Evolúció hívei van magyarázat arra amit alább látni fogtok?

"Először: az Isten szót nagybetűvel kezdjük, mert főnév!"

Először: akkor játsszad a nyelvtannácit, ha érted a nyelvtant. A tulajdonneveket írjuk nagybetűvel, a főneveket nem, kivéve ha tulajdonnevek, mert hogy a tulajdonnév a főnév egyik fajtája a köznevek mellett. Az isten momentán nem tulajdonnév, hanem egy tulajdonságot jelölő köznév, de a keresztények többsége a saját egy istenükre, akinek a tulajdonneve JHVH/Jahve/Jehova, nagy kezdőbetűs istenként utalnak. Erre van lehetőségük, ugyanakkor nem nyelvtani szabály, és én momentán nem is JHVH-ról beszélek, hanem bármelyik istenről a sok közül.

"Hogy ki? A Teremtő, az Örökkévaló"

Azt kérdeztem, hogy az első életet mi alkotta, amit a teremtő alkotott, az a második volt, hiszen ő maga is él. Nem?

"Te egy olyan hatalmas lény vagy, hogy te vagy a Mindenség, a Kezdet, maga az Élet, és egyéb megfogalmazhatatlan szavak."

Ezek megfogalmazható szavak, TE vagy az, aki nem tudja megfogalmazni, és ez nagy különbség. Ezért nehezen komolyan vehető az érvelésed olyanok számára, akik értik is, amiről beszélnek, nem csak dobálóznak az érthetetlennek vélt (valójában félreértett) szavakkal. Értsd meg a saját szavaid jelentését.

"Na most gondolsz egyet, és a saját energiádból (mivel Isten hatalmas) teremtesz egy egész Világot. Szóval anyagot, mert energia már adott volt."

De jó, hogy adott volt... most akkor nem Isten volt előbb, hanem az energia? Hogy lett belőle Isten, és hogy lett belőle Isten energiája? Ezt egész véletlenül nem most találtad ki amúgy?

"És akkor sok idő eltelik, sok minden megtörténik, az édeni lázadás, háborúk, stb, stb.. És akkor kèt ember a gyakorikérdések.hu-n vitatkozik a létezésedről. Ezen kesereghetnél, vagy semmibe vehetnéd, de ez mindegy is, mert te megalkottad a Mindenséget, szóval teljesen lényegtelen, hogy a halandó emberek (most például mi) min vitatkoznak."

Istenként valószínűleg először arra kellene rájönnöm, hogy miért csináljak bármit egyáltalán. Mi motiválhat arra mindenféle testi és szellemi szükséglet híján, hogy tevékenykedjek. Egy isten nem tud unatkozni, azt az emberek szoktak, ők is csak azért, mert a testük tettekre sarkallná őket a semmi helyett, mert nem érnek rá örökké. Ez az unalom, de ennek semmi köze az isten-léthez.

A második dolog, hogy miután mégis csinálok valamit, onnantól mindent én csinálok, mert én vagyok Isten. Nem tévéből nézem, hogy az emberek min vitatkoznak gyakorin, hanem teljesen jelen vagyok mindig és mindenhol és mindenben. A teljesség vagyok, semmi nem történik nélkülem, és semmi nincs nélkülem. Innentől kezdve nem lepődhetek meg semmin, és nem szomorkodhatok semmin, és nem büntethetek/jutalmazhatok senkit, mert ki lenne jobban felelős nálam mindenért?

"Lehet, hogy elmeroggyantnak tartasz, de ez a te dolgod."

Gyanítom, hogy fordítva van, de már megszoktam.