Hogy mutatkozik meg az erő a gyengeségen?

"a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;

És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse"

"De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat.

Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok."

Szia

Úgy, hogy sok mindenhez, a szokásosnál nagyobb erőt tud adni Isten.

2Korintusz 4:7

Ez a kincsünk azonban cserépedényekben van, hogy a szokásosnál nagyobb erő az Istené legyen, és ne magunkból való.

Itt az önzetlen szeretet erejéről van szó. Ez soha nem lesz a világ előtt nyilvánvaló, mert a szeretet nem reklámozza magát. A keresztény hit alapja az alázat, az áldozathozatal, a megbocsátás. A világ szemében ez gyengeség, mert a világ a látszatnak él.

Például akkor vagy igazán erős, ha örömmel meg tudsz alázkodni egy ellenséges, a világ szemében erős ember előtt, és jót tudsz tenni vele, ezáltal példát mutatni neki.

Utána pedig hálát adsz Istennek, hogy így az az ember lassan megváltozhat.

Ha ez az indulat szövi át az emberi kapcsolataidat, áldás lesz az életeden.

2 Kor

12,9 És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.

12,10 Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, [Csel. 5,41. Róm. 5,3.] üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok [Fil. 4,13.] erős.

Pál arra céloz, hogy amikor felhagyunk végre a saját, testi cselekedeteinkkel, amikor végre belefáradunk mindenbe, mert látjuk, hogy saját erőnkből, "magaválasztotta Istentiszteletünkből" nem származik jó, akkor fordulunk elgyengülve Jézushoz, aki betölt minket a saját erejével (lsd. fenti Igék). (Pál speciális eset, mert neki apostolként más útja van, mint mondjuk ma egy hívőnek. Szóval ne akarjunk vértanú-halált, hanem csak adakozzunk.)

Úgy kell érteni, hogy az a helyes út, ha Jézusban vagy erős, nem Jézuson kívül, a saját erődben és bölcsességedben bízva. Ez nem feltétlen jelent folyamatos gyengeséget, bukást, nyomorúságot, hanem inkább áldásokat, annak ellenére, h Pál itt nem pont erről beszél. Igazából, ha Krisztus ereje tud bennünk érvényesülni, akkor maximalizálódnak az áldások is (Efézus 1.3). A lényeg, h saját erőnktől el kell köszönni, mert az testi és a halálba vezet és a Szent Szellem vezetése által kell élnünk, Jézus nyugodalmában, ami a hívő ószövetségi szombatszerű nyugodalma". Erről bővebben a Zsidó 4-es levél ír. Azért kell hagyni Jézust bennünk dolgozni, mert Ő jobban tudja, mit kell tenni. Hogy mit cselekedjünk mégis? A Biblia ír arról, h adakozzunk, etessük a szegényeket, ruházzuk a mezíteleneket. Ezzel a hit általi cselekedettel nem fogunk tönkremenni, mert Isten közben bőségesen betölti szükségleteinket (Filippi 4.19) és a túlcsorduló ldásokból juttatunk másnak. Erről szól a mátéi Ige is: "Keressétek először Isten orszgát és annak igazságát és mindezek megadatnak nektek". Mi tesszük Isten dolgát, amit kíván, ő pedig ellát minket. És közben bővölködünk mindenben és persze kapjuk az üldöztetéseket is.

Márk

10,28 És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.

10,29 Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,

10,30 A ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.

Krisztus nyugodalma pedig a saját indítékú, Istentől független cselekedetek abbahagyása (hiába látszik Istentisztelőnek: Máté 7.22-23) és Krisztus nyugodalmában cselekedve Isten akaratát. Aggódni tilos, hinni pedig maximálisan érdemes. Nézzétek a Zsidó 4.11-et, ott a nyugalom ellentéte a hitetlenség

Zsidó

4,9 Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.

4,10 Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól, [1 Móz. 2,2.]

4,11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.

Jézus kegyelme a lelketekkel!

"Isten ereje, amely tökéletessé tesz!

2 Kor 12:9-10: “És azt mondotta nekem: Kegyelmem elég neked, mert hatalmam erőtlenségben lesz teljessé. Nagy örömmel dicsekszem hát erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus hatalma sátorozhassék rajtam.

Ezért gyönyörködöm a Krisztusért szenvedett erőtlenségekben, bántalmazásokban, kényszerítésekben, üldöztetésekben, szorult helyzetekben, mikor ugyanis erőtlen vagyok, akkor vagyok hatalmas.” – angol szerinti fordítás.

