Megütöttem az alkoholista, fenyegetőző apámat. Most akkor ez bűn? Elmegyek meggyónom, de belül mégis úgy érzem, hogy igazam volt, akkor és ott nem tudtam másképp elintézni a helyzetet.

Az az elcsattant pofon az persze egy apró bűnöcske, egy fél mondatot megér a gyónáskor :)

De itt sokkal súlyosabb problémák vannak, ennek megoldásában is kérd a papod segítségét.

Szia!

Azért az "apa" minőségnek vannak kritériumai. Leírásod alapján Ő ezt meg sem érinti.

Nyugi, ne rágd magad!

Kedves kérdező!

Először is nagyon sajnálom, hogy ilyen az édesapád viselkedése. Az ilyet irtó nehéz lehet kezelni, saját tapasztalatból csak korlátozottan tudok segíteni, inkább abból, amit könyvekben olvastam. A válasz a kérdésedre természetesen az, hogy ez valóban bűn. Jézust sokkal durvább megalázás és kínzás érte a kereszten, mégsem vált agresszívvá, bár hatalma lett volna mindenkit a pokolba küldve elintézni, aki bántotta. Ha kereszténynek tartod magad, akkor Jézus követése a helyes ebben is.

A probléma kezeléséről három-négy dolog jut eszembe, persze tökrészeg emberre ezek nem biztos, hogy hatnak, vagy csak lassan hatnak. De szerintem te is szeretnéd az apádat normális emberként látni, és ebben most kulcsszerepet játszhatsz, úgyhogy próbáld ki a tanácsaimat.

Az első kifejezni, hogy ez neked fáj, amit csinál. "Apa, ez fáj, ahogyan beszélsz" vagy valami hasonló. A lényeg, hogy ne egy vádat fogalmazz meg "Már megint részeg vagy", hanem a saját fájó érzésedet. Tudom, hogy ez a lépés nehéz lehet (szeretünk sebezhetetlennek tűnni), de a legjobb alternatíva a harag és az abból fakadó vádlás vagy erőszak ellen, ha megalázod magad, és hangosan elismered, hogy sebezhető vagy.

A második, hogy kilátásba helyezheted az elkülönülést (ha van erre lehetőség) "Apa, ha ezt nem hagyod abba, bezárkózunk a szomszéd szobába!" vagy "itt hagyunk egyedül, amíg lecsillapodsz." De akkor konzekvensen csináld is meg, amit mondtál.

A harmadik, hogy fejezd ki neki azt, amiért hálás vagy neki (lehetőleg, amikor józan, akkor rá). Ez is nehéz lehet, ha haragos vagy rá, de pl. lehet, hogy sosem éheztetek gyerekkorotokban, ez nem minden családban van így. Vagy kaptál tőle valami ajándékot, aminek nagyon örültél. Vagy elvitte a családot üdülni valahova. Inkább ezekre gondolj, mint a jelenlegi rossz helyzetre.

A negyedik, hogy figyelj rá, és ha segítségre van szüksége, segíts neki. Pl. részegen jön haza, segíts neki levetkőzni és ágyba kerülni. Gondolom erre az lehet a reakciód, hogy "dögöljek meg, ha hozzányúlok ehhez a szeméthez", vagy valami hasonló. De talán belül ő is érzi, hogy rászolgál a megvetésre, és ha valaki nem aszerint bánik vele, amit érdemel, hanem kegyelemmel fordul feléje, jót adva neki cserébe a rosszért, attól előbb-utóbb pozitívan változhat.

A józan időszakaiban próbálj arról beszélni vele, hogy hogyan látja a jövőjét. Vannak-e álmai és tervei még? Hisz-e abban, hogy Isten megbocsát neki, és szereti annak ellenére, amiket tesz? Próbáld meg rávenni, hogy a kocsma helyett valami idősek klubjába járjon. Ha el tudod kísérni, az jó lehet. Az ilyen beszélgetések mellett imádkozz is érte (lehet, hogy sokáig, akár hónapokig, évekig kell), hogy lássa be, rossz úton jár, és forduljon Istenhez.

