Szerintetek túlzásba viszem az öltözködési "szabályokat"? Vagy valóban így kellene viselkedni olyannak, aki komolyan veszi a vallását a hétköznapi életben is?

30+ éves nő vagyok.

Sokszor megszóltak már az alábbi miatt:

Nyáron is inkább nagyon vékony, de hosszú szárú, szellős nadrágot viselek, vagy ha rövidet, akkor az a térd aláig érő ún. halásznadrág. Tehát a lényeg az, hogy a térd még takarva legyen. Továbbá lakáson kívül a bokát is takarom pl. olyan szandált veszek fel.

Felül pedig a vállakat - gyakran a felkart is - elfedő rövid ujjút, blúzt viselek, amelyeknek a dekoltázsa is kicsi, tehát nem mély kivágású.

Továbbá nem testhezálló, testhez simulóak ezek, hanem szellősebbek, ugyanakkor nem is "topisak".

Én úgy gondolom, hogy nem egy tárgy vagyok, amit bárki nézhet...mert akkor mi marad majd a leendő páromnak, férjemnek?

Nem ítélem el azokat, akik szabadabban öltözködnek, ugyanis az mindenkinek a saját dolga.

Viszont a környezetem engem megszól ez miatt.

Pedig egyébként fiatalosan, világos színeket viselek.

Egyszerűen nem mutatok meg közel sem annyit, mint ami a hölgyektől manapság itt nyugaton már megszokott.