Gyilkosságnak számít és bűn, ha önvédelemből embert öl valaki?

gondolkozz el: az élet szent, ugye? Hagynád, hogy megöljék 4 gyermekedet? vagy megölnéd az egy támadót?

ha hagynád, bűnös lennél, ha megölöd, felmentenek. a keresztények nem balekok, Jézus nem arra tanított, hogy hagyjuk magunkat kifosztani, elrabolni, megerőszakolni... szerintem.

Nem a hitgyülis álláspontot ismertetem (azt nem ismerem) hanem egy másikat.

A gyilkosság, az emberölés minden esetben bűn.

Azonban vannak estek, amikor szükséges lépés, különösen ha önmagukat megvédeni képtelen emberek életének védelméről van szó.

A saját életünk védelme azért már neccesebb kategória. Nem lehet ennyire automatikusan kimondani a felmentést, persze néha mégis, millió dologtól függ.

De gondoljunk csak a rengeteg vértanúra, milyen példát mutatnak nekünk: mikor fogtak ők fegyvert a saját életük védelmében?

De még ha úgymond jogosan is oltjuk ki mások életét, az akkor is bűn, és bűnbánatot kell utána tartani.

Ez volt az elmélet, következik a gyakorlat:

Több olyan közeli barátom van, amúgy békés természetű emberek, akik a családjuk védelme érdekében ölni kényszerültek (a délszláv háborúban).

Higgyétek el, nagyon nehezen viselik ezt a terhet, és ha nem tartanának emiatt folyamatos lelkiismeret-vizsgálatot és bűnbánatot, ki sem bírnák lelkileg.

Jézus nem arra tanított, hogy hagyjuk magunkat kifosztani, elrabolni, megerőszakolni... szerintem.

nem, de arra sem hogy gyilkolj.

10 parancsolat egyike hogy ne ölj.

meg védeni magunkat nem csak gyilkossággal lehet.

más részről vannak helyzetek mely elkerülhetetlené teszik azt.

de attól az még mindég gyilkosság,és bűn.

a gyilkosságot nem lehet szépíteni vagy megmagyarázni annak a helyességét.

mert az akárhonnan nézve is gyilkosság és nagy bűn.

Az önvédelem természetesen jogos, de Jézus épp a jogos önvédelem lemondásáról beszél az ellenség szeretet kapcsán. Mint ahogy például jogom van nem oda adni a pénzemet, de Jézus mégis arról beszél, hogy adjunk a rászorulóknak.

Nincs mindenki számára előírt kötelező minimum sem az erőszakmentességben sem az adakozásban. Senkinek sem kell erején felül önként áldozattá válnia, ahogy adakoznia sem. De mindenkinek kötelessége a szeretetben növekednie, amit Isten munkál ki bennünk, aki képessé tesz minket a nagyobb önfeláldozásra.

Hülyeség, hogy erőszakra nincs szükség, hülyeség, hogy nincs szükség államhatalomra (Róm 13,1-7), hülyeség, hogy keresztények semmi szín alatt nem lehetnek katonák, rendőrök és politikusok.

Természetesen azon kell dolgoznunk, hogy minél kevesebb legyen az erőszak. Egy orvosi példával élve inkább gyógyítsunk, mint amputáljunk, de sajnos ebben a tökéletlen világban ezt sem tudjuk nélkülözni. Jézus a gyógyításra biztat minket, de nem mondja, hogy semmi szín alatt ne amputáljunk.

A katolikus katekizmusból:

[link]

Először is nagy tévedés, hogy embert ölni mindig, kivételt nem tűrően tilos. Szó sincs róla! Az államnak például joga van kivégeztetni a gonosztevőt (csak erre lehet érteni a Szentírás szavát, hogy joggal viseli a kardot). Rendkívüli esetekben, mikor másképp nem lehet fenntartani a rendet és a közbiztonságot, még kisebb vétségekért is büntethetnek halállal a hatóságok, azaz, ha szükség van rá, statáriumot is joggal hirdethetnek.

De magánembernek is joga van ölni, ha rátámadnak, rendőr nincs a közelben és csak így tudja megvédeni a maga életét. Nem jócselekedet ez az önvédelemből elkövetett gyilkosság, de nem is gaztett, nem is bűn. Még az evangéliumi parancs is csak azt mondja ugyanis, szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Tehát nem jobban, mint magadat. Aki a felebarátját jobban szereti, mint magát és például még az életét is feláldozza érte, az hős. De aki ezt nem teszi meg, még nem gonosz vagy bűnös, hanem csak az önfenntartó ösztön hatása alatt álló normális ember.

Ha azonban olyan felebarátomról van szó, aki egyenesen az életemre tör, még azt se mondhatjuk, hogy jobb lett volna, ha hagytam volna, hogy ő öljön meg engem, mintsem hogy én kioltsam emiatt az életét. Aki ugyanis ilyenkor úgy gondolkodik, hogy hát inkább majd meghalok én, azt senki sem tartja hősnek, hanem anyámasszony katonának vagy gügyének.

