5

(Jelenések 21:7,8-„ Aki győz, az örökli ezeket, és Istene leszek annak, ő pedig a fiam lesz. De a gyávák, hitetlenek, szennyükben undorítók, gyilkosok, paráznák, spiritizmust gyakorlók, bálványimádók és az összes hazug osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban lesz. Ez jelenti a második halált.”)

- „a gyávák”

- „hitetlenek”

- „szennyükben undorítók”

- „gyilkosok”

- „paráznák”

- „spiritizmust gyakorlók”

- „bálványimádók”

- „az összes hazug”

„Osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban lesz. Ez jelenti a második halált.”

Isten Szava a bálványimádás alattomos formáit is leleplezi. Például a mohóságot is ’bálványimádásnak’ nevezi (Kol 3:5). A mohóság azt jelenti, hogy az ember valami olyanra vágyik, amire nem lenne szabad, például egy másik ember javaira (2Móz 20:17). Az angyal, aki Sátánná, az Ördöggé lett, mohó vágyat dédelgetett magában, szeretett volna olyan lenni, mint a Legfelségesebb, és azt akarta, hogy őt imádják (Luk 4:5–7). Ez oda vezetett, hogy fellázadt Jehova ellen, és rávette Évát, hogy mohón vágyjon valamire, amit Isten megtiltott neki. Bizonyos értelemben Ádám szintén bálványimádást követett el, hiszen engedte, hogy a felesége iránti önző ragaszkodása fontosabbá váljon számára, mint a szerető égi Atyja iránti engedelmesség. Velük ellentétben mindenkinek, aki szeretne megmenekülni Isten haragjának napjától, kizárólagos odaadást kell gyakorolnia iránta, és ellen kell állnia az effajta mohóságnak.

Kol3:6-" Ezek miatt jön az Isten haragja."

Tehát az a ceremoniális és szélsőséges vértelenítési eljárás, amit ma bizonyos zsidók alkalmaznak, nem Biblia szerinti.

Azt sugallja, hogy a vérrel magával, mint fizikai dologgal van valami baj, holott a Bibliai tiltás nem erre vonatkozott (hiszen ma is, bárki megeheti az állati vért, ha az egészséges volt, nem halálos méreg), hanem a szellemi jelentésére, vagyis arra, hogy a "test élete a vérben van".

Ez egy jelkép Isten előtt. Az idegen vér testbe juttatásának elsősorban vallási okai vannak, nem pedig fizikai.

Az más kérdés, hogy a vér mai, modern felhasználási formái, akár élelmiszerekként, akár átömlesztéssel orvosilag, sok egészségügyi "gondot" (halált) is okozhat.

Mivel már tudjuk, hogy a vér, olyan mint az ujjlenyomat, nincs két egyforma, valamit sok betegséget is hordozhat, amiket mind nem is szűrik, nem is beszélve arról, hogy mindig újabbak terjednek a vér ilyenfajta helytelen alkalmazásai miatt!!!