Amikor lehetetlen helyzetbe kerülsz, olyan helyzetbe, amikor egyszerűen nincs erőd, vagy képességed arra, hogy átverekedd magad a nehéz pillanatokon, kísért-e az a gondolat, hogy add fel, fogadd el a vereséget? Ne tedd! Ehelyett kiálts „dicsőség!-et”, mert Isten Igéje azt mondja, hogy az Ő ereje által leszel tökéletes.

Az ebben az Igében szereplő „erő” szó eredetileg a görög dünamis, melynek jelentése: Isten csodatevő hatalma. Gondold csak végig, mit is jelent ez. Amikor az emberi erőd már elfogyott, akkor Isten ígérete szerint az Ő csodatevő ereje, hatalma fog átsegíteni a nehéz helyzeten! Nézzük meg az Apcsel 14-et, ahol láthatjuk, hogyan is történt ez Pál apostol életében. A zsidók megkövezték, kivonszolták a városból, majd holtan magára hagyták. Pál emberi ereje a végére ért, minden lehetősége és reménye elfogyott.

A tanítványok azonban körülállták, és imádkoztak, az Úr pedig cselekedett, és feltámasztotta Pál apostolt! Más szavakkal, amikor az ő emberi lehetőségei, ereje végére ért, és nem volt képes győztesen kikerülni abból a helyzetből, akkor Isten csodatevő ereje elégséges volt számára. Isten ereje elég volt az ő gyengesége ellenére.

Tehát, ha ma válságban van az életed,

ha beteg vagy, és az orvosság nem elégséges,

ha pénzügyileg ellehetetlenültél,

ha a családod éppen most hullik darabjaira,

ha rossz szokásaid rabságából nem tudsz megszabadulni, és már minden reményed elfogyott,

ha már mindent megtettél, amit csak tudtál, és még sincs semmi eredménye, akkor ez az a pillanat, amikor ÖRVENDEZZ! Mert amikor az emberi erőd elfogyott, akkor Isten ereje megjelenik!

Csak higgy!

Isten kegyelme tényleg mindenre elégséges!

Olvasásra javasolt: Apcsel 14:1-22

Apcs 14:1 Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé.

Apcs 14:2 Akik azonban a zsidók közül nem hivének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen.

Apcs 14:3 Azért sok időt töltöttek [ott], bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz vala az ő kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által.

Apcs 14:4 De a városnak sokasága meghasonlék; és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának.

Apcs 14:5 És mikor a pogányok és zsidók az ő főembereikkel egybe támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék őket,

Apcs 14:6 Ők megtudták, és elfutának Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba,

Apcs 14:7 És ott prédikálják vala az evangéliumot.

Apcs 14:8 És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt.

Apcs 14:9 Ez hallá Pált beszélni: aki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,

Apcs 14:10 Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt.

Apcs 14:11 A sokaság pedig mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!

Apcs 14:12 És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő.

Apcs 14:13 Jupiter papja pedig, akinek [temploma] az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.

Apcs 14:14 Mikor azonban [ezt] meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván

Apcs 14:15 És [ezt] mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat:

Apcs 14:16 Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni:

Apcs 14:17 Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.

Apcs 14:18 És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.

Apcs 14:19 Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.

Apcs 14:20 De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.

Apcs 14:21 És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.

Apcs 14:22 Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk."

Jézus itt egy szellemi törvényt emleget, csak kissé testreszabva az Apostoloknak. Ha valai Jézus nevében, az Ő Igéje szerint adakozik, akkor az Isten bőségesen visszaadja az illetőnek a legjobb időben. Erről Pál is ír különböző Igékben. De ezzel óvatosan. Krisztus testének nem lehet az a célja, hogy anyagi bővölködésben éljen. Ez csak egy mellékes dolog. Krisztus testének a célja Jézus. Ezért mondja Jézus: "keressétek először Istennek országát, annak igazságát és mindezek megadatnak nektek". Formálódni fogunk, formálódunk nap mint nap az Ő képmására, mert meg van írva. A hívőszellemben megváltott, tökéletes és újjászületett, a lelkünket, gondolkodásunkat meg kell szetelni a Szent Szellem munkájával és az Igével. Azaz úgy gondolkozzunk magunkról, ahogy az Ige írja, nem ahogy az érzelmeink, érzéseink diktálják. A szellemi identitásunk, a tükrünk az Ige, az Újszövetség, Jézus. A rossz gondolkozdásunkat cseréljük le az Ige igazságára. Jézus is mondta az ördögnek: "mert meg van írva...". Nem kezdett el logikázni,használta az Ige abszolút igazságát.