Arra is gondolhatsz, ha győzelmesen kerülsz ki ebből a helyzetből, te is tudsz majd másoknak segíteni, akik hasonló helyzetben vannak. Kell legyen benned remény, hogy Isten a rosszból és a szenvedésből is tud valami csodálatosat kihozni.

Én szurkolok neked, és Isten is nagyon szeret téged, nem fog elhagyni a küzdelmeidben! Ő megadja a vigasztalást a nehézségekben, ha hozzá futsz segítségért!

Szia!

Mindenesetre a pofozkodás azért nem túl Krisztusi megoldás, Úgyhogy szerintem gyónd meg, aztán kész. De inkább a megoldásra próbálj koncentrálni. Az összes függőség egyfajta megkőtözöttség. Így az alkoholizmus is. Ezért nem lehetséges általában pusztán akarattal és kemikáliákkal, megvonással megszabadulni a legtöbb ilyen jellegű függőségből, annak szellemi dimenziói figyelmen kívül hagyásával. Próbáljatok meg a verbális és fizikális agresszió helyett imádkozni érte, amennyit csak lehet. Imádkozzatok szabadulásért számára.

Az előző válaszoló vagyok újra. Még az jutott eszembe, hogy ha látsz valami pozitív előrehaladást az apád viselkedésében, akkor dicsérd meg érte.

Az ő feladata az, hogy a rossz érzéseit ne fojtsa el az alkohollal, hanem fejezze ki Istennek, és lépjen túl rajtuk. De erre csak óvatosan lehet rávezetni, talán a legjobb, ha ő maga jön rá. Ebben példát tudsz mutatni neki, de nem erőltetheted rá. Csak ne add fel a reményt, hogy változhat, még akkor se, ha látszólag nincs remény. Sokaknak nagyon mélyre kell süllyedniük, hogy végül Istenhez forduljanak. Eközben sokakat bántanak. Az alkoholisták önbecsülése is elég alacsony a megnyilvánulásaik ellenére, ezért is fontos, hogy a jót meglásd az apádban, ha mégoly kevés is van benne, és kifejezd neki valamilyen módon.

Bocs, a #4 és #7 is én voltam. Egyáltalán nem manipulálás Krisztust követni. A saját önbecsülésed, és a magadról alkotott kép is javulni fog, ha a rosszra jóval válaszolsz.

Ha akarod, én is imádkozom szívesen érted, csak add meg a nevedet privátban.

"Csak az a probléma, hogy amikor ezt gyakorló kereszténynek elmondom (személyesen, konkrétabban, akiben meg is bízom), azt kapom, hogy nem számít hogy viselkedik, akkor is az apám, és Isten azt mondta, hogy a szülőket tisztelni kell, és függetlenül az ő viselkedésétől."

Nagyon megértem az érzéseidet és én is voltam hasonló cipőben, már csak ezért is. De ettől még az a helyzet, hogy ha valaki csak akkor és csak addig keresztény, amíg nincsenek problémák és megpróbálás nem éri a keresztényi értékrendiségét, ha úgy tetszik és amikor éles a helyzet, akkor pedig sutba dobjuk a keresztényiséget, és zsigerből pofozkodunk, mertnekem ne mondják meg hogy Jézus így meg Jézus úgy és Jézust majd elővesszük megint legfeljebb, ha elült a vihar, de addig ne szóljon már bele, hogy hogy vagyok keresztény...szóval ez inkább önbecsapásnak tűnik nekem, ha kereszténységnek nevezzük...

Szóval érthető amit érzel, az igazság is a te oldaladon van Valószínüleg, de a reakciós ettől még nem szükségképpen helyes a keresztényiség fényében.

Valamint azt szokták mondani, hogy ha úgy tűnik hogy mindenki szembe jön sz autópályán (akiket kérdezel), akkor azért legalábbis érdemes feltenni a kérdést magadban, hogy lehet hogy nem te mész a jó irányba.