Mi nehezíti meg leginkább egy keresztény ember életét napjainkban?

7-es voltam.

Én mondjuk nem vagyok keresztény, de nem is aszketizmusra gondoltam. Viszont ettől függetlenül is úgy gondolom, hogy az, hogy az ember mindennap megtömheti a hasát, az egy evilági illúzióba ringat minket, és természetesnek vesszük, hogy a mindennapi kenyerünk megadatik (legalábbis itt Magyarországon). És ha valami folytán nem adatik meg, akkor a kormányt, a főnökünk... stb. kezdjük szidni, ahelyett hogy hálásak lennénk azért, amink van.

Mégegyszer: nem az a baj, hogy nem nélkülözünk, csak könnyebb szem elől veszteni a valós értékeket, ha nem kell a hiányukat átélnünk. Azt hisszük, a mi munkánk gyümölcsei egyedül a javaink, miközben a keretet ehhez nem mi biztosítjuk. Például súlyosan megbetegedsz. Elüt egy autó. Stb. Ezek nem extrém esetek.

KZitus!

A nehézség oka, hogy az ember úgy éli az életét, mintha az élet magoldandó problémák sora lenne. Az élet=gond! Pedig az élet nem gond, csak az életről alkotott gondolat teszi gonddá. Akinek nincs abszolút státusza, spirituális bázisa, az a gondolataival alszik ébrenlét alatt is és ez az álom az életről álmodott rémálom is lehet. Kontempláció nélkül a vallás, az élet olyan, mintha herélt lóval indulnánk fedeztetni.

Minden gondolat a csendből születik meg. Nem tudnánk semmit a gondolatainkról, ha nem lenne meg bennünk a csend, amiben megjelenik. Nagyobb haszna van, ha a figyelmünket a bennünk levő csend, tér felé fordítjuk, mintha elveszünk az objektumvilágban.

te szeretted a szomszédok teleregényt?

mert ugyanazt csinálod, mint a végén a szereplők:

megmondassz valamit, ami szerinted úgy van, és pont.

ez új módszer, most tanultad az abaddon sáskaképző iskolában?