Nem is megfontolt, tudatos önfeláldozás következménye volna ez, hanem a tehetetlenségé és a gyávaságé. A rémület, nem pedig a hősi fokú szeretet volna az, ami ilyenkor annyira megbénítaná az illető akaraterejét, hogy még a védekezés se jutna eszébe. A tehetetlenséget azonban senki se tekinti erénynek, se vonzónak vagy utánzandónak. A hősiesség ennek éppen az ellenkezője. Tehát bizonyos esetekben nemcsak ölni szabad, hanem még azt se lehet mondani, hogy jobb lett volna, ha nem öltünk volna. Aki más életére tör, az büntetést érdemel, nem pedig önfeláldozást, de különösen nem önfeláldozást éppen annak részéről, akinek életére tört.

Vannak azonban olyan esetek is, mikor embert ölni egyenesen dicséretes dolog és erény.

Tegyük fel, hogy egy rendőr, miközben szolgálata elvégzése után éjszaka a fővárosban hazatérőben van otthona felé, s a közelben puskaropogást és elhaló segélykiáltásokat hall. Rablógyilkosok garázdálkodnak a közelben. A rendőr a helyszínre siet, két gonosztevőt leterít közülük, mire a többi elmenekül.

Vagy tegyük fel, hogy egy pusztán magánosan lakó földbirtokos családját a ház ura távollétében kóbor cigányok támadják meg s az egyetlen otthon levő férfi alkalmazott szembeszáll velük, ura vadászfegyverével az ablakon át néhányat leterít közülük, mire a többiek elmenekülnek.

Mind a ketten: ő is, meg az előbb említett rendőr is gyilkosok, sőt tömeggyilkosok lettek, tettüket mégis nemcsak nem kárhoztatjuk, hanem egyenesen dicsérnünk és erénynek, hőstettnek kell nyilvánítanunk. Mindketten életüket kockáztatták ugyanis más életének és vagyonának védelmében. Mindketten bajban levő felebarátaik védelmére siettek önzetlenül, a maguk élete veszélyeztetésével.

[link]

A Biblia megkülönbözteti a gyilkosságot és az emberölést. Szellemi rövidlátás a kettőt összemosni. Önmagunkért és szeretteinkért sokkal nagyobb felelősséggel taztozunk, mint egy baltával hadonászó, vagy csőre töltött géppisztolyt ránk szegező emberért. Meggyőződésem, hogy aki nem védi meg önmagát és szeretteit, sőt akár vadidegen bajbajutott embereket is, pedig módjában állna, annak egyszer majd számot kell adnia arról, hogy miért. Persze, Isten irgalmas, és figyelembe veszi azt a szellemi-pszichikai nyomást, ami egy ilyen esetben ránehezedik az emberre, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy könnyű lesz az elszámoltatás. Aki azonban szándékosan, úgymond elvből nem segít, annak nem lennék a helyében, hacsak később, de még mindenképpen az elszámoltatás előtt bűnbánatot nem tart. A szeretetet ugyanis - amit egyesek előszeretettel emlegetnek - elsősorban a szeretteink felé, illetve a környezerünkben élő emberek felé kell kifejeznünk, és nem antiszociális vadidegen emberek felé, legalábbis nem a szeretteink rovására, ugyanis ez képmutatás. Sokszor sokkal könnyebb egy vadidegent szeretni, mint egy olyan embert, akinek naponta szembesülünk a hibáival. Isten mégis azt akarja, hogy a hibái ellenére is szeressük a szeretteinket, testvéreinket, embertársainkat. Ha azonban valaki az életünkre tör, az nem csupán elnézendő hiba, sőt a magát gyilkosságra elszánt ember önként lép ki abból a körből, akiket embertársaink, felebarátaink alkotnak.

Amúgy Jézus szavai az evangélium szolgálatára vonatkoznak, nem pedig a hétköznapi polgári életre. Ha valaki az evangéliumot képviseli, annak valóban korlátozottak a jogai. A vértanúkat sem útonállók fosztották ki, nem a pénzükért, egzisztenciájukért törtek az életükre, hanem a hitükért. És még ebben az esetben is árnyaltabb a kép annál, mint amit némélyek képviselnek. Például Pál apostol sem adta át magát a júdeaiaknak, míg az Úr határozottan meg nem kérte erre. De amikor tudomására jutott, hogy meg akarják ölni, nem dőlt hátra, mondván, hogy legyen meg az Úr akarata, hanem a hírnököt a parancsnokhoz irányította, nyílván nem szándékozott vértanúvá válni idő előtt. Amikor azonban itt volt az ideje, nem habozott.

Ha pedig már a gyilkosságnál tartunk, nem csak a tevgőlegesen elkövetett gyilkosság minősül annak, hanem a mulasztásból elkövetett is. Például Amerika és Európa nagyon nehéz heléyzetbe fog kerülni majd az elszámoltatáskor, amikor számot kell majd adniuk a szellemi inpotenciájukról, hogy már egy éve csipesszel és fájdalomcsillapítókkal akarnak megoldani egy olyan katonai helyzetet, amihez csontvágó fűrészre lenne szükség - hogy az amputációs példánál maradjak. Az a sok-sok ártatlan civil, vagy félcivil, akiket az IÁ különböző brutális módokon kivégzett az elmúlt év során, nem csupán a terroristák bűnlajstromát szaporítja, hanem azokét a politikusokét is, akik féltették a politikai karrierjüket, hogy egy, vagy több népszerűtlen, de szükséges politikai döntést meghozzon.

Ez nem a Hit Gyülekezete állásfoglalása, hanem csupán az enyém, de igencsak meg lennék lepődve, ha ez távol állna a Gyülekezet látásától.