Üdv, én nem találom a bibliában a kiközösítés szót. A tanúk mire alapozzák, hogy ki kell közösíteniük bárkit is?

A választ a korinthusi levélben tekintheted meg. így összhangban van az írások egymással kiegészítve.

ha valaki súlyos bünt követ el azzal kell megszakítani a kapcsolatot, és nem lehet része Isten gyülekezetének,

de azt is írja hogy van halálos bű, és em halálos bűn.

ezek között lehet különbséget tenni az alapelvek megvizsgálásával

ha valaki emberi gyengeségből elkövet nem Bibliai alapelvek ellen egy hibát azt intik,fegyelmezik,

akkor nemtartanak kapcsolatot vele és közösítik ki ha megbánás nélkül olyat tesz ami alapelveket sért, erre ahogy írtam a korintusi levélben van utasítás

(1Korintusz 5:1) 5 Ami azt illeti, úgy hírlik, hogy paráznaság van köztetek, mégpedig olyan paráznaság, amilyen még a nemzetek között sincs, hogy tudniillik egy bizonyos férfinak olyasvalakije van, aki az apjának felesége.

(1Korintusz 5:11–13) 11 Most azonban azt írom nektek, hogy ne keveredjetek többé egy társaságba senkivel, akit testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi vagy bálványimádó vagy szidalmazó vagy részeges vagy zsaroló. Az ilyennel még csak együtt se egyetek. 12 Mert mi közöm nekem a kívül levők megítéléséhez? Vajon ti nem a belül levőket ítélitek meg, 13 míg a kívül levőket az Isten ítéli meg? „Távolítsátok el a gonosz embert magatok közül.”

Az első századi korintuszi gyülekezetben egy férfi megbánás nélkül parázna életet élt. A viselkedése veszélyeztette a gyülekezet tisztaságát, és botrányt kavart még a kívülállók körében is. Ezért érthető, hogy Pál azt az utasítást adta, hogy távolítsák el a férfit a gyülekezetből

(2János 10) 10 Ha valaki elmegy hozzátok, és nem ezt a tanítást viszi, soha ne fogadjátok az otthonotokba, s ne is köszönjetek neki soha.

"nem ezt a tanítást viszi"

nem csak más tanításról van itt szó, hanem nem is él összhangban a Biblia erkölcsi tanításával, a tetteiben "mást tanít",a tetteivel mást közvetít mint amit egy kereszténynek kellene.

A fegyelmezésnek jó eredménye lett. A gyülekezetet megvédte a romboló hatástól, a bűnös pedig észhez tért, és őszintén megbánta a vétkét. Mivel a férfi a tetteivel bizonyította a megbánását, Pál a gyülekezetnek küldött második levelében azt írta, hogy fogadják vissza őt. De nem pusztán erre adott utasítást. A következőt kérte a gyülekezettől: „bocsássatok meg kedvesen [a bűnbánó vétkesnek], és vigasztaljátok őt, hogy túl nagy szomorúsága valamiképpen el ne nyelje az ilyet.”

(2Korintusz 2:7, 8) 7 úgyhogy éppen ellenkezőleg: bocsássatok meg kedvesen, és vigasztaljátok őt, hogy túl nagy szomorúsága valamiképpen el ne nyelje az ilyet. 8 Buzdítalak tehát titeket, hogy bizonyítsátok az iránta való szereteteteket.

Úgy hogy nem hígítom fel Isten leíratott alapelveit ezzel kapcsolatban a szeretetre való apellálással, még ha pillanatnyilag fájdalmas mind a feddésben részesülőnek, mind nekem, mert első sorban Istennek tartozunk engedelmességgel bemutatva, mennyire komolyan vesszük azt amit leíratott.

(1Tesszalonika 2:3, 4) . . ., 4 hanem amiképpen az Isten próbatétel által alkalmasnak talált minket arra, hogy ránk bízza a jó hírt, úgy beszélünk, mint akik nem embereknek tesznek kedvére, hanem Istennek, aki próbának veti alá szívünket.

Mennyire vagy hűséges, lojális, Istenhez és az imádathoz?

(Cselekedetek 5:29, 30) . . .„Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek. 30 . . .

Jézus sem hagyta hogy az imádat házát bemocskolják, hanem kizavarta az oda nem való személyeket az imádat házából, bár tudta, hogy ezzel haragra gerjeszti az embereket.

az Istennek való imádat nem alku tárgya.