Mondok egy példát. Ha a sátán vádol, hogy bűnös vagy, elevesztél, depresszió kezd rád törni, ezeket el kell utasítani. Meg van írva: Jézusban az Isten igaznak tekint, nincs kárhoztatásom (pl. Róma 5.1), él és dolgozik bennem Jézus. Meg vagyok áldva mindennel (Efézus 1.3). Örülök, mert "mindenkor örülni kell".Meg van írva: "SEMMIFELŐL ne aggodalmaskodjatok". "Vessétek rám minden gondoltokat". Igencsak javaslom elolvasni a Római levelet. Megértéshez bölcsességet Jakab 1.5 szerint lehet kérni.

Efézus

1,1 Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratjából, az Efézusban lévő és Krisztus Jézusban hívő szenteknek. [1 Kor. 1,1. Fil. 1,1.]

1,2 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. [Róm. 1,7.]

1,3 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban, [1 Pét. 1,3.]

1,4 A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által, [2 Tim. 1,9. Csel. 15,18.]

1,5 Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint, [Róm. 8,15.29.30.]

1,6 Kegyelme dicsőségének magasztalására, a melylyel megajándékozott minket ama Szerelmesben, [Mát. 3,17. Kol. 1,13. Róm. 8,39.]

1,7 A kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. [Róm. 3,23-25.]

1,8 Melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel, [1 Kor. 1,5. Kol. 1,9.]

1,9 Megismertetvén velünk az Ő akaratjának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában, [rész 3,4.5. Róm. 16,25.26. Kol. 1,26. 2 Tim. 1,9.10.]

1,10 Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind a melyek a mennyekben vannak, mind a melyek e földön vannak; [Gal. 4,4. 1 Móz. 1,31. 1 Ján. 3,8-10. Ján. 8,44. 2 Kor. 11,3. Róm. 8,19-23. Mát. 19,28. 2 Pét. 3,10-13.]

1,11 Ő benne, a kiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleveelvégzése szerint, a ki mindent az ő akaratjának tanácsából cselekszik,

1,12 Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, a kik előre reménykedtünk a Krisztusban: [Róm. 3,2.9,4. Csel. 3,25.]

1,13 A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével, [Kol. 1,5. Csel. 19,2-5.2,37.38.8,12. Ján. 3,5. Eféz. 4,30. Csel. 2,16-18. Jóel. 2,28.29. Zak. 12,10.]

1,14 A ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására. [2 Kor. 1,22. 1 Kor. 15,28. Róm. 8,18-23. 2 Móz. 19,5. 5 Móz. 7,6.14,2.26,18. Zsolt. 135,4. Malak. 3,17.]

1,15 Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket, [Kol. 1,4.]

1,16 Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben; [1 Kor. 1,4. 1 Thess. 1,2. Fil. 1,3.]

1,17 Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében; [Csel. 7,2. Kol. 1,15. Fil. 2,5-11. 1 Kor. 11,3. Róm. 8,34. 1 Kor. 15,27.28. Ján. 20,17. Mát. 27,46. Ján. 10,29.14,28. 1 Kor. 2,10.]

1,18 És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között, [Róm. 1,21.11,8.10. 2 Kor. 4,6. Fil. 3,20. Róm. 5,2.8,18-24. Kol. 1,27. 2 Kor. 4,17. Kol. 1,12. Csel. 20,32.26,18. 1 Kor. 6,9. Gal. 5,21. Eféz. 5,5.]

1,19 És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, a kik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint,

1,20 A melyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. [Márk. 16,19. Zsolt. 110,1. Csel. 2,24. Fil. 3,20.21. Csel. 7,55. Mát. 24,30.25,31 Róm. 8,9-11.]

1,21 Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: [rész 3,10. Fil. 2,9-11. Kol. 1,16. Róm. 8,38. 1 Pét. 3,22.]

1,22 És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, [Zsolt. 8,7. Zsid. 2,8. Kol. 1,8.]

1,23 Mely az Ő teste, teljessége Ő néki, a ki mindeneket betölt mindenekkel. [rész 3,17. 1 Kor. 12,27. Kol. 1,18.24.2,19. Róm. 12,5.8,9.10. Ján. 15,5. Kol. 1,17.]

2,1 Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, [rész 1,20. Kol. 2,13.]

A kérdéshez: